Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

253 As országgyűlés 7. ülése 1947. évi október hó 10-én, pén ekén. 254 telén kizsákmányolásából vagy bűnös harácsolásból él, vagy gazdagnak számít-e már az is, akinek törvényes és tisztességes munkájával sikerült megteremtenie azoka£. a relatíve jobb életfeltételeket, amelyek mellett pillanatnyilag sem a közvetlen szociális segítségre, sem a karitatív támogatásra nem szorul. A javaslat e szakaszának már csak azért is sokkal félreérthetetlenebbnek kellene lennie, mert úgy a sajtó egy részében, mint a sajtótól hangulatilag _ befolyásolt tömegekben úgyis megvan a hajlandóság arra, hogy bizonyos foglalkozási ágakat pusztán külsőségeik alapján gazdaggá deklarálnak. Vonatkozik ez elsősorban a kereskedőkre, akiknek portálja provokálja s könnyen félrevezeti az avatatlan szegényeket, holott, az idősebb szegények is emlékezhetnek rá, hogy éppen a fentebb említett Bethlen-konszolidáció idején ezek mögött a fényes portálok mögött játszódtak le a sorozatos polgári tragédiák. Emlékezhetnek rá, hogy a húszas és harmincas évek családirtói között, akik a gázcsapot kinyitották, éppen ezek a kereskedők, akiknek gazdagsága a legelső krízistől elenyészett, szerepeltek a statisztika első helyén. Ugyanez illik a szabad foglalkozású értelmiségre is, amely a húszas években az első gazdasági krízis fuvallatára azonnal átalakult elsőrendű politikai és szociális problémává, belőle, s a krízisektől forradalmasított középosztályból lett az ellenforradalom és a fasizmus élcsapata.- S ugyanennek a rétegnek felekezeti és faji alapon védtelenné minősített részéből kerültek ki elsősorban ennek a íorradalomosított középosztálynak áldozatai is. Ugyanúgy, ahogyan a gazdaság fogalmát pontosan körül kell határolni, végérvényesen definiálni kell a dolgozók fogalmát. A választási agitációk heteiben mindkét munkáspárt meg akarta nyerni magának az önáliló keres kedőket. a kisiparosokat és az értelmiségieket s nagy tömegeiket sikerült is meggyőznie arról, hogy ügyeiket-bajaikat gondjaikra bízhatják. Ezek a szavazók a választás alatt dolgozóknak érezték magukat, nyilván ezért szavaztak a dolgozók párjaira Ugy érezzük, hogy a demokrácia erkölcsű (hitelét rendítené meg, ha a munkáspártok pár héttel a választás után nem váltainak a »Kereskedő gyűléseken« és iaz »Értelmiségi gyűlésekéin« tett Ígéreteket és méltatlanná minősítenék őkeit a dolgozók kenyerére. Mi is helyeseljük az árdrágítók és a spekulánsok ellen tervezett dolgozók bíróságát, de a demokrácia erkölcsi hitele, követeli, hogy legyen bíráskodási joguk ebben a bíró-ágban azoknak la dolgozó kategóriáknak is, amelyeket négy hét előtt a munkáspárti választási propaganda dolgozókká minőBÍtettt» — tehát a kereskedőnek, az iparosnak, az értelmiségeknek ugyanúgy, mint a munkádnak és a parasztnak ! Mindezt nemcsak azért óhajtjuk, mert szerintünk ezek a kategóriák valóban dolgozók, hanem elsősorban és mindennél inkább a jobboldali veszély miatt. Ha a gazdagság fogalmlájt látszatok, impressziók alapján és a (demagógia kedvéért túlságosam kitágítják, akkor egész sor jóravaló polgárt és értelmiségit taszítanak el, s e megbántott és csalódott rétegek könnyű prédáivá válnak mindenfajta olcsó sérelmi politikának, ami a jobboldali politika egyik legvonzóbb eleme. De ugyanez történik akkor is, ha a dolgozók fogalmát túlságosan leszűkítjük. A demokrácia mindkét esetben veszedelmes exkluzivitás irányában halad. Saját tömegbázisát zsugorítja össze, s olyan válságos pillanatban cselekszi ezt. amikor a jobboldali veszély nem frázis és nemi mumus, mert a jobboldal tömegbázisa — ne áltassuk magunkat — a, külső és belső erők fokozott mahináeióinak eredményeként kiszélesedett. T' Országgyűlés! A kormányjavaslat intencióival nagyjában egyetértek, részleteivel és módszereivel sokmindenben nem értek egyet és- ezért nem fogadhatom el, mert hiányzik belőíle azoknak a rétegeknek védelme, amelyek bennünket ide a parlamentbe beküldtek. (Váír dor Ferenc (f) gúnyosan : Hol a taps uraitm! — Ráth András (f) gúnyosan tapsolva,.- Egyhangú taps!) Nem kelll! Nem tudja, hogy legnagyobb siker az, ha nincs taps! (Zaj.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közű? Farkas György jegyző: Erdei Ferenc! Erdei Ferenc (pp): T. Országgyűlés! (Taps a parasztpárton.) Mielőtt a miniszterelnök úr által előterjesztett programhoz szólnék, szükségesnek érzem, hogy néhány megjegyzést tegyek a vitában (elhangzott ellenzéki felszólalásokhoz, sőt tulajdonképpen nem is az ellenzéki felszólalásokhoz, hanem ahhoz a kérdéshez, ami ebben a vdtábían nagyon világos lett, nevezetesen a íkoalícióniak és az ellenzéknek egymásihoz való viszonyához. Tóth László képviselőtársam, a kisgazdapárt szónoka,, nagyon komolyan ei ml ékeztetett bennünket arra, hogy a koalíció nem Debre cenben kezdődött, hanem jóval korábban. Tökéletesen igaza van: az a koalíció, amely ma a kormányzás gondját és felelősségét viseli, kezdődött Debrecen előtt legális formák között a kisgazdapárt és a szociáldemokratapárt együttműködésével, illegális formában pedig résztvettek ebbein a munkában, a demokráciáért való harcban azok is, akik ma a parasztpártban és a kommunista pártban vannak. De én még hozzátennék valamit. Nem elég az, hogy Debrecen előtt is volt koalíció — a gyökerei! megvoltak, — az sem hanyagolható el. ami Debrecenben tör'-ént. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy Debrecenben is történt valami, még pedig mélységesen komoly, történelmi dolog, az, hogy közösen értük meg a felszabadulás nagy élményét, közös munkát, közös erőfeszítést végeztünk, közösen dolgoztunk, hogy új világot, új rendet építsünk fel és ez komolyan összeköt bennünket- Egyfelől csodálkozni lehet rajta, de másfelől meg is lehet érteni, hogy éz a közös élmény, a felszabadulásnak ez a történelmi élménye, a debreceni kormány munkájának ezek az,önálló élményei nem egyformán élnek mindenkiben és döntően kiderült, hogy azok, akik ezt az élményt komolyan vették és ezt a munkát tovább csinálják, a koalícióban vannak és azok, akik nem érzik ezt a közösséget, akik nem értik ezt a szolidaritást, az ellenzékben vannak. Nem is érti az ember, hogyan lehet elfeledni mindazt, ami Debrecent megelőzte és ami Debrecenben végbement. Nehéz megérteni, hogy azok, akik a demokráciát hangoztatják, akik a demokráciára hivatkoznak, lígy tudnak gondolkozni, úgy tudnak érvelni, úgy tudnak politikai akciókat keverni, mintha Debrecenben semmi nem történt volna. Nehéz meg-