Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

317 .Az országgyűlés 9. ülése 1947. tétel címén tériteknek bennünket, .másfelől pe­dig a közigazgatás működéséinek: * "tárgyi ©lő­,feltételeit s &z állami üzemek- termeilő appa­rátusának a működését biztosítják. Mind az állami igazgatás terén, niiinid az állami üze­mek körében a háború . nemzedékek befeíkte-* tését pusztította el, amelyet legalább rész­ben okvetlenül pótolnunk kelti, hogy állam­igazgatásunk működésének legelemibb felté­teleit és a-z állami üzemek termelőképességét biztosítsuk. A dologi kiadások vonalán természetesen a legszigorúbb takarékos ságinak kell érvényt szereznünk és ah oil magasabb érdekek kockáz­tatása nélkül ez lehetséges! a dologi kiadáso­kat 'is a szigorú szükség indokolta mértékre^ kel] csökkentenünk, nem utolsó sorban az el­lenőrzés megszigorításával és mindenfajta hanyagság vagy pazarlás megakadályozására eleve alkalmas intézkedésekkel' Nem hiszem azonban, 'hogy akadhatna olyan pénzügyi bű­vész, aki pusztán takarékosság által a magyar dologi kiadásokait olyan lényegesen tudná apasztani, hogy ezzel az államháztartás defi­citje teljesen eltűnjék. Ma hivatalos szólani lett a dologi kiadá­sok terén szükséges takarékosság hangozta tás-a kapcsán az állami autók számának lefa­ragása és használatuknak a hivatalos tényî kedés körére szorítása. Ez igen helyes és szükséges követelmény, de ezt a kérdést a nemzetgazdaság és az államháztartás központi problémájává dagasztani és megoldásától a költségvetés (kereteit» lényegesen befolyásoló eredményt várni» nem egyéb s zeni fény vesztés­nél vagy olcsó parasztfogásihát Minden hozzáértő ember tudja, hogy az így elérhető megtakarítás a kiadásoknak csupán ezrelékében fejezhető ki. Természete­sen legkevésbbé mi, akik a társadalmi igaz­ságosság követelményeinek érvényesítését az állam erkölcsi létminimumának tekintjük, fogjuk alábecsülni az állami autóhasználat, állami utazgatás és hankettezés körüli fény­űzések kiküszöbölésének jelentőségét;. Hiszen erre mái- csak azért is szükség van. inert az ilyen 'fényűzésnek a társadalmi erkölcs terén romboló hatása jelentkezik» a társadalom er­kölcsi tényezőknek pedig gazdasági és i>énz­ügyi jelentőségük is van. Egy tönkrement or­szágban, amelynek lakosságát az ínség riasztja és a szegénység terhe nyomja, a vezetők nem­csak fényűzésben nem élhetnek, de erkölcsi és politikai^ kötelességeik közé tartozik az is, hogy életmódijukkal még a fényűzés és a gond­talan élet látszatának keltésétől is tartózkod­janak- (Helyeslés az ellenzék soraibon-) Akik őszintén szívükön viselik, hogy a társad^'.inat az individuális önzés helyett a szociális, er­kölcs magasabb felelősségtudata és a szolida­ritás áldozatvállaló szelleme hasisa át azok ér­zékenyen fognak ügyelni az ilyen antiszociális látszatok keltésének elhárítására. A közéleti vezetőknek tudatában kell len­niök annak, hogy a közéletben a látszat igen sokszor valóságként hat. De ugyanez á szoeiá­lis\ felelősségtudat kötelez bennünket arra is, . hogy tartsuk magunktól távol azt a csábító demagógiát, amely az állami autók, banket­tek vagy utazgatások kérdését döntő jelentő­,. ségű pénzügyi vagy államháztartási problé­mává fújja fel. Az ilyenfajta pénzügyi dema­gógia csak arra volna jó. hogy a nép figyel­met a. döntő pénzügyi problémákról elterelje sa népet pénzügyi és gazdasági helyzetünk évi ok ób'er hó 22-é.n\ FZ rdéirí'. 