Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

251 As országgyűlés ?. ülése 1947. lyoztuk^ hog-y demokráciánk nyugati típusú, nevéltségünk és a francia forradalom (polgára eszméihez való hűségünk révén, világosan meg- kell mondanunk- hogy ahhoz a nyugati demokráciához, aanely két évvel a legrombolóbb háború és a legförítelmesebb polgárháború után a hatalmi ellentéteket újabb háborúval kívánja megoldani, már csak azért sincs közünk' mert ennek a nyugati demokráciának sincs semmi köze azokhoz a szellemi úttörőkhöz, hősökhöz és mártírokhoz, akiknek a nyugiat a szabadság és a humanitás eszméjét és rendszerét köszönhette, s akik a leggyalázatosabb bűncselekménynek az emberiség ellen mindig a háborút tartották. A háborús fenyegetés, még ha nyugatról jön is, még ha deniokratikuis álarcban fordul is felénk, akkor is a minden eddiginél szörnyűbb bűncselekményre való felkészülés és bujtogatás. S pillanatig sem vitás az sem, hogy a belpolitikai ellenforradalmiságnak nálunk is ez a nyugati demokráciáinak nevezett katasztrofális félreértés a legfőbb kortese és bátorítója- Az ellenforradalmi tömegek mindenütt a világon a harmadik világháborúra várnak. Mindegyik csoportjuk az ellenforradalmi múlt ama verziójának visszatérését reméli a harmadik világháborútól, amelyben hatalmilag és gazdaságilag a legjobban érvényelsült. Az a

1 harc tehát, amelyet a két munkáspárt az ellerr forradaluiisálggal szemben vállal, elsősorban a háborús és polgárháborús szellem ellen folytatott, harc és ebből a baloldali polgárság és értelmiség nem akar kimaradni. A kortrniányprogram új választójogi törvényt is ígér, remélhetőleg olyat, amely nem ad többé alkalmat arra, hogy nyilas háztömb* megbízottak a demokráciában is politikailag megbízhatatlanokká nyilváníthassanak jó demokratákat. A választási visszaélések közül szerintünk a legsúlyosabb az volt, hogy a deimiokratikus jogokból demokratákat zártak ki. (Pfeiffer Zoltán (f ) : Akkor miért csati aközött a koalíció petíciójához és miért nem a mienkhez?) Ami a választójogi törvényt illeti, a választási visszaéléseket meg kell torolni, de sokkal fontosabb, hogy a jövőben olyan választójog legyen, amely a demokratikus önrendelkezés jogát csak a demokraták számára biztosítja. (Pfeiffer Zoltán (f): Akkor miért nem csatlakozik a mi petíciónkhoz, miért csak a koalícióéhoz!) Az általános választójog nem lehet a könnyebb út az ellenforradalom számára a hatalom visszaszerzéséhez. Az általános választójog amellett bizonyos alapvető kérdésen múlik. Ha én a pápuáknak 1871-ben, amikor ők utoljára ettek embert — Európában ettek azóta, — megadtam volna az általános titkos választójogot. • • (Pfeiffer Zoltán (f): Akkor életben maradt volna! — Derültség. — Egy hang a függetlenségi párt oldalán: Nem ették volna meg!) Képviselőtársain, (Pfeiffer Zoltán (f) felé) az ön hollywoodi bajusszal ellátott hombármihályi humora engem nem zavar arteg. (Derültség.) Szóval, ha a pápuáknak megadtam volna a választójogot, akkor a pápuák egyhangúlag megszavazták volna r az emberevést. Mindaddig, amíg nincs biztosítva az, hogy az általános választójogot arra használják fel, hogy a szabadságot és a humanitást biztosítsa, (Egy hang a néppárt oldalán: Tisza is ezt mondta!) neon pedig arra. amire a szemünk láttára- az unalomig elcsépelt példák szerint felhasználták, nekem évi október hó 10-én, pén ekén. 252 az az álláspontom, hogy a demokrácia kötelessége a saját törvényeit tiszteletben tartani. Ha tehát a választójogi törvény ellen valamilyen bűncselekményt követtek el, azt mieg kell torolni, de az új választójogi törvényt úgy kell megalkotni, hogy a demokrácia ne legyen a nem demokraták játékszere. (Zaj-) Hozzá akaróm ehhez fűzni még azt is, hogy engem mélabússá tett! az, hogy a sajtószabályozás kérdéséről kormányrendelet jelent meg. Nekem a sajtószabadság nemcsak foglalkozásomnál fogva elsőrendű ügyem, nemcsak azért, mert a szabadsajtot a demokráciának a parlamenttel egyenrangú garanciájának tartom^ hanem azért is, mert én újságírói pályámon tulajdonképpen igazi sajtószabadsággal sohasem írhattam. (Felkiáltások a függetlenségi párt oldalán: És most? Most sem!) À mai körülmények között bizonvos körülményeiktől eltekintve (Pfeiffer Zoltán (f): Az ellenzékkel szemben magának van sajtójoga!) — és ezt Pfeiffer képviselő úr is tudja bizonyítani — a sajtószabadság terén sokkal toleránsabb álláspont érvényesül, mint bármikor. Nekem azonban itt is az az álláspontom, hogy a sajtószabadság kérdésével is nagyon óvatosan kell bánni, mert a sajtószabadság is éppúgy eszközévé válhatik azoknak, akik. gleichschaltomi akarják a sajtót, mint ahogy az általános titkos választójog eszközévé válhatik azoknak, akik a parlamentet meg akarják szüntetni. Ennélfogva én olyan intézkedéseket kérek a kor" mánytól, amelyek mindenki számára biztosítják ai szabad lapindítás, a szabad gondolatközlés jogát, ugyanakkor azonban olyan szankciókkal látják el a demokráciaellenes sajtóagitációval szemben, amelyek mindenkinek elveszik a kedvét attól, hogy újságot írjon a demokrácia ellen. (Egy hang a néppárt oldalán: Az új sajtórendelethez mit szól?) Van azonban a kormánypogramnak néhány olyan passzusa, amellyel még nekünk is vitába kell szállnunk, annak ellenére, hogy azok is vitatkoztak vele, akikkel mi nem szívesen vitatkozunk együtt. Egy világhírű antikommunista író azt írja a könyvében, hogy könnyű addig antibolsevistának lenni, amíg az ember körül nem néz és rá nem ..döbben, hogy milyen társaságban .találja magát. Ezzel a kockázattal is számolva, mégis szóvá kell tennünk a kormányjavaslatnak azt: a szakaszát, amely a kettős árrendszer bevezetését javasolja és amely stilárisan nem pontos és félreérthető fogalmat állít szembe egymással. »Gazdagokról« beszél és arról, hogy ezentúl drágábban kell megvásárolni azokat a szükségleti cikkeket, amelyekhez a »dolgozók« olcsóbban jutnak majd hozzá, de elmulasztja • szabatosan megjelölni a gazdagság határait és ugyanakkor azokat a feltételeket is, amelyek valakit a mai politikai és szociológiai nyelvhaszná! lat szerint dolgozóvá léptetnek elő. Senki sem ! tudja tehát pontosan, hogy hol kezdődik a I gazdagság és hol végződik_a dolgozó. Különösen nehéz ezt a kritériumot pontos és hivatalos megjelölése nélkül megállapítani egy olyan országban, amelynek társadalma elszegényelett, ahol tehát a viszonylagosan nem nagy életszínvonalkülönbségek is kirívók. A javaslat nem jelöli meg világosan, hogy gazdagon ezentúl is csak azