Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-9

.315 • Az országgyűlés 9. ülése 1M7. kifogást sem teszünk, de szemet szúr az a. körülmény, hogy a törvényjavaslat indokolása is epigrammatikus szűkszavúsággal tartózkodik attól, hogy az országgyűlést akár a nemzetgazdaság, akár az államháztartás helyzetéről, vagy pedig a kormánynak idevágó pénzügyi szándékairól tájékoztassa-Ez a hallgatás a kormány részéről annál feltűnőbb' mert a kormány most már másod-, ízben kíván magának háromhónapos felhatalmazást az államháztartás vitelére. Azok a körülmények' »amelyek & törvényjavaslat sze~ rint a kormányt immár a második negyedévben akadályozták meg a költségvetés ösz" szeallításában és bejterjesztésében, nem indokolják egyben azt is. hogy a kormány az államháztartás helyzetét s side vágó pénzügyi és giazdiasági terveit államtitokként' kezelje. Ebben a tekintetben az előadó úr beszéde igen értékes és érdekes adalék okkal < szolgált, én azonban már csak az idő rövidsége miatt sem vagyok abban a helyzetben, hogy az ő előadása nyomán az említett kérdésekről kialakítható képet tüzetesen megvizsgálhassam és róla lelkiismeretes véleményt mondhassak. Ez okból ils szükségeidnek tartottam volna, hogy a kormány a 'törvényjavaslat indokolásában vagy más módon, de a, törvényhozás számára a lelldismereteis tanulmányozásra elégséges' időt biztosító módon tájék ojt as sa az országgyűlést az államháztartáss helyzetéről és saját pénzügyi és gazdasági terveirőlEz alól a kötelesséa: alól a kormányt nem menti fel sem a felhatalmazás' sem peTdlg' a hároméveis terv> annál kevésb'bé- mert a hároméves terv nem is az államháztartásra vonatkozik szorosan, hanem -elsősorban a nemzetgazdaság újjáépítésére. Annál nagyobb hiánynak érzem a kormánytájékoztatás r elmaradását, mert csakis ilyen felelős tájékoztatás lett volna alkalmas arra. hogy a kormány legalább részben pótolja azt a hiányt, amelyet a költségvetés beterjesztésének és megszavazásának elmaradása, jelenít. A hivatalos korinánytájékoztatásnak jelentőségét nem szabad alábecsülni. Az ilyen hivatalos tájékoztatás jelentősége még olyan időkben sem enyészik el, amikor a modern államokban általában szokásos hivatalos és félhivatalos pénzügyi és gazdasági publikációk rendszeresen megjelennek és a nyilvánosság rendelkezésére állanak s amikor a költségvetési és zárszámadási jog gyakortatában hiányok nem jelentkeznek. De többszörös súllyal esik latba; a hivatalos kormány/ tájékoztatás jelentősége a mostani rendkívüli, sőt sok vonatkozásban« rendhagyó időkbem amikor a konmány szinte folyamatosan el kivételes felhatalmazásokkal, amikor a parlament legsaffcalatosabb r jogát, la költségvetési jogot is legalább részbén vagy egy időre a végrehajtó hatalomra ruháztatja, -amikor még az 1945/46. költségvetési révről szóló.; zárszámadást sem ismerjük és amikoj* — hogy csak egy példát, de igen fontos példát említsek,— a kormány mélyen hallgat arról, hogy folynak-e,' feldolgoztatnak-e és mikor kerülnek »a nyilvánosságra az adóstatisztikai felvételek, amelyek a pénzügyi, gazdaságii és szociális helyzetre nézve egyaránt alkalmas útmutatásokkal szolgálhatnak. évi ok ober hó 22-én, szrdétn. $W E példa k.pesán mindjárt szükségesnek velem a pénzügyi kormányzat szíves figyelmet felhívni az adóstatisztika fontosságára, különösen egy olyan államban, amely a politikai demokrácia szilárd alapzatát az igazságosság szempontjából érvény'tszerző gazdasági * demokráciában látja, amelynek számára tehát sem ideológiailag, sem politikailag nem lehet közömbös az

s- hogy a különböző foglalkozási ágak vagy & különböző társadalmi osztályok minő mértékben járulnak hozzá az álljauiháztartás terheihez. (Ügy van! a néppárton-) Az ellenzéknek azt a kötelességét, hogy a bírálatnak közérdekben adott jogát gyakorolja, megnehezíti ugyan, de nem szünteti meg az a körülmény, hogy kimerítő és hivatalos kormány-adatgyüjteanényre nein támaszkodhat. Viszont kétségtelen' hogy az ellenzék felelősségét csökkenti lS.Z el körülmény, hogy hivatalos adatok hiányában kénytelen nem a kormány által létesített, hanem csak a tudományos igazoltsgg kisebb vagy nagyobb tekintélyével felruházott közlésekre szorítkozni. , Ha tehát az ellenzéket az a szemrehányás érné- hogy idevágó ismeretei hiányosak vagy • nem egészen pontosak' ezt a szemrehányást tisztelettel vissza kelj hárítanom a kormányra, mert e hiányosságért nem az ellenzék, hanem a kormány felelős, amelynek kötelességei közé tartozik megfelelő és felei ős adatszolgáltatással idejekorán hozzájárulni az ellenzék pénzügyi és gazdaságii gesztiókat ^ellenőrző szerepéneik lelkiismeretes betöltésé- . hez- (Ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps az ellenzéken-) A magam részéről sok részletadat kiértékelésének hálás feladatát mellőzve, elsősorban olyan adatokra fogok támaszkodni, amelyek valódisága legalább közvetve a kormány részéről is igazoltnak . látszik, amennyiben adataimnak legfontosabbjai egy olyan folyóiratban láttak iniapviilágot, amelynek homlokán a Gazdasági Főtanács főtitkárának a neve szerepel, aki bizonyára nem fedezne tekintélyével egy olyan folyóiratot^ aimely » éppen az állami gazdálkodás körébe vágó feözlésék pontosságára nem fordít megfelelő gondot. T. Országgyűlés! Ha tekintetbe vesszük, — amint azt már a múltkor is említettem — hogy az 1931-es világgazdasági válságot megelőzőleg két esztendővel, amikor a világgazdasági konjunktúra a csúcspontján járt, államháztartásunk bevételei a nemzeti jövedelem 17--18 százalékára rúgtak, miig 1946 augusztusától 1947 júliusáig, tehát a nemzetgazdaságunkat sújtó rendkívüli veszteségeiket . . közvetlenül nyomon követő esztendőben az állami közigazgatás és az állami üzemek kiadásai a nemzeti jövedeleminek majdnem 28 százalékát emésztették fel, akkor nem zárkózhatunk el annak felismerése elől, hogy az államháztartás # terheinek további fokozása a nemzetgazdasági erők rombolása nélkül nem lehetséges és hogy az állami kiadások csökkentése vagy legalább a deficit növekedésének megakadályozása olyan parancsoló szükség- amelyet a nemzetgazdaság — és nem csupán az államháztartás -*- gyógyulási folyamatának az érdeke is megkövetel. Az államháztartás terhei közül ^ nyilván legkfcvésbbé azoknak a dologi kiadásoknak a csökkentése, lehetséges,„amelyek egyfelől jóvá-