Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

383 Äz országgyűlés 9. ülése 1M7. kormányzat részére látszólag jövedelemcsök­kenést jelentene, de önök előtt is világos» hogy ez csak látszat, mert az. a. hatalmas jelentő­ségű eredmény, amelyet az újítások jelente­nek, ezt a kiesést bőségesen pótolja. Legyen szabad ezen a téren néhány szá­mot ismertetnem- A Nehézipari Központ ez év folyamán körülbelül öt hónap alatt, 451 esetben fizetett ki összesen kereken 300.000 fo­rint juttatást, és az ezeknek az újításoknak alapján elért megtakarítások összege egy esz" téridőben kereken 4 millió forint, sőt valami­vel több is. (Zaj.) Pontos adatok alapján meg lehet állapítani, hogy a Nehézipari Központ betartotta és betartatja azt a megállapodás*, amely úgy szól. hogy az újítók bizonyos idő­ponttól kezdve az újítások által egy esztendő alatt elért megtakarítások 10%-át kapják ju­talom, illetve # külön dij formájában. Az is vi­lágosan látszik, hogy ez a 90% megtakarítás már egy esztendőben bőven megéri azt JSL ki­esést, amelyet az újítások külön díja után fizetendő iíletményadó elmaradása jelent. De legyen szabad arról is beszélnem, kik azok, akik az üzemekben a munkahelyeken elvégzik ezeket az újításokat Ha megnézzük az újítók százalékos megoszlását, azt tapasz­talhatjuk, hogy körülbelül 20 százalékuk mér­nök és technikus, 30 százalékuk művezető, és 50 százalékuk munkás, fizikai dolgozó Ez a tény azt mutatja, hogy az üzemek műszaki értelmisége számarányának négyszeres mértékében vesz részt az újítási mozgalomban, mert mint tudjuk, a magyar üzemekben körülbelül 5% a műszaki értelmi­ség számaránya, ami igen alacsony világvi­szonylatban, azonban ezeken a mérnökökön és technikusokon kivül a fizikai munkavállalók hatalmas tömegei kapcsolódtak be az újítási mozgalomba, és ezt igen egészségesnek tartom abból, a szempontból, hogy a kormány­programul megvalósulhasson, mert ennekt ösz­tönző hatása feltétlenül helyes és kívánatos. Azt is meg kell mondanom, Jhogy ezeket a újításokat az emberek százai és százai hoz­ták létre, hiszen, amint látták, csak a Ne­hézipari Központnál 450 ember vett részt eb­ben a mozgalomban. Ha önök veszik a fá­radságot — remélem, hogy meg fogják ezt tenni, amikor mód és alkalom nyilik erre, — hogy megvizsgálják, milyen komoly szellemi és fizikai erőfeszítéssel végzik az újítók mun­kájukat a demokrácia megerősödése érdeke­ben, akkor látni fogják, és azt hiszem, a kor­mányzat is be fogja látni, hogy eleget lehet tenni az interpellációmban foglalt kérésnek.^ Azt hiszem, nem helytelen az sem, ha rá­mutatok arra, hogy amikor ilyen kéréssel lép­tünk fel itt 'az országgyűlésben, akkor helyes és építő politikát vegeztüiuk, mert olyjajn kér­dést tárgyaltunk itt, amely nemcsak az ér­telmiségi dolgozókra, hanem a fizikai dolgo­zókra, az ő soraikból kikerülő kiváló újítókra is vonatkozik- És ennek a kérdésnek tárgya­lása során rá lehetett mutatni arra, hogy eb­ben az országban a fizikai és szellemi mun­kások vállvetve, együttesen és igen komolyan dolgoznak a valódi szakszerűség érvényesíté­sén. Ezt azért 'mondom, mert ma itt az ország­gyűlésben hallottunk a szakszerűség kérdésé­ről. A mi véleményünk az, hogy minden kö­rülmények között tettekkel, konkrét, pozitív javaslatokkal kell támogatni az igazi szak­szerűség érvényesítését, nem pedig különféle sima, álcázott, gyakran a demagógia határát súroló mondatokkal. (Kováts László (dn): évi"*ok óber héy 22-én, szrdán. 