Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-10

461 As országgyűlés 10. ülése 1947. niatot nyakló nélkül, ebben a tempóban hagynánk fejlődni, akkor hiába érné el az ország" az élet minden terén a békebeli produktivitást, egész, n bizonyos, hogy gazdasági életünk helyzeíte nem javulna, inert hiszen az áruesereforgalamnak letalis és illegális úton történő szoros ránövése még sokkal virágzóbb gazdasági életet ás megfojtana, mint a mienk, amely még mindig közvetlenül a háború utáni termelési viszonyok között van. (Úgy van! Ügy van! a kommün st

apart on, a szociáldemokratapárton és a parasztpárton.) Ezért abban, hogy gazdasági elitünknek ezt a beteg és határozottan mindinkább a> féketózés, az árdrágítás, stb., stb. bűnében leledző szektorát most a legnagyobb szigorral le kell operálnunk, azt hiszem, szántén nincs semmi vita közöttünk. Ezt a tisztességes kereskedőtársadalomnak örömmel kell ülvözölnie, m'rt amíg ő az eddig panaszolt nagyon alacsonyra értékelt úgynevezett tisztességes haszonkulcs mellett küzd a megélhetésért, addig egyes rétegek — kihasználva a demokrácia gyengeségét és most már feltétlenül elítélhető iáíberalizmusát — föléje is nőnek és hatalmas, nagy, illegitim hasznokra tesznek szert. Nincs nap, amikor laz újságok ne adnának hírit, félmilliós panamákról, félmilliós árdrágításokról, félmilliós ki sípolásokról. (Rudas László (kp): Félmillión alul nem is adják!) Hogy ezeket meg kell szüntetni, bár éppen azokat, akiket mi szeretnénk megfogni, már le sem lehet fogni, mert a ma déli újságok is megírták, hogy kiszöknek az ország határain és nem érhetjük utói őket — éhben megint csak egyet kell értenünk. Abban tehát, hogy szükség van a törvényhozás részérői a legteljesebb szigorra abból a <'élból. hogy gazdasági életünknek ezt a heteg jelenségét — éppen a demokrácia érdekében — megszüntessük, nem szabad, hoigy ebben a parTanipint^en véleménykülönbség legyen. (Gyurkovit-. Károly (sízd) : Nem volna szabad. — Egy hang a néppárton: Nincs is! — Felkiáltások a kommunistapárton: Dehogy nincs!) Nagyon örülök, hogv ,.

