Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-10
469 Az országgyűlés 10. ülése 1947. voltát lehetnie megállapítani. (Dénes István (md): Ez Így van!) De miniden bíráskodásnak egy alapvető gondolata van és itt van igaza a túloldalnak: •iiiem a szaktudás tesz valakit jó bíróvá, hanem az elfogulatlanság, az igazság tisztánlátása az, amälnie'-k alapján valaki jó bíró lebet. Bárki üljön abban a bírói széikbem ha nem izgatják fel, ha nem állítják be előtte a dolgot propagandával úgy. hogy neki az a feladata, hogy mindenkit felakasszon, (Közbekiáltások a függetlenségi várton: Ugy van! Ez az!) hanem ezzel szemben az a feladata, hogy mindenkinek igazságot szolgáltassom akkor én niindien magyar embert jó bírónak tudok tartami. (Szenner József (f): Ezen fordul meg a kérdés! — Közbeszólás a kommunistapárton: Várjuk ki a végét!) Ha ez így van, akikor innen el kelleme hangoznia annak és én varom, hogy a törvényjavaslatot képviselő miniszter úr szájából el fog itt hangozni, hogy most- iamiitkor az országgyűlés, megpróbál egy az eddiginél is e<rősebb fegyvert adni a magyar bíráskodásnak s ezzel az így vagy úgy •majd elfogadandó javaslattal, akkor elvárjuk a sajtótól, hogy ne arra törekedjék, hogyan lehet még jobbam izgatni a tömegeiket (Szénner József (f): Ez az!) arra. hogy helytelen és igazságtalan ítéletek szülessenek, hanem arra törekedjék, hogy hogyan lehet még jobban megnyugtatni a nemzetet abban az irányban. (Közbekiáltás a kommunistapárton: De ha nem feketéznek, akkor nem lesz izgatás!) hogy azok, akikre rábízzuk az igazság szolgáltatását, az igaziságot és tőlük telhetően a tiszta igazságot fogják szolgálni. Itt szeretnék áttérni a javaslatra, amely végeredményben itömören azt mondja, hogy a 2000, illetve vidéken 500 munkásnál többet foglalkoztató nagyüzemek, tehát az ország legnagyobb üzemei az üzemi bizottságokon keresztül kiküldőnek bírákat, akiket a szakszervezet még felülbírál s az ekként kiküldött és felülbírált bírák !közüll töTténik a kisorsolása azoknak-, akik ítélkeznek. És itt látom az első hibáját a törvényjavaslatnak, amely azt számomra elfő" gadhatatlaimá teszi. (Egy Hona a függetlenségi pá/rton: t Éspedig nagy hibáját!) Amikor a laikus bíráskodási eljárást helyesnek tartom, sziaretmék az igazság gondolatához híven rámutatni a törvényjavaslat helyes intézkedéseire* — etat a miniszteri indokolás is kiemeli — hogy szükség van a szakértőre, aki mindig ott lesz és ott kell hogy legyen az ítélkezésnél. Ez ennek a törvényjavaslatnak igen szép és komoly rendelkezése. Nem szereltek ugyanis csak úgy kritizálni, hogy a jót elhallgassa az ember, ment ez sohasem mutat tárgyilagosságra. Mondom, ez igen szép rendel" kezese a törvényjavaslatnak s hasonlóképpen széip rendelkezése a szakbíró kiküldése s még-' inkább az, hogy a szakbíró a tanácskozáson is részt vesz és ő az, aki szinte reaszummálja a tényállást a_ tanács számára. Ennyiben szintén haladást jelent ez az esküdtbíráskodásryak Magyarországon fennállott utolsó rendszerével szemben is. És valahogyan még meg is érteném a munkásság szerepeltetését. ^ de így. ahogyan csinálják, nem tartom jónak. Lehet, hogy ez a baloldalnak nem fog tetszeni, de higgye el a baloldal, fiatal korom óta a legnagyobb szeretettel kezeltem a munkásságot, hiszen ott kezdtem a szakszervezeti munkásság oktatásánál. Engem mindig különös tisztelet vezet, különösen a szervezett ipari munkásság iránt, évi október hó 23~á)t, csütörtökön. -170 de féltein az ipari munkásságot, hogy a kormányzat olyan feladatot ró rá, — Kondor képviselőtársam mintha érezte volna is lezt — ameiyet nagyon nehezen fog tudni elvégezni. Mert hiába, mégis nagy igazság van abban, amit Dénes István képviselőtársaim mondott ki •— sokak szerint helytelenül — és amit a miniszteri indokolás is megmond, hogy a drágaságnak nem kizárólagos oka a feketézés, akármilyen nagymértékű is az. Sok más oka is van iámnak, mint ahogy ezt az indokolás bölcsen mondja. És akkor mit látunk'! A munkásságot sem a maga nagy itlöúicgéből kialakultain szerepelteti a törvény javas lat, mint ahonnan a bíró kikerül, hanem különböző szűrőkön keresztül. Mert én vaLahogyam úgy vagyok ezzel, hogy szerintem az ország minden rétegében, ha; az nagy többséget ölel fel és ha ott nem az egyéni kiválogatás, hanem a sorsszerű kiválogatás történik, mégis úgy" ahogyan, megnyilatkozik ennek a nemzetnek egyetemes hangulata, márpedig az igazságnak. a mi számunkra, a magyar nemzet számára szóló igazság gondolatának alánja az, hogy a magyar nemzet egyetemes hangulata mutatkozzék meg, (Taps az ellenzéken.) amely ugyanúgy magában foglalja a baloldalt, mint a jobboldalt, ugyanúgy belefoglalja a választási szövetség 60%-át. mint a jobboldalnak nyilvánvaló 40%-át.. Az egyik a másik nélkül nem a tiszta igazságot mutatja. És ha ezt így látjuk, akkor még el tudok menni odáig, hogy szinte gyakorlati szempontból kényszerült a törvényjavaslat álláspontjára, mert nekem, aki a miniszter urat régóta ismertem, az az érzésem, hogy ő, ha tudott vollna a földműves munkásság, a parasztság és a kisgazdák rétegéből, vagy esetleg az iparoisrétegből is gyors kiválogatás útján táblai székheilyenikint igazságos elosztást létrehozni, talán így készítette volna javaslatát. Az én mindenkiről feltételezett jószándékom ezt mondatja velem; de nem lehet azt mondani, hogy egy mégiscsak szek"iózott rétege a nemzetnek, a nagyipeíri üzemekben, tehát nagyobb városaikban dolgozó ipari munkásság ftogja alkotni azt a pörölyt, r— miután már az egy évvel ezelőtt meghirdetett, halálbüntetéssel sújtott eseleikiniényeknek ilyeténképpen kimondása erre nem volt elegendő — amelyben lesz kellő visszariasztó erő. Bekövétkezhetik, ebben talán lehet is bízni, de ez a kivitelezési mód már komoly aggályokra késztet. De tudjuk jól, mit jelent az, ha ezt a kiválogatást az üzemi bizottságokra bízzuk. Ez jelenti ©gy embernek a kiválogató munkáját egy tizemnél, jelenti az egy ember jóindulata, hozzáértése, vagy rosszszándéka alapján történt kiválogatást. Jelenti azt, amit a választásnál is láttunk: az egyik töanbimegbízott tisztessége, becsületessége rendes választói névjegyzék összeállítására vezetett, a másiknak cinizmusa, fasiszta megnyilatkozása, vagy pártelfogultsága pedig a _ leghitványabb eredményeket hozta létre. (Ügy van! Ügy van! az ellenzéken.) Ettől félek én a kiválogatásnál. Ezért nem tudom elfogadni az üzemi bizottságokon keresztül történő ezt a kiválogatást, amelyet még követ megint nem a szakszervezetnek, hanem a szakszervezeti titkárnak utána következő kiválogatása, úgyhogy a végén nem_ annak a nagy, mondjuk félmilliós létszámot kitevő szervezetit, tanult, nyugodt ipari munkásságnak a lelkületét fogja visszavetitení ez a párszáz kiválogatott, bírónak szánt tanácstag, hameim iaiz 30*