Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-10

473 Az országgyűlés 10. ülése 19 Í7. évi október hó E,Ván, csütörtökön. 474 efemer jelentőségűek, mert abban a pillanat" ban, mihelyt ennek a nemzetnek gazdasági helyzete stabilizálódik, mihelyt a gazdasági javak kicserélődése könnyűvé válik, mihelyt újra a kereslet és kínálat viszonya fogja mégszabni az árakat, érezni fogjuk, hogy ezekre a cselekményekre, akármilyen aljasak, akár" milyen hitványak voltak is, a halálos büntetés talán mégis kissé szigorú. A magam részéről például én ia csempészetet látom a legaljasabb bűncselekménynek, mert hiszen a nemzet javaiból a csekély és összeszorított foggal sem elegendő javaiból visznek ki. (Rudas László (fkp): És a csemípész-fík gaizdái?) Mégis' vaillahogy azt érzem-, hogy a semmisségi panasz lehetőségét legalább a halálos büntetések körében megengedhetőnek, sőt szükségesnek tartanám, mert VMI egy,ami felett mi sohasem rendelkezünk- ez az emberi élet. Előfordulhat, hogy kérőbb állapítanánk meg. hogy esetleg súlyos hiba 'történt, amikor már pótolhatatlan. Hí; már idáig sem megy el a miniszter úr, — ezt most neki szeretném mondani — megkérdezem, nem látja-e legalább azt keresztülviendőnek' hogy ha az ötös tanácsból egy szakbíró és egy laikus, vagy két laikus, bíró úgy látja, hogy a halálos ítélet súlyos és ezirányb^n előterjesztést tesz akkor a Kúriához, vagy bárminő fórumhoz való semmisségi panasz lehetősége adassék meg? Én nem szeretek kizárólag a kegyelmezési jogra bízni olynn kérdésekét, amelyek nem mindig oda valók. Félek' hogy öt-hat-bét-nyolc esetben a, miniszter úr gyakorolja a kegyelmezési jogot s akkor jön az a kilencedik eset» amikor n: közhangulat miatt ezt már nem tudja tenni, ós éppen ez a kilencedik eset volna az, ahol a kegyelmezés a legindokoltabb lenne. Ezek azok a meggondolások, amelyek mii ált nem tudom magamévá tenni ezt n törvényjavaslatot ebben a formájában, minthogy abban az igazság gondolatának háttérbe szorulását látom. Legyen szabad ínég csak arra utalnom, az indokolás csak azt mondja, hogy a gazdasági élet kártevői ellen folytatott harc csak akkor lehet eredményes, ha a felettük való ítélkezésbe a. fogyasztóközönség, tehát jaz ilyen bűncselekmények által elsiősorbain éjrinr tett és sújtott néprétegek képviselői is döntő szóval befolyhatnak. Ezt az indokolást nem tartom jónak, mert szerencsére nem fedi a valóságot, és ezért szeretném is- ha nem lett volna benne ebben az indokolásban. Ez az indokolás ugyanis azt jelentené, hogy a sértett az, aki ítélkezik a bűnösök fellett, a sértett pedig mindig elfogult a dolog természeténél fogvi és az igazságot sohasem lehet elfogultsággal szolgálni. Hogy én mégsem látom ezt annyira veszedelméének < annak inkább az oka, az, hogy én abban bízom, hogy ezeknél a, nagyüzemieknél a munkásság . ellátását biztosítják, úgyhogy számukria ez a kérdés inkább a tárgyilagos igazság felé való törekvést jelentheti. Egészen biztos, hogy a kormányzatnak feltétleanüíl gondoskodnia kell arról, hogy azok az üzemek, ahonnan a bíráit akarja venni, az általános nyomorúságon túl abban à minimális ellátásban részesüljenek, amelyekben általában az üzemi ellátás úgyis részesülni szokottt Befejezésül még egyet. Lehet, hogv most a .mgász szól belőlem. (Zaj a