318 megjavításának igen. terhes és*igen sok áldo­zatot követelő problémája felől ábrándokba '' ringassa. A szociális felelősségtudat a kormány és minden törvényhozó részére egyaránt azt dik­tálja» hogy ne hizelegjünk az olcsó népszerű­ségnek a porban, hanem a keserű igazságot a nemzet szemébe mondva állapítsuk meg, hogy államháztartási deficitünk eltüntetése a jelenlegi körülmények közöit .a nemzet egye­temes áldozatvállaló készségének fokozása nél­kül nem lehetséges, még akkor sem, ha a dologi kiadások terén a legszigorúbb takaré­kosságot léptetjük életbe. * A kormánynak tehát különös gonddal kell őrködnie azon. hogy az állami kiadások emel­kedését megakadályozza. Ebben a vonatkozás­haitt különösen fel szeretném hívni az ország­gyűlés és a kormány figyelmét bürokráciánk elvízfejűsítésére, a hivatalgründolási lázra és arra az előléptetésá dühre, amely még az elmúlt esztendőben -is valóságos orgiákat ült. (Ugy van! Ugy van! az ellenzék soraiban.) továbbá az államigazgatásban és általában a közigaz­gatásban ^ arra a bonyolult és egy üggyel '3; tisztviselők egész tömegét foglalkoztató rend" szerre, amely szoros összefüggésben áll azzal, hogy még mindig nincsen olyan köztisztviselői szolgálati szabályzatunk, amely a törvény pa­8 rancsai és a saját lelkiismerete szerint eljáró köztisztviselőt minden joghátránnyal szemben megvédelmezi, (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és laps az ellenzéken.) A közigazgatás racionalizálása még akkor is nagy nemzetgazdasági előnnyel jár, ha nem jár együtt az államháztartás személyi terheinek csökkenésével. A közigazgatás ugyanis nemcsak akkor olcsó, ha fenntartása ténylegesen kéve-! sebb adó jövedelmet emészt fel; a közigazgatás flesósága párhuzamos a. közigazigátás jó mű­ködésével. (Az elnöki széket 12 óra 20 perckor Kéthly Anna foglalja el.) A TOSSZ, akadozó és bonyolult ügyintézés a dolgaiban eljáró állampolgároktól pénzt érő időt rabol el és rájuk felesleges kijárási és utánjárási költségeket ró, amelyeket jó köz­igazgatás esetén nemcsak maguk számára, há­mom a nemzetgazdaság számára is_ megtaka­ríthatnak. De a közigazgatás racionalizálá­sáról, egyszerű és sima működéséiről mind­addig csak álmodni lehet, amíg a köztisztvi­selőt arra kényszerítjük, hogy a felelősségát­hárításnak egy bonyolult rendszerével véde­kezzék az ellen, »hogy egyébként törvényes cse­lekedetei is valami joghátránnyal vissza ne üssenek reá. Ha Madách Imre mai élne, bizo­nyára egy új »Civilizátor« megírására inge­rélné őt állami életünknek elbürokratizálódása és elpártosoclása. Pia valakinek nincs megfe­lelő pártfedezet a háta mögött, akkor* legegy­szerűbb ügyei elintézése során is időtlen-időkig bolyonghat az íróasztalok barrikádjai és az irodák aktahegyei között- (Ügy van! ügy vem! \aa ellenzék soraiban.) míg valósággal elszédül a végén az ügyintézés teker vényeiben. (Ugy van! Ügy van! az ellenzék soraiban.) Ma a köztisztviselőt (már•nemcsak az a kö­telesség terheli, hogy a törvényt nézze, halnem a közigazgatás elpártosodása arra is kénysze­ríti, hogy'először közvetlen főnökével fedezze magát, a közvetlen főnök ia. meg magasabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom