Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

323 Az országgyűlés 9. ülése 1917. évi ok óber hó 22-én, s&rdán. 324 ben a kívánságunkban. (Pfeiffer Zoltán (f): Nem nagyon veszem észre az egyetértést! — Derültség az ellenzéken. — Szőnyi Tibor (kp): A tettekkel egyetértenénk! Ezek csak demagóg szavak! A szavazási megmutatta! — Gúnyos derültség és zaj az ellenzéken'. — Birkás Imre (kp): Rossz az emlékezőtehetségük! — Szőnyi Tibor (kp): Az imént a szavazás megmutatta, hogy hol állnak! Az uzsorások és feketézők ügynökei! — Egy hang a névpárton: A szá~ mok nem demagógok! — Pászthory István (f): A számok nem csalnak! — Hódy György (f): Es a csepeliek sem! — Pászthory István (f): Csak a kék cédulák csalnak! — Szabó Piroska (kp): A szavazás beszél! A képviselő úr mondhat amit akar! — Zaj.) T. Országgyűlés! Legyen szabad szólnom az államosításnak egy olyain, ma kevéssé méltányolt tényezőjéről is. amely nélkül a gazdaságilag és pénzügyileg a legszakszerűbben végrehajtott államosítás sem lehet sikeres. Az ál" lamosítás sikerének erkölcsű vonatkozásaira gondolok. Ha az államosított üzennek vezetői sem tudnak felemelkedni arra, a magas erkölcsi színvonalra; hogy tevékenységüket sue az egyéni» ia párt vagy az osztályérdek, hanem az egész társadalom közösségi érdeke irányítsa. ha a közvagyon kezelésébe és hasznosításába tehetségüket, találékonyságukat és szorgalmukat néni hajlandók ugyanúgy befektetni, mintha az üzem sajáít tulajdonuk, vagy különösképpen a saját egyéni boldogulásukat szolgáló üzem volna (Szőnyi Tibor (kp): Amir ,kor magán tulaj doniban volt, akkor nagyobb volt a deficit! Azóta csökken*! — Egy hang a néppárton: Az álam viselte ia it'erheket! — Pásztor Tamás (f): Fáj maguknak a magán' tulajdon? — Ligeti László (kp): Az újjáépítési kölcsön őket honnan kapták? — Piros László (kp): Tanuljon közgazdaságtant!) és ha m az állami üzemek munkásai teljesítményűk kiválóságával kitűnni nem tekintik ambiciójukniak, akkor a gazdaságilag és pénzügyilleg a legjob" ban előkészített államosítás sem képes beváltani a hozzáfűzött reményeket- Mert erkölcsi többlet inélkül sem marxista, sem keresztény szocializmus nincs! {ügy van! Ugy van! — Nagy taps g néppárton és a függetlenségi párton. — Szobek András (kp) gúnyosan: Szocializmus és maguk!) Ha a főnökökből hiányzik a szolgálat szelleme és ha a munka" sok uagy tömege nem telik el a szociális erkölcsnek egy magas páthoszával, ^vagy ha a szociálpolitikai anomáliák áldozatkészségüknek és nemes törekvéseiknek szárnyát szegik: akkor az államosítás lehet esetleg jó pártpoli

n tikai eszköz, (Ugy van! Ugy van! a néppárton). osztályuralmi fegyver, de a köz jólétet emelő gazdasági; formává nem fog kialakulni- (Pász" thory István (f): Igaz! — Taps az ellenzéken.) Végső soron minden államosítás sikere a gyárvezetők és a munkások szaktudásán, szo" ciális és erkölcsi színvonalán, fordul meg. 'Piros László (kp): A régi igazgatók kitételén teljes mértékben!) Éppen ezért van rendkívüli jelentősége annak* hogy az államosított üze" mekben minő mértékben szerez érvényt a kormány a társadalmi igazságosság követeimé" nyelnek. (Ligeti László (kp): Nem állunk meg félúton!) Mélyen t. Országgyűlés! A földreform so" rán az erdőgazdaságok is állami tulajdonba mentek át, ezért az állami üzemek kérdésével olvad egybe az erdészeti termelés problémája is. Talán nem fogok messze esni az igazságtól, ha azt állítom, hogy ia háború és a háború kö~ vetkezményei mezőgazdaságúinknak egyetlen ágában sem végeztek olyan nagyarányú és c^ak évtizedek multán pótolható veszteségeket, mint éppen erdőgazdálkodásnnkban. amelynek helyzetét a mi erdőszegény országunkban va" lóban aggasztónak lehet mondani. Azierdőirtás az országjáró ember szemében első pillantásra, olyan nagyarányúnak tűnik fel, hoigy nem látszik túlzásnak erdős vidékeink tájképi megváltozásáról beszélni. ; A há