kómmunistapárt oldalán.) Tudom, hogy ez nem nagyon szimpatikus-a baloldal felé, de higyjék el, hogv a jogászon túl él bennem az emberi igazság gondolata, és ezért szólalok fel etekintetben. Az utóbbi fél esztendőben egy olyan meggondolatlan, kevésbé átgondolt támadás folyt a magyar bírósággal szemben, amelyet énhigyje el a t. országgyűlés:, a magyar nemzet erdekében nem tartok helyesnek. (Közbeszólás a kommunistupárt oldalán: Néha rá is szolgált.) Ha vannak és maradtak is ott reakciós. a szociális gondolatot és a demokratikus érzést magukévá tenni nem tudó bírák, tessék őket nyugdíjazni, tessék őket elküldeni (Dénes István (md): Nagyon helyes!), de magát az intézményt, melyre mégis a jövendőben bízni kívánjuk az igazság szolgáltatását, ne érintsük. Itt szeretnék rámutatni arra, hogy hely te . lennek tartom azt az érvelést, amellyel mindig a múlt bűneire hivatkoznak. A múlt bűneinem mentenek fel az alól, hogy a jelenben n helyeset, az igazságosat, a jót és a szépet keressük. (Taps az

t ellenzék oldalán.) Éppen ezért tegyük széppé, tegyük jóvá ezt a független magyar bíróságot, tegyük lehetőleg függetlenné. Oosztozom a miniszter úr álláspontjában, hogy minden ember ezer és ezer szállni van az élethez kapcsolódva és így abszolút független ember nincs a világonElnök; A képviseli úr beszédideje leiárt. Vészy Mátyás (pd) : Pár perc. meghoiszszabbítást kérek. (Zaj a kom mum stapárl oldalán.) Elnök: Kérdeni a i. Házat, jniéltóztiatuaik-e meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a maghosszabbítást megadja. • Vészy Mátyás (pd): Be is fejezem. . Mondom, szeretném ennek hangoztatását és szeretném, ha a miniszter úr is hangoztatná ezt. A létfenntartás joga igazolhatja egy ilyen partikuláris bíróság létesítését, igazolhatja egy ilyen akár osztálybíróság, akár bizonyos csoportokból kivett ülnökökből alakuló bíráskodás szükségességét, de szeretném, ha a miniszter úr változatlanul kifejezésre juttatná azt. amit az indokolásban is szerettem volna látni, hogy a magyar parlament és országgyűlés, a magyar kormányzat változatlanul a független bírói gondolat mellett van, a mellett a gondolat mellett, hogy a bíró, a magyar nemzet szá mára, a magyar állampolgár felett ítélkező bíró, csak osztályok felett, a nemzet egyeteméből kiválogatolttani és a nemzet egyetemes gondolatának szolgája lehet és így ítélkezhet. (Elénk taps az ellenzék oldalán. —- A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Oriszággyülés! Szeretettel! ós megbecsüléssel köszöntöm bolgár testvéreinket. (Hosszantartó élénk taps a Ház minden oldalán. — A Ház tagjai felállanak-) Az, egész magyar közvélemény figyelemmel és érdeklődéssel ki sárii ,ía megindult és bizonyára, eredményesen végződő targyalásokalti. A világ felett sűrűsödő viharfelhők mélységesen elszomorítják a békét óhajtó, jószándékú, nyugodtan dolgozni és építeni vágyó embereiket, de érzelmeinkéin túl kétségbeesés helyett keressük azoikalti az'értelmes és megvalósítható imódoziatoikat és esziközöikeffi, azokat a kapcsolatokat, amelyeikkel miegelőziheltliük ia reánk leselkedő szörnyű sorsot. Ennek a keresésnek egyik fontos állomása a bolgár-magyar tárgyalásoik ténye. E tárgyalásoikra vtaJltó készségért, az együttműködésiiniódozatainaik megteremtéséért örörmüaiket és kö-