Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

317 .Az országgyűlés 9. ülése 1947. tétel címén tériteknek bennünket, .másfelől pedig a közigazgatás működéséinek: * "tárgyi ©lő,feltételeit s &z állami üzemek- termeilő apparátusának a működését biztosítják. Mind az állami igazgatás terén, niiinid az állami üzemek körében a háború . nemzedékek befeíkte-* tését pusztította el, amelyet legalább részben okvetlenül pótolnunk kelti, hogy államigazgatásunk működésének legelemibb feltételeit és a-z állami üzemek termelőképességét biztosítsuk. A dologi kiadások vonalán természetesen a legszigorúbb takarékos ságinak kell érvényt szereznünk és ah oil magasabb érdekek kockáztatása nélkül ez lehetséges! a dologi kiadásokat 'is a szigorú szükség indokolta mértékre^ kel] csökkentenünk, nem utolsó sorban az ellenőrzés megszigorításával és mindenfajta hanyagság vagy pazarlás megakadályozására eleve alkalmas intézkedésekkel' Nem hiszem azonban, 'hogy akadhatna olyan pénzügyi bűvész, aki pusztán takarékosság által a magyar dologi kiadásokait olyan lényegesen tudná apasztani, hogy ezzel az államháztartás deficitje teljesen eltűnjék. Ma hivatalos szólani lett a dologi kiadások terén szükséges takarékosság hangozta tás-a kapcsán az állami autók számának lefaragása és használatuknak a hivatalos tényî kedés körére szorítása. Ez igen helyes és szükséges követelmény, de ezt a kérdést a nemzetgazdaság és az államháztartás központi problémájává dagasztani és megoldásától a költségvetés (kereteit» lényegesen befolyásoló eredményt várni» nem egyéb s zeni fény vesztésnél vagy olcsó parasztfogásihát Minden hozzáértő ember tudja, hogy az így elérhető megtakarítás a kiadásoknak csupán ezrelékében fejezhető ki. Természetesen legkevésbbé mi, akik a társadalmi igazságosság követelményeinek érvényesítését az állam erkölcsi létminimumának tekintjük, fogjuk alábecsülni az állami autóhasználat, állami utazgatás és hankettezés körüli fényűzések kiküszöbölésének jelentőségét;. Hiszen erre mái- csak azért is szükség van. inert az ilyen 'fényűzésnek a társadalmi erkölcs terén romboló hatása jelentkezik» a társadalom erkölcsi tényezőknek pedig gazdasági és i>énzügyi jelentőségük is van. Egy tönkrement országban, amelynek lakosságát az ínség riasztja és a szegénység terhe nyomja, a vezetők nemcsak fényűzésben nem élhetnek, de erkölcsi és politikai^ kötelességeik közé tartozik az is, hogy életmódijukkal még a fényűzés és a gondtalan élet látszatának keltésétől is tartózkodjanak- (Helyeslés az ellenzék soraibon-) Akik őszintén szívükön viselik, hogy a társad^'.inat az individuális önzés helyett a szociális, erkölcs magasabb felelősségtudata és a szolidaritás áldozatvállaló szelleme hasisa át azok érzékenyen fognak ügyelni az ilyen antiszociális látszatok keltésének elhárítására. A közéleti vezetőknek tudatában kell lenniök annak, hogy a közéletben a látszat igen sokszor valóságként hat. De ugyanez á szoeiális\ felelősségtudat kötelez bennünket arra is, . hogy tartsuk magunktól távol azt a csábító demagógiát, amely az állami autók, bankettek vagy utazgatások kérdését döntő jelentő,. ségű pénzügyi vagy államháztartási problémává fújja fel. Az ilyenfajta pénzügyi demagógia csak arra volna jó. hogy a nép figyelmet a. döntő pénzügyi problémákról elterelje sa népet pénzügyi és gazdasági helyzetünk évi ok ób'er hó 22-é.n\ FZ rdéirí'. 318 megjavításának igen. terhes és*igen sok áldozatot követelő problémája felől ábrándokba '' ringassa. A szociális felelősségtudat a kormány és minden törvényhozó részére egyaránt azt diktálja» hogy ne hizelegjünk az olcsó népszerűségnek a porban, hanem a keserű igazságot a nemzet szemébe mondva állapítsuk meg, hogy államháztartási deficitünk eltüntetése a jelenlegi körülmények közöit .a nemzet egyetemes áldozatvállaló készségének fokozása nélkül nem lehetséges, még akkor sem, ha a dologi kiadások terén a legszigorúbb takarékosságot léptetjük életbe. * A kormánynak tehát különös gonddal kell őrködnie azon. hogy az állami kiadások emelkedését megakadályozza. Ebben a vonatkozáshaitt különösen fel szeretném hívni az országgyűlés és a kormány figyelmét bürokráciánk elvízfejűsítésére, a hivatalgründolási lázra és arra az előléptetésá dühre, amely még az elmúlt esztendőben -is valóságos orgiákat ült. (Ugy van! Ugy van! az ellenzék soraiban.) továbbá az államigazgatásban és általában a közigazgatásban ^ arra a bonyolult és egy üggyel '3; tisztviselők egész tömegét foglalkoztató rend" szerre, amely szoros összefüggésben áll azzal, hogy még mindig nincsen olyan köztisztviselői szolgálati szabályzatunk, amely a törvény pa8 rancsai és a saját lelkiismerete szerint eljáró köztisztviselőt minden joghátránnyal szemben megvédelmezi, (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és laps az ellenzéken.) A közigazgatás racionalizálása még akkor is nagy nemzetgazdasági előnnyel jár, ha nem jár együtt az államháztartás személyi terheinek csökkenésével. A közigazgatás ugyanis nemcsak akkor olcsó, ha fenntartása ténylegesen kéve-! sebb adó jövedelmet emészt fel; a közigazgatás flesósága párhuzamos a. közigazigátás jó működésével. (Az elnöki széket 12 óra 20 perckor Kéthly Anna foglalja el.) A TOSSZ, akadozó és bonyolult ügyintézés a dolgaiban eljáró állampolgároktól pénzt érő időt rabol el és rájuk felesleges kijárási és utánjárási költségeket ró, amelyeket jó közigazgatás esetén nemcsak maguk számára, hámom a nemzetgazdaság számára is_ megtakaríthatnak. De a közigazgatás racionalizálásáról, egyszerű és sima működéséiről mindaddig csak álmodni lehet, amíg a köztisztviselőt arra kényszerítjük, hogy a felelősségáthárításnak egy bonyolult rendszerével védekezzék az ellen, »hogy egyébként törvényes cselekedetei is valami joghátránnyal vissza ne üssenek reá. Ha Madách Imre mai élne, bizonyára egy új »Civilizátor« megírására ingerélné őt állami életünknek elbürokratizálódása és elpártosoclása. Pia valakinek nincs megfelelő pártfedezet a háta mögött, akkor* legegyszerűbb ügyei elintézése során is időtlen-időkig bolyonghat az íróasztalok barrikádjai és az irodák aktahegyei között- (Ügy van! ügy vem! \aa ellenzék soraiban.) míg valósággal elszédül a végén az ügyintézés teker vényeiben. (Ugy van! Ügy van! az ellenzék soraiban.) Ma a köztisztviselőt (már•nemcsak az a kötelesség terheli, hogy a törvényt nézze, halnem a közigazgatás elpártosodása arra is kényszeríti, hogy'először közvetlen főnökével fedezze magát, a közvetlen főnök ia. meg magasabb