Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-9
327 Az országgyűlés 9. ülése 1947 sőt a fogyasztás érdeke is ellene mond. (Kovács Béla (kp): A jogvédelmi • szervet is támadta a® ujságíjában., most meg- védi őket!) Már említettem, hogy ; megfelelő adóstatisztikai felvételi és az idevágó adatok kiértékielésiö nélkül neon lenét bizonyossággal megállapítanunk, , hogy adópolitikánk megfelel-e a reális adóztatás követelményeinek. A reális adópolitikának elismert alapelve <aíz, hogy ta folyó, kiadásokat nem szabad a faletmzeti vagyonból, hanem csak a folyó nemzeti jövedelemből fedezni. Kendkívüli viszonyok között persze meg lehet annak az indoka, hogy ia vagyonkiegyenlítődés helyes szociális szempontjából a nemzeti vágyom egy részét igénybe vegyük, vagy pedig igénybe vegyük abból a célból, hogy âz igénybevett nemzeti vagyont új és hasznos közérdekű befektetések formájában, gyümölcsöztessük. Sőt kisegítő kényszermegoldásként egészen kivételes lesetekben még arra is tudunk indokot találni, hogy a nemzeti vagyonnak egy bizonyos részét a kikerülhetetlen állami közületi kötelezettségek tölaesdtésére fordítsuk. De reális adópolitikát hni'zlatmos ideig nem lehet a nemzeti vagyon állagának'csorbításával folytatni abból a célból, hogy folyó kiadásokat fedezzünk. Az, ilyen természetű adóztatás pillanatnyilag könnyíthet az államháztartás pénzügyi helyzetén, ! de el : pusztítja az adóalanyokat és nemzetgazdasági kárral jár. „ , . , , , „„ Mivel az állam nyilván jelenleg kellő szigorúsággal törekszik az egyébként helyes vagyondézsma ét» vagyonszaporulata dezsma be hajtására- fel lehet tételeznünk, hogy a vásárló- és tőkeerő hiányában az ingatlan es a tőkevagyon tulajdonosai ia reális érteken alul is törekszenek vagyonuk egy részének a mobi lizására, abból a célból, hogy adókötelezettségüknek eleget téve, a még súlyosabb joghat rányoktól szabaduljanak- Ez a mód azonban a nemzeti vagyon piaci értékcsökkenéséhez ve zet amit nem lehet közérdekűnek mondani. Nem arról van szó, hogy a vagyonosok ne fizessenek- hanem egy aggodalomnak akarok kifejezést adni, abban az irányban, nehogy a nemzeti vagyon értékpusztulásával járjon _ a vagvondézsma fizetése. Semmisem áll tőlun,v távolabb, mint a uagyvagyon védelme.^ viszont a vagyondézsma politikájában is érvényesíteni kell a közérdeket olyan módon, hogy a vagyonosok vagyonállagnk egy részét a nemzeti vagyon értékcsökkeinése nélkül bocsáthassák az állam rendelkezésére. Más kérdés persze az a szociális célú adópolitikai probléma- amely a vagyonegyenlőt" lenségek kiegyenlítését célozza. Ebben a tekintetben, azt hiszem időszerű feladatot oldana meg a pénzügyi kormány, ha még az általanos adóreform előtt az örökösödési adót úgy reformálná meg. hogy a kis- és középmagán" tulajdonosok az örökösödési adó alól mentesí ttessenek, a nagyobb vagyonok pedig olyan szigorúan emeHkedő kulcs szeriiniti örökösödési adóval terheltessenek, amely a vagyonegyen" lőtlenségek fokozatos és mindenképpen kívánatos csökkentéséhez vezet. T. Országgyűlés! Nemcsaik államházltartá" sunk helyzetét teszi nehézzé- haimem egész nemzetgazdaságunkat is súlyosan érinti mezőgazdasági termelésünk színvonalának: hanyatlása, amit érthetővé tesznek és megma* gyaráznak a háború következményei, a mezőgazdasági berendezések pusztulása, állatállományunk