L ború lépteinek nyomán egyes vidékeken átalakulóban vain a magyar táj arculata, jEgész hegyek váltak kopaszokká, elannyira, hogyha megfellelő intézkedésekkel a fenyegető vészedéleimnek a földművelésügyi kormányzat elébenem lovagol, akkor újabb területek elfcarsztosodásával kell számolni, amelyekről kipusztultak a vékony humuszt megkötő [erdőségek. A hatalmas arányú háborús és háború utáni erdőirtás klimatikus viszonyainkra is 'visszia.hiatA kérdés fontossága miatt /a földmívelésügyi kormányzatnak tájékoztatnia kellene az országgyűlést erdőgazdaságunk jelenlegi hely^ zetéről, mégpedig nemcsak a * mai állapotról, hanem arról is, hogy az erdőkitermelést milyen arányban folytatjuk, a kiirtott erdők pótlásáron minő terv szerint kívánunk gondoskodnia és az ország faszükségletét > hogyan akarjuk fedezni. A békeévek és a jelem fabehozatalának összehasonlításából ugyanis ' igen boitfúilátó következtetéseket kell levonnunk erdőgazdaságunk helyzetére nézve. A háborúeilőtti utolsó békeévben, 1937—38-ban a nyers és -megmunkált fa behozatala körülbelül évi 9—10 millió métermázisiát tett ki 50 millió pengő ér1 tékbem^ i Jelenleg a fabehozatall havi mennyisége az általam felkutatható adatok szerint körülbelül 120.000 métermázsa körül mozog, aminek alapján az évi fabehozatalt i másfél millió métermázsára kell tennünk. Ez a meny1 nyiség. akkor is feltűnően alacsony, ha számításba vesszük, hogy az építkezések megbénulása következtében a folyó szükségletek fedezésére ima kevesebb fa kell, mint tegnap. Az éiPÜtkezés és általában a faszükséglet azonban oldani mértékben nem csökkent, hogy másfél millió métermázsás faibehozatal mellett még 3—4 millió métermázsa hiányról nem kellene beszélnünk, mert még ebben az esetben' is

f a hazai fakitermelésből és a behozatalból származó faimennyiséget az 1937—38-as ífabehozatalnak mindössze 30—40%-ára kell becsülni. Felmerül a kérdés, hogy ezt a íhiányt hoinnét fedezzük? Remélhetőleg nem folytatunk kis létszámú erdőségeink kitermelése körében jóvátehetetlen rablógazdálkodást, amely valóban katasztrofális mértékben tetézné a háború erdőpusztításait.. ; Nemzetgazdaságunk ellen ég[bekiái)tó bűn lenme, ha a mi kevés erdőnket — a folyó faszükséglet kielégítésére —jjmértéktelen irtásnak vetnénk alá. Az állami erdőgaz1 dasági üzemek bevételiéi 79 millió forintot tettek ki;, de ezenkívül a MÁLLERD 8-2 millió forint ellátmányt is kapott a közigazgatási bevételek terhére. Ezek után szeretnénk most már tudni, hogy a MÁLLERD is deficites üzemre, vagy mean, ha pedig deficites, akkor a deficit összege mennyire rúg és miből áll elő. A felvilágosításra annál inkább is szükség van, mert— az erdőkről szólván — gazdasági é'eltünk egyik legfontosabb ágáról van szó. Állami zárszámadások hiányában a kormány