Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-10
407 Az országgyűlés 10. ülése 1947. évi október hó 23'án, csütörtökön. 408 dolgozók életszínvonalát, akkor ne büntetőren(lelkeizésekJkefl próbáljuk ezt r en db éhezni, ne büntető bíróval akarjuk megakadályozni az árdrágítást, hanem a forrást nézzük imeg, a gazdasági bajokat szüntessük meg 1 , az ország gazdasgi helyzetét, gazdasági berendezkedésünket konszolidáljuk, és akkor' az árdrágítás öinimagától megszűnik. ' T. Országgyűlés! Ez tökéletesen igaz, (Mozyás az ellenzéken.) de csak olyaoi értelemben igazi, mint abogy helyes az, hogy ha a hábocrú során a háború megkönnyítését, sikeres vitelét célzó kivételes rendelkezésekkel szemben valaki azt, veti fel -*-- és joggal veti fél — hogy ne a háború megkönnyítésére hozzunk törvényeket, hameau teremtsük meg a békét, iákkor nem szükséges a háborút megkönnyíteni, nem szükséges & háború sikeres befejezése érdekébein rendelkezéseket tenni. Ez tényleg' így van, neun a háborút kell megkönnyíteni, hanem békét kell teremteni. Ugyanígy vagyunk ebben az esetben, amikor háborút folytatunk az orsMg dolgozóknak helyzetét ierontainii törekvő reakcióval és spekulációval szemben. Igaz, hogy a gazdasági konszolidációt kelti- megteremteni, de egy elnyomorított, elszegényedett, kifosztott országiban a gazdasági komszolidái'iót annál kevésbbé lehet marol-holnaora megteremteni, mert éppein ezek a reakciósok és spekulánsok veszélyeztetik azt, hogy ez a giazdasásri konszolidáció kellő, tempóban csakugyan létrejöjjön. Addig tehát, amíg a gazdasági koinszoilidáció nincs meg, amíg a gazdasági rend önmagában nemi teszi tárgytailianná az árdrágítást, a spekulációs garázdálkodást, adudig igenis büntető rendelkezésekkel kell meggyoirsítaaiuhk azt, hogy a gazdasági konszolidáció mentől hamarább bekövetkezhessek; ezeknek a büntető rendelkezéseknek tartalma és célja kétségtelenül ezT. Országgyűlés! Kevés az élelmiszer, kevés a közszükségleti cikk Magyarországon és ezt. a keveset a termelés fokozásával tudjuk valamiképpen bővíteni, de elegendőt atdini az adott helyzetben nem tudunk. Termelésűink, készleteink annál kevésbbé engedik ezt. meg, merthiszen az ország jelentékeny javait, nyersanyagát, üzemi berendezését lerombolták ás kifosztották. A mi feladatunk tehát ezzel a. törvényjavaslattá! nem lehet az, hogy több kenyeret» több ruhát teremtsünk az ország: fogyasztói részére, hanem az, hogy biztosítsuk, hogy a meglevő készületeket egyenlően, igazságosan osszuk el azok között, akik az ország újraépítésén dolgoznak. (Helyeslés és taps a . kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban.) T. Országgyűlés! Magyarország dolgozói józan és öntudatos emberek, tudják, bogy a mi hiányunkban bőséget teremteni nem lehet. Tudják azt, hogy össze kell húznunk magunkat, tisztes szegénységben kell' élnünk. Ennek a tisztes szegénységnek keretein, belül az élet sokkal könnyebben elviselhető -és a dolgozók szenrpomtjábóil az a megnyugtató, minden* józan úgazságérzékű ember szempontjából az a kívánatos, "hogy azt a.keveset, ami van, mie úgy osszuk fel, hogy egy szűk réteg dorbézol és a vailobam dolgozók •nélkülöznek, banem úgy, bogy a felosztás igazságosan és^ becsületesem törítéfnjék. Éppen ezért kell hozzásegíteni büntető rendelkezésekkel az országot ahboz, hogy szigorú büntető rendelkezésekkel megfékezzük ; azokat, akik ezt a rendet megbolygatni igyekeznek. Egy második nagy ellenvetés, mondjuk így: elvi ellentét ez ellen a törvényjavaslat eilílen az, hogy a bíráskodás éppen olyan szakszerű tevékenység, -mint akár a technikai, orvosi mesterség, (Ügy van! Ügy van! az ellenzék soraiban.) a, bíráskodást bízzuk szakibírókra (és ne laikus emberekre. (Ügy van! az ellenzéken.) Nagyon népszerű ellenvetés ez, amihez még hozzátesszük, hogy pláne árdrágítása ügyekben rendkívül bonyolult ténybeli és jogi kérdések merülnek fel. (Zaj a kommunistapárt oldalán.), amelyeknek labirintusában az a mumkásbíró nem tud eligazodna se labirintus megv oldására tehát szakbírákra van. szükség. Ezziel_ kapcsolatban két megjegyzést akartok tenini. Az egyik az, hogy ezek az árdrágító deiliktumok nem olyan bonyolult kérdések: (Felkiáltások a kowimunistwpárt oldalán: Nem! Nem!) ezeket bonyolultakká, tették az árdrágító eljárások során, bonyolultakká tette pedig maga a védelem és az árdrágítókat mindenképüen menteni aikaró az ía törekvés, amely kutatva, nagyítóüvegen keresztül ke1 reste a kibúvókat, mellékösvényeket, utakat a törvények különböző rendelkezéseiben, a gyakorlat, a szakszerűség; különböző területein, de nem azért, hogy az igazságot megtalálj ai, hanem azért, hogy az árdrágítót megszabadítsa a büntetéstől. (Ügy van! Ügy van! a kommunistaioárt és a szociáldemokratapárt oldalán.) Ha mi az árdrágítók ügyiét abból a szempontból vizsgáljuk, hogy _ súlyosan, jelentékenyein sértették-e a törvény szavai szerint a közérdeket, a dolgozók érdekét ,akkor nem lesz itt bonyolult kérdés. Nagyoin egyszerű ennek a kérdésinek az eiliiintézése, mert iaz igazság keresése egyszerű. Az igazság alól való kibújni 'akarás a bonyolult és mi ennek alkarjuk elejét venni." Legyen szabad egy másik szempontot is kiemelnem ezzel kapcsolatban. A laikus bírák beiktatása nem új dolog la' magyar törvéíny 7 kezesben. A régi magyar törvénykezés — és itt régin értem az első háború előtti törvénykezést — már laikus bírákat alkalmazott a magyar büntető perrendtartásban, a magyar büntető perrendi fejlődés tehát a laikus bíráknak egyre erőteljesebb beállítása felé vett irányt. Hiszen tudjuk: nemcsak a politikai deliktumok. hanem nagyon súlyos bűncselekmények — gyilkosság, szándékos emberölés, rablás, a .köztisztviselői bű :: cselekmények — egész sorát laikus bírák elé utalta a magyar bűnvádi perrendtartás» mégpedig az ( esküdtszék, elé. (Úgy van! Ugy van! a kommunistapárt oldalán. — Zaj és mozgás a demokratapárt oldalán.) Majd felelek képviselő úr. mielőtt elmondaná az ellenvetést. Eszerint az eljárás szerint ítéltek meg a magyar esküdtek még halálbüntetéssel sújtandó bűiieselekményeket is egészen 1914-ig. a háború kitöréséig. Akkor az esküdtszékek működésiét, felfüggesztették. Miért? Azért, mert az a magyar reakció, amely a háborút csinálta és amelynek érdekében a háborút vitték, nem bízott többé a laikus bírákban, nem bízott többé a saját államának polgáraiban. Pedig nem holmi »munkáscső-cselek« volt az esküdtek között kisorsolva, hiszen a vagyoni cenzus alapján állították össze az esküdtek listáját, tehát csak bizonyos vagyonnal rendelkező polgárok lehettek esküdtek. Ennek ellenére, amikor a háború ki-
