Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

325 Az országgyűlés 9. ülése 1947. kötelességéinek tekintjük, hogy felvilágosítást nyújtson az állami erdőgazdíáukodás főeredmé­nyeiről, az állami erdőségek állagáról, a ki­termelt famennyiségről, annak felhasználásá­ról és az állami erdőgazdálkodás tervéről, ál­talában a faellált'ás problémájáról, ment a szór­ványosan rendelkezésemre álló adatok igen aggasztó képet mutatnak- (Gróh József (nt): Az erdészeit már az (előző költségvetési évben 8 milliós hiánnyal volt előirányozva! — Az elnök csenget.) T. Országgyűlés! Nagyon aggasztóak azok az adatok is, amelyek a munkapiac helyzetét ábrázolják. A munkanélküliek száma havi át" lagban 1938-ban 17-796, 1946-ban 22.266, de 1947 január hónapban már 53.754 és 1947 júniusá­ban 81.584 volt- A munkanélküliek száma tehát egyeitlein esztendő lalatt a négyszeresére nőtt 1 , éspedig az újjáépítés ütemének remélt meg­gyorsulása idején, a háromévesi éerv bevezeté­sét közvetlenül megelőzően. A munkanélküliségnek ez az aggasztó sza­porodása nemcsak arra vall, hogy országunk munkaerő-kihasználásában súlyos visszaesés mutatkozik, — ami természetesen nagy gazda­sági kárban is kifejezést talál — hanem a szo­ciális feszültség növelésére is alkalmas a munkanélküliségnek ilyen ütemű emelkedése. (Egy hang a kommunistapárton: Mégis a spe­kulánsok mellett szavazlak!) A mi véleményünk szerint az állam min­den polgáránlak elkobozhatatlan joga van a megélhetést biztosíiíó munkához, (Egy hang a kommunistapárt oldalán: A feketézőknek isi) vagy pedig ahhoz, hogy a vágyom jövedelem­ből, vagy a munkajövedelemből élő társadalom feleslegéből a munkanélküli az élete fenntar­tásához szükségeseket mindaddig megkapja, amíg a társadalom az ő számára valaminő megélhetést biztosító munkált) adni nem tud­(Taps a néppárt oldalán.) A munka ugyanis nemcsak társadalmi kötelességr— sőt erkölcsi kötelesség — hanem emberi és polgári jog is, éspedig azért, mert a munka joga elválasztha­tatlan az élethez és a megélhetéshez való állap­vető Itieirmészetjogtól. (Ugy van! Ugy van! a néppárt oldalán-) A társadalomnak minden dolgozni akaró és dolgozni képes tagja termé­szetjogon követelheti alttól a társadalomtól, amelyben él, hogy vagy a létfenntartását biz­tosító munkához, vagy (a létét biztosító feltéte­lekhez juttassa hozzá. Mi semmiféle olyan gazdasági vagy állami közérdeket el neun ismerünk, amely a dolgozni képes és dolgozni akaró embertol ezt a természetjogot elveszi- Az állam, egyik létigazoló kötelességének tartjuk, hogy munka fejében vagy valaminő más módon a dol­gozni akaró és dolgozni képes ember számára a létfenntartás feltételeit biztosítsa. Egy olyan társadalomban, amelynek tagjait ön­hibájukon kívül beálló munkanélküliség kö­vetkeztében éhhalál, a testi épséget kikezdő ruhátlanság» téli, fagy vagy nyomor fénye" geti, senkinek sincs joga fényűzést biztosító feleslegekhez. (Taps az ellnzéken. — Zaj a kommunisttíipérton. — A szónok a kommu­nisiapért felé fordul): Neim, helyeslik! (Egy hang a kommunistapárton: Meg is valósít­juk! Maguk meg ellene szavaznak! Erről van szó! — Egy hang a kommunistapárt sorai" bál: így beszélnek, de semmit soha nesm tet­tek! — Egy másik hang a kommunistapártról: De ne fogják vissza a kezünket! Tettekben tá­mogassanak! — Ujabb közbeszólás a kommu" évi ok óber hó 22-én, szrdán. 