nagy részének elvesztése, a talajévi ok óber hó 22-én, sz rdán. 328 javító eszközök hiánya- a földreform átmeneti értéktermeléscsökkentő hatása és nem utolsó sorban az idei vészes arányú aszályA bajnak azonban — legalább is részben — elébe^ lehetett volna lovagolni célszerű, okos es előrelátó agrártermelési politikával, amely ha eltüntetni nem is. de legalább csökkenteni képes lett volna a mezőgazdasági termelésben mutatkozó kiesést. Nem szabad elfelejtenünk ugyanis, hogy a két világháború között Európában Magyarország voít élelmiszerekben a leginkább önellátó, sőt, viszonylagosan még igen jelentős kiviteli feleslegekkel is rendelkeztünk. Élelmezési önellátásunk aránya a két világháború közötti időszakban körülbelül 130 százalék volt, tehát élelmiszertermelésünknek egynegyedét vihet" tük ki külföldre. Ez az arány még az élelmiszertermelés szempontjából passzívnak tekinthető felvidéki területek átmeneti hazatérése után is 120 százalék maradt» most pedig ott tartunk, hogy igen jó esetnek fogjuk majd tekinteni, ha a hazai termelésből legalább a kenyérgabonát szűken mért fejadag szerint a következő aratásig biztosítani tudjuk. Erre azonban nem is igen számíthatunk, hiszen drága valutánk egy részét máris külföldi kenyérgabona vásárlására kellett fordítanunk. Az idei száraz ősz még azzíd is fenyeget- hogy élelmezés szempontjából a jövő évben sem lesz rózsás a helyzet. (Hódy György (f): Sőt rosszabb!) A nagy takarniányhiány megajándékozhat bennünket átmenetileg húsbőséggel, ebben azonban nem lesz köszönet, mert a húsbőség állatállományunkat nem kívánatos mértékben csökkentené. Ma a mezőgazdaságnak olcsó hitellel, megfelelő tenyészállatokkal, gépi berendezkedéssel való ellátásához nincs elégséges tőkénk, azonban olyan tényezők is rendelkezésünkre állnak, gmelyek a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését vagy legalább a termelési színvonal hanyatlásának megakadályozását nagyobb őkebefektetÓ£ek nélkül is lehetővé tesaik. Mindenekelőtt már az elmúlt két esztendőben is célszerűbben és rendszeresebben kellett volna gondoskodnunk a mezőgazdasági kultúra demokratizálásáról. A föld szétosztása után a legsürgősebb feladatok egyike lett volna a mezőgazdasági szaktudás szétosztása. (Helyesilés^ az ellenzék soraiban.) Az idei terméseredmények részletei azt mutatják, hogy szomszédos tagban 4—5 métermázsás holdlaínlkinti eltérések vannak a termésben- mivel az egyik birtokos okszerűen, sziomszéd ja pedig elavult módszerekkel munkálta meg földjét. A mezőgazdasági termelésben is érvényesíteni kellett volna a jól átgondolt tervszerűség előnyeit, mindig szigorú ?n szem előtt tartva azonban azt, hogy népünk éppen a felülről jövő kezdeményezésekkel szemben eleve bizalmatlan, és ha a felülről jövő ígéretek " beváltása elmarad, akkor ez a bizalmatlanság még meg is erősödhet. Kormányzatunk sajnálatos módon nem fordított kellő gondot arra, hogy a mezőgaz" dálkodás tervszerűségét beillessze a nemzetközi és belső lehetőségek keretei közé, különben nem történhetett volna meg az, hogy idén a konzervgyárak mintegy 50.000 szerző" déses területről nem tudják átvenni azt a paradicsomot, amelyet ők kötöttek le, mert nem kapták meg az átvételhez szükséges hitelt Az ilyen tervgazdálkodás tervszerűtlens égét, amelyben a jobbkéz nem tudja, hogy
