Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

;jl9 'Az országgyűlési 9. ülése 1947. évi ok óber hé 22-én, &z rami. 3^0 főnöknél keressen magának fedezéket, azután a társhivatal referense és főnöke kap cselt as sék be a kényszerű és védekezés jellegű felelősség- ' áthárításnak ebbe a csodálatos bonyolult rendszerébe, és természetesen a végén a patt sem marad el, mert ta

1 ' pártosát ott igazgatásban a köztisztviselő elsősorban a párt oltalmának .acélesernyője alatt találíhat biztonságot a politikai és hivatali időjárás szeszélyes változásaival tszemben-. (Ugy vam! Ugy van! — Taps a néppárt és a függetlenségi párt soraiban. — Pfeiffer Zoltán (f ) : Feltéve, hogy koalíciós pártban helyezkedett el. —

: Egy hang a függetlenségi párt soraiból: Más nem. is liehet!) . Az állami igazgatás elpártosodása arra kényszerítő, a legjobb köztisztviselőt is. hogy a kezére bízott közhatalom gyakorlása során me csupán és ne elsősorban a jogszabályokat nézze, hanem az exiszteneiáját, vagy előléptetését befolyásoló, vagy fenyegető körülményeiket is kerülgesse. A létbizonytalanságnak az a kínzó érzése, amelyet ia: B-ilistázás kel'iett a köztisztviselőtársa dalomban, a B-listázás lezajlása után sem szűnt meg. Egyrészt a köztisztviselő kénytelen volt az látni, hogy a, B-listázásnál a múltbeli vagy a jelenlegi személyes magatartás és alkalmasság sokkal kevesebbet nyomott a latban, mint a megfelelő pártigazolvány, amely a múlt politikai pecsétjeit esodálatos gyorsasággal eltüntető vegyiparnak bizo-* nyúlt, 'másrészt a köztisztviselő kénytelen azt is látni, hogy az előlépés esélyei és a hivatali beosztás lehetőségei olyan szoros bölcsön- hatásba kerültek párthatalmi befolyásokkal, hogy az érdemesség szempontja már szinte egészein: elavultnak látszik. (Ügy van! a néppárt soraiban.) Ilyen körülmények között ihogyata. várhatnék azt, hogy a köztisztviselőben a létbizonytalanság érzését felváltsa az a hit va,gy sp a remény, hogy a becsület, a szorgalom, a tisztesség és & szaktudás _ karrierteremtő erő és létbizonyosságot myujtó alapi A tisztviselőknek eme hite nélkül pedig a, közigazgatás sohasem lehet jó, és minél kevésbbé jó a közigazgatás, annál kevésbbé lehet olcsó. (Ügy van! u néppárt soraiban.) akár államháztartási', akár nemzetgazdasági szempontból tekintsük ezt a kérdést. (Ügy van! Ügy vmi! Taps a néppárt soraiban és a függetlenségi párt egy részén.) Az erkölcs, a tisztesség és a gazdaságosság kölcsönhatása talán seholsem olyan nyilvánvaló, mint éppen a közigazgatásiban. Egy nép olcsón és jól csak erkölcsösen és igazságosan kormányozható. (Tops a (néppárton és a függetlenségi párt egy részén.) Viszont minél több erkölcsöt vágy igazságosságot sértő elem vegyül bele az ügyintézés menetébe, az igazgatás árunál rosszabb lesz, annál bonyolultabbá és drágábbá válik. (Úgy van! a, néppárton.) Ha a köztisztviselőnek azt kell tapasztalnia, hogy a pártkapcsolat az ő egyéni életvitelében a; szaktudásnál, a szorgalomnál, a hivatali tisztességnél nagyobb szerepet játszik. akkor semmi csodálnivalónk sincs azon, ha a tisztviselő erejének javát nem a szaktudás megszerzésébe, vagy tökéletesítésébe, nem az ügyintézés körültekintő gondosságába fekteti, hamem a kezére bízott közihatalom gyakorlását a legtöbb létbizonyosságot nyújtó pártszempontokhoz igazítja- (Ugy van! a nép-. párton.) A körforgás azonban itt még nincs befejezve, mert a párt viszont hova-tovább erkölcsi köteliesséjgének véli, hogy a hozzá ilyen hűséget mutató köztisztviselőt előléptetésében segítse és ha kell, főnökével szemben meg is vedel- • mézzé» (Ugy van! cr néppárton.) A párt és a köztisztviselő kölcsönös lekötelezettsége végül az állam köré egy párthálót sző, még akkor is, ha a párt eredetileg ezt egyébként nem is célozta. (Egy hang a néppárion: Pláne ha célozta!) Közigazgatásunk, t. Országgyűlés, nem azért drága, mintha tisztviselőink túl lennének fizetve, sőt a tisztviselők fizetése mélyen az exisztenciális jövedelem valódi színvonala alatt van. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) A közigazgatás drágaságának okát abban kell 'látnunk, hogy a racionalizálást egyenesen megakadályozza a bürokráciának a kormány álltai feltáplált vízfejűsége és a köztisztviselői ^függetlenség intézményes biztosítékaiinak hiánya. Ehhez járul a köztisztviselői létszám indokolatlan szaporítása és a már említett előléptetési düh. (Ugy van! a néppárton.) Már az utolsó költségvetésből kiderült, hogy jóllehet, B-lista volt, amelynek során igen sok köztisztviselőt nélkülözhet őség címén mozdítottak el íróasztalától, mégis jelentős mértékben megnőtt a köztisztviselői létszám, bevezettünk egy nyakló nélküli előléptetési rendszert és közben hagyjuk a párthataílimi befolyást ellhatalmlasodni. (Közbekiáltás a néppárton: Ez volt a cél!) Nemcsak pénzügyi, hanem társadalamerkölcsi • szempontból is érdekes volna megtudnunk, hogy a költségvetés tárgyalása óta. a magyar köztisztviselők száma mennyivel nőtt általában és a magasabb fizetési osztályokban különösen, illetőleg a különböző tisztviselői kategóriákba sorozottak száma, hogyan aránylik egymáshoz. Hódy György (f): Hogyan oszlik el pártonként 1) Nekünk annyi ifjú közigazgatási Napóleonunk van, hogy velük akár mindennap meg lehetne nyerni a közigazgatás terén egyegy austerlitzi ütközetet. (Derültség és taps a néppárt soraiban.) Elismerem, hogy a közigazgatásban is az a. jó és demokratikus rendszer, amelyben minden káplár a táskájában hordja a marsallbotot. (Pfeiffer Zoltán (f): Legalább az osztályfőnökséget) de legalább is kétlem, hogy jó volna egy olyan közigazgatási rendszer, amelynek legtöbb Napóleonja nem is volt káplár. (Tetszés és taps a néppárton.) Az államháztartás személyi kiadásainak csökkentésére a legegyszerűbb mód persze a köztisztviselői létszám apasztása volna, ehhez azonban több okból nem szabadj nyúlni. Egy ilyen operácó újból a teljés létbizonytalanságba döntené amúgyis nehéz gazdasági és morális viszonyok között élő köztisztviselői karunkat, megnövelné amáris ijesztő mértékbein jelentkező munkanélküliséget, fokozná a szociális feszültséget és azt a terhet, amely végiső fokon szintén a. társadalom vállát nyomja a munkanélküliek tengődésének valaminő biztosítása formájában. Az államháztartás személyi terheit elsősorban a közigazgatás racionalizálása csökkentheti, vagy legalábbis nemzetgazdasági hasznát nevelheti. Az államháztartás racionalizálása azonban teljességgel keresztülvihetetlen, ha nem gondoskodunk a ^köztisztviselők függetlenségét biztosító szolgálati szabályzat megalkotásáról — lehetőleg törvényhozási megalkotásról __ amely alkalmas volna arra, hogy közigazgatásunkat visszaadja a közérdek szolgála1 tának, kiszabadítsa a párthatalmi befolyás I hálójából, a törvényesen eljáró köztiszviseliőt