326 nistapárton: De a munkásbíróság ellen sza­vaznak!) Sőt, senkinek sincs joga a fölös­leget visszatartani, hanem a fölöslegek gyűj­tése ia munkanélküliek eltartására vagy a munkához juttatottakra való fordítása az állam szoros kötelessége- (Egy hang a kom­munistapárton: Miért védik meg a speku­lációt?) Hogyha valaki egy olyan társada­lomban, amelynek tagjait önhibájukon kívül és munkanélküliség folytán fenyegeti a nyo­mor, fölöslegét megtartja, a természetjog színe előtt közönséges tolvajnak minősül. (Igaz! Ugy van! a néppárton. — Zaj a koni­munistapdVton. — Egy hang ugyanott: Kár, hogy nem tíz évvel ezelőtt hirdették ezt!) Éppen ezért ma a munkanélküliség eny­hítése, illetve a munkanélkülieket fenyegető éhség elhárítása céljából a kormánynak a legszigorúbb intézkedésektől sem szabad visz­szariadni. (Zaj a kommunista- és a szociál­demokratapártról. — Egy hang a kommu­nistapárton: Mégis ellene szavaztak a inun­kásbíróságnak! — Felkiáltások a néppártról: Cteztály bíróság! Pártbíróság! — Folytonos zaj. — Az elnök csenget-) A munkanélküliség enyhítésére elsősor­ban a közmunkák lennének alkalmasak. (Zaj a kommunistapárton. — Közbeszólás ugyan­ott: Más a szó és más a cselekedet!) Csodál­kozásra késztet, hogy a rohamosan növekvő munkanélküliség idején, amikor a munkás­hiány a képzelet birodalmába tartozik, a kézműipar területén a kormány olyan politi­kát folytat, amely a kézműipari termelést sokszor inkább bénítja, mint előmozdítja, (Ügy van! Ügy van! a Néppárton.) A kézműipar a vállalkozás és az iparűzés szabadságának értelmetlen korlátozásai kö­zött fejti ki a tevékenységét, olyan korláto­zások között, amelyek demokratikus orszá­gokban teljesen isim éretlenek- Semmi szüksé­gét sem látjuk annak, hogy minden közérdek ellenére továbbra is fenntartsák a fasiszta és félfasiszta rendszerek által megteremtett iparjogi korlátozásokat. (Egy hang a kom­münt st apart on: A GyOSz-nál beszéljen így!) Ehhez a GyOSz-nak semmi köze. (Ligeti László (kp): De magának igen!) Szegy élje magát, képviselő úr! (Zaj!) Semmi szükségét sem látjuk annak, hogy imiindjen közérdek ellenére ezeket az # intézkedé­seket továbbra is fenntartsák. Az ipairigazol­váayok kiadásánál az önállósulni kívánó ipa­roisnak hónapokig az ipairi közigazgatás sor­vasztó tortúráin kell átmennie, nem ritkán drága ki járókat kell igénybe vennie és párt­összeköttetések után kell szaladgálnia. Nem­csak a ikülkereskedelem terén, hanem az ipar­jjo^ terén is nem egy közgazdasági vetkőztető és útonálló grasiszál, aki arcpirító módon kér­kedik azzal, hogy valaminő árucikket csak rajta keresztül lehet kivinni vagy behozni, (Felkiáltások az ellenzéken: így van!) illetve valami iparigazolványt rajta keresztül bizo­nyosan és röviden meg lehet szerezni. (Úgy van! Úgy van! — Tapsxiz ellenzéken.)^ Az értelmetlen korlátozások ^tenyésztik ki ezeket a közgazdasági vetkőztetőket Az ipar­jog! terén meg kell tehát szüntetnünk a célsze­rűtlen és észszerűtlen, az iparűzést akadályozó, a kisemberek vállalkozási szellemét megbénító és a függetlenségre vágyó iparosainkat .külön­böző pártpolitikai befolyásokkal körülhálózo korlátozásokat, amelyek fenn tartásának nem­csak az iparosok, hanem az ipar, a termelés, 21*

Next

/
Oldalképek
Tartalom