384 Akkor maga miért beszéli) Kérem, vegye fi­gyelembe ezt a kormányzat és javaslatomat .egy olyan javaslatnak tekintse, amely arra törekszik, hogy az igazi, építő szakszerűség érvényesüljön ebben az országban. Remélem, hogy ezeket a mondatokat, ezt a felszólaláso mat a kormány helyesléssel fogja fogadni és az interpellációmban foglalt javaslatot ma­gáévá téve, elősegíti az újítók újítási kedvé­nek emelkedését és ezen keresztül a három­éves terv megvalósítását. (Helyeslés és taps a kommunista, a szociáldemokrattír és a iißf rasztpánton.) Elnök: Az országgyűlés az interpellációt kiadja a pénzügyminiszter úrnak. Következik Ilku Pál képviselő úr inter pellációja a pénzügyminiszterhez a három­éves terv ellen a tőkések érdekében tett intéz­kedések tárgj^ában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Czövek Jenő jegyző (olvassa): »A három­éves terv megvalósításához szükséges pénzt etsősorbaai a pénzügyminisztériumnaik kellene előteremtenie. Ezt főleg a jól 1 prosperáló vál­lalatok tulajdonosainak megadóztatása, útján érhető el. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy gyakrara ennek az ellenkezője történik: egyes gyáriak adóját leszállítják? Miit kíván tenni ia miniszter úr annatk ér­dekében, hogy a vállalatok tulajdonosait indo­kalatlan adókedvezményeik helyett a három­éves terv érdekében erősebben, alaposabban meg a d ó z ta s-sé k ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urait il­leti' a szó. Ilku Pál (kp): T. Ház! A magyar demokrá­cia központi kérdése a gazdasági kérdés és ebben nyilván valamennyien egyetértünk. Pénz kell, a bevétel fokozása kell ahhoz, hogy az államháztartás egyensúlyát biztosítsuk és természetesen ahhoz is, hogy a hároméves terv prog'rammját végrehajtsuk. A pénz elő­teremtése elsősorban a pénzügyi kormányzat feladata. Véleményem szerint ennek a célnak elérése érdekéiben a pénzügyi kormányzat munkásságát kétirányban kellene kifejteni. Egyrészt fel kell kutatni, fel kell tárni új jö­vedelmi forrásokat, új bevételi lehetőségeket, másrészt viszont meg kell fogni minden fil­lért, amely nem az ország újjáépítését szol­gálja és arra kell kényszeríteni, hogy egy kis kör luxusigényeinek szolgálata helyett az új;, jáépítés, a dolgozók érdekeit szolgálja. Hogy első feladatának mennyiben tett eleget a pénzügyi kormányzat, arra nem aka­rok kitérni, hiszen éppen legutóbb interpellál­tak az adócsalás ügyében, de beszélnem keli arról, hogy vájjon a pénzügyi kormányzat eleget tett'e mindenkor ama kötelességének» hogy a már kezében levő jövedelmeket meg­fogja és az államháztartás részére felhasz­nálja. Azt hiszem, — és éppen ebben az ügy ben interpellálok — ezen a vonalon is mutat­kozik olykor-olykor némi hiba. Meg kell álla­pítani, hogy a pénzügyi kormányzat bizonyos köreiben ma is vannak olyanok, r akiknek szíve nem a dolgozókhoz, hanem a tőkésekhez húz- Ha nem így lenne, akkor mivel lehetne megmagyarázni, hogy a pénzügyi kormányzat nemcsak nem kutatja fel elég szorgalmasan az új jövedelmi forrásokat, hanem a már fel­kutatott, megtalált jövedelmek egy részéről is lemond, azt hi,szem, felesleges hangsúlyoznom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom