Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-10
463 Az országgyűlés 10. ülése 19Í7. Szereinek visszatérni ,rá és kérem — (Halljuk! Halljuk! az ellenzéken.) majdnem azt mondtam, hogy a hallgatóságot — ennyi beszéd után, amit itt hallottunk, már én is beleesem a népgyűlési hangulatba — mondom, kérem a hallgatóságot, hogy hallgatóság legyen a .ielen pillán a than és próbáljon megint tárgyilagosan az érvelésre figyelni- Legfeljebb mii történhetik: nem fogunk egiyetérteni. (Felkiáltások az ellenzék soraiban: Az lehet! Az biztos!) Én abban a reményiben vagyok, hogy ha nem is ériünk egyet, de "jó lesz, ha megértjük egymást. Ez kötelező volna mindnyájunk számára. (Niaigy László (md): így «kellene!) Tehát a kérdés az, hogy miért munkásbíróság', ha már laikus bíróság. Az én felfogásom szerint ebben a súlyos gazdasági fertőzésben éltünk éppen a feketézőik és egyéb gazdasági bűnözők szíves közreműködése követkézvében, a legnagyobb és legjogosabb igényt erre a bíráskodásra, igenis az ipari munkásság jelentheti, mert ő szenvedett legtöbbet és miközben ezek a gazdasági kártevők itt rombolták ai demokrácia gazdasági alapjait, ez a réteg volt iaz, amely önfeláldozóan épített ebben az országban és lehetővé tette azt, hogy ennyi kártevő ellenére is ez a demokrácia gazdaságilag ne menjen tönkre. (Ugy van! Ugy van! — Hosszantartó élénk taons a kommunistapárt és •a parasztpárt .soraiban. — Taps a szociáldemokratapárton. — Élénk felkáltásoka néppárt soraiban: A paraszt nem dolgozott? Szégyelje magát! — Zaj.) Nem értem a t képviselő urak nyugtalanságát. (Felkiáltás a néppárt soraiban: A képviselő úr üljön át amoda, a kommunistiapártiba! — Zaj.) Mondtam, hogy a parasztokra is rá fogok tenni, (Zaj. —- Az elnök csenget.) nem lis tudnáim kifelejteni őket anár pártpoziciómnál fogva sem- Ha meg akarnak érteni, feltétlenül' logikus sorrendben kell az egészet, tárgyalni. Munkásbíróságról van szó, tehát most ez következik. Hogy miiért nem pairasztbíróság! Ez azután fog következni. Tessék, sorra venni a kérdéseket. (Taps a kommunistapártra parasztpárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) Aki itt tiltakozik a munkásság illeitékessége ellen, az tulajdonképpen a ^munkásoknak ezt az igényét vonja kétségbe, (Ügy van! Úgy van! a, kommunistapárt soraiban.) amikor a munkások két és félesztenelei igen produktív és — az előbb Dénes képviselőtársam hangsúlyozta — meg nem fizetett munkájuk után kiérdemelték azt, hogy az igénvüket ezen a téren is érvényesítsük. (Felkiáltások az ellenzék soraiban: Más nem?) Azonnal. Sorra fogok menni. (Mozgás. — Az elnök csenget.) A harmadik pontnál tartok, tétszik érteni, most jön a negyedik pont. (Zaj.) A negyedik pont az a vád, hogy ez osztálybíróság. Hogy ez osztálybíróság, ezt máiszépen körülvitatta mindenki. Elfelejtettem a nevet, de meg foigom nézni, igen; Matheovits Ferenc képviselőtársam utalt ugyan rá, hogy neki is sejtése és gyanakvása van arra. hogy az .ejlmult rendszer bírósága is osztálybíróság volt — (Felkiáltások az ellenzék soraiban: Nem ezt mondotta!) de ezt mondotta, elég vi" lágosan megmondotta — és igenis, a demokrácia kötelessége ta múltnak ezt a hibáját kiküszöbölni. Rendben van, benne: vagyunk ebben. Ha a demokráciának sikerült volna már az osztály válaszfalakat ledönteni«, akikor nem volna osztálykérdés. (Úgy van! Ügy van! — Taps a kommunistapárt, a parasztpárt és évi október hó 23"án, csütörtökön. 