A túloldalon megállanítiák. hogy nincs is. Remélem, hogy az én tárgyilagos szavaim — és remélni szeretném, hogy tárgyilagosan is hallgatnak — meggyőzik, ha nem is az egész túloldalt, de annak egyes szektorait és továbbra sem lesz közöttünk véleménykülönbség. A következő vitapont, melyet itt megint nagv egyetértéssel kellene kezelnünk, a, felállítandó bíróság laikus jellege. Ugy vélem, a t. túloldalinak is el kell ismernie, hogy a laikus I)íróság intézménye a demokráciával nem lehet ellentétes, hiszen a túloldalról követelték már az elmúlt parlamenti idényben is, hogy esküdtbíróságokat létesítsünk. Az esküdtbíróság lénvei?ében ugyanolyan laiikus bíróság, mint ez 0i laikus híróság. (Nagv László (and): Nem erről van szó!) Nem a laikus színvonlai ellen van itt kifogás és ez ellen nem is lehet kifogás. (Egy hang a néppárton: Az a haj, hogy egyoldalú, hogy a parasztságot kihagyták belőle!) Majd arra is rá fogok térni, mint egy vitapontra, ebben a pillanatban azonban még egy másik vitapontról beszélek, a bíróság laikus voltáról és arról, hogy maga; a laikus jelleg-e ennek q bíróságnak méigi nem ellenkezik a t. túloldal véleménye szerint sem a demokráciával. (Naigy László (md): Nem!) Emlékszem egy jelenetre még az elmúlt fasiszta korból, amikor egy igen bölcs öreg évi október hó 23-án, csütörtökön. 4b 2 úrral hallgattunk egy előadást és ő tréfásan azt mondotta nekem: »Látod, az a baj, hogy nálunk nincs esküdtbíróság, nincs laikus bíróság, mert ez az előadás olyan unalmas és kártékony, hogy ha egy fegyvert hoznék be és az előadót lelőném, akkor az esküdtbíróság felmentene, vagy legalább is nem ítélne el egy évnél hosszabb időre, nekem pediei megérné az az egyévi börtön, hogy ezt az embert, aki anynyira kártékony a társadialomra, elhallgattassam.« Vagyis a laikus bíráskodásnak az, a lényege, amit az egyik előttem szólott képviselőtársaim már érintett, de nem vonta le a konzekvenciáit, hogy tudniiiüllik a laikus bíróság nem egyszerűen alkalmaz egy törvényt bizonyos konkrét esetben, hanem igenis érvényesül a laikus bíróságon belül az a bizonyos elein, amelyet Dénes képviselőtársain érzelminek mondott, — én nem tartom helyesnek ezt a megjelölést, ez egyáltalán nem érzelmi elem — érvényesül az a mindnyájunkban meglevő, minden normáliis emberrel veleszületett jogérzék, _ amelyik — hogy úgy mondjam — teremtő aktussá változtatja az egy szerű jogalkalmazást is. Utóvégre is egy szakhírákhól álló ilyen uzsorabíróság nézi magát a ténykedést, nem nagyon térhet ki — ha puszta formai jogászi szempontból nézi — sem ;í motívumokra, sem pedig annak a cselekedetnek társadalmi szálaira, sem pedig egyéb körülményeire. Éppen ezért a demokrácia ragaszkodik bizonyos esetekben — és nem vitás, hogy nálunk most elsősorban gazdasági bűnesetekben kell ragaszkodnia — a laikus bíróság bevezetéséhez, mert ezt célszerűbbnek látjuk, mint az egyszerű jogászi szőrszálhasogatást olyan esetekben, amikor a ténykérdés már abszolúte világos és éppen arról van szó, hogy a ténykérdés, a motívumok biztos ismeretében, az egész demokratikus társadalomnak ezt a fontos gazdasági létérdekét védelmezzük mindenféle jogászon skrupullus mellőzésével. Ebben látom én ennek a laikus bíróságnak az időszerűségét és a jogosultságát is. Most menjünk tovább a másik kérdésre, ömelyet az egyik közbeszóló t. képviselőtársain már úgyis reklamált tőlem, hogy tudniillik ez a laikus bíróság speciel munkásbíróság. Már az előbb céloztam arra, hogy a demokráciában az egyetlen értékgyarapító, produktív gazdaságii faktor sa munkásság munkaereje, produktivitása (Felkiállások a néppárt soraiban: A magyar paraszt is produkál!) és igenis a parasztság termelése is. Erre is rá fogok térni. Illetékes is vagyok erre, mert engem parasztok küldtek be ebbe a pulameutbe, nem a • papok utasítására, hanem a saját elhatározásukból. (Tetszés és taps a parasztpárt és a kommunistapárt soraiban. — Zaj a néppárton.) Jogosultságom van tehát ahhoz, hogy én a parasztok nevében beszéljek. (Felkiáltások a néppárt soraiban.- Bennünket is ők küldtek ide, nem a kék cédulák! — Rechtler Péter (széO: Miért dühöngenek ezen! Ez az igazság! — Zaj. — Az elnök csenget.) Ténymegállapításokkal nem lehet vitázni. Én sem a sekrestyést, sem & tisztelendő urat, sem a harangozót nem kértem meg arra, hogy nekem agitáljanak. (Tetszés és taps a parasztpár!, a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt soraiban. — Felkiáltások a néppárt soraiból: Kék cédíulák! — Zaj. — Az elnök eseng et.) El fogjuk intézná egymás között ezt a kérdést, de most tulajdonképpen a munkásbíróságról van szó. (Hulljuk! Halljuk!)