161 a szociáldemokratapárt soraiban.) Ennek a. vitának során nekem az tűnt fel legjobban és az váltotta ki a* legnagyobb elleinkezést belőlem, hogy a t. túloldalról még mindig túlságosan hangsúlyozták az osztályválaszfalakat, és ha le kell ezeket dönteni, akkor... (Felkiáltások a néppárt soraiban: Ott kezdjék!) Egy pillanat türelmet! Amelyik osztályra most rábízzuk ennek a különbíróságnak a funkcióját, az a társadalmi osztály, igenis, kezdi ezt, de be is fogja végezni és fa végén fel fogja építeni az osztálytalan társadalmat. (Lelkes taps a 'kommunistapárt, a parasztpárt és a szociáldemokratapárt soraiban. — Hődy György (f) : A szavakon lovagolnak, nem a lényegen!) Akik most nagyon tiltakoznak, azoknak jó párszáz esztendő voH adva arra, hogy az osztálytalan bíróságot a társadalom számára megteremtsék. (Úgy van! Ügy van! — Élénk taps a kommunistapárt, a parasztpárt és a szociáldemokratapárt soraiban.) A munkásosztálynak itt Magyarországon — eltekintve egy párhónapos intervallumtól, amely nem sikerült — eddigelé még csak kétes fél esztendő áBott rendelkezésére arra, hogy ezeket az igen éles és határozott osztály válaszfalakat lerombolja (Felkiáltások a néppárt soraiban: De nem így!) és meg kell álllapítani, hogy ez bizonyos tekintetben már sikerült is. Többek között például — és itt térek rá most már az ötödik pontra, hogy fele T jek t. képviselőtársamnak is — igenis, már nagy mértékben, sikerült lebontani ezt a. válaszfalat a munkásság és a parasztság osztálya között. (Úgy van! Ügy van! — Taps a parasztpárt és a kommunistapárt soraiban.) Az tűnt fel nekem ebben a tárgyalásban, — mert én igen tárgyilagosan figyeltem arra. amit mélyen t. képviselőtársaim mondottak (Zaj a néppárt soraiban.) — hogy csodálatos dolog, de ebben a parlamentbe n ennél a pontnál a parasztok érdekeit ügyvédek^ védték. (Tetszés és élénk taps a parasztpárt, a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt, soraiban. — Zaj az ellenzéken. — Az elnök csenget. — Dénes István (md): Ezek aztán rendes ügyvédek! Remélem, meg vagyunk elégedve!) Először is a parasztok ezt a védelmiét nem kérték, prókátorokat ettre nem fo* g adtak, tehát ezek fogadatlan prókátorok (Zaj.) másodszor pedig nem fogják megköszönni ezt a. védelmet. Tudniillik, ha ez a védelem abban nyilatkozik meg, hogy a védőügyvédek iá munkásság felé kacsintva uszítják a parasztságot, hogy: az ellen akarlak én téged megvédeni, ebben már benne vain az a tendencia is, hogy a parasztot pedig a munkásság ellen heccelik. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kommunistapárt és a, parasztpárt so m raiban. — Za>j és ellentmondások az ellenzéken.) De továbbmegyek, hogy én is védjem egy kicsit a parasztságot. (Halljuk! Halljuk! — Élénk derültség az ellenzéken.) Rám nem mondhatják azt, hogy fogadatlan prókátor vagyök» (Villányi Miklós (dn): Nemigen áll ez jól magának! — Egy hang a parasztpárton Villányi Miklós felé: Magának ntagyon jól áll!) mert engam kifej ezeitten ezzel a céllal küldtek ide be. (Állandó zaj.) Egy tényt állapítsunk meg, amit Dénes képviselőtársam elég részletesen fejtegetett is már, hogy tudniillik a feketézők és a gazdasági kártevők éppenolytan őfenségéi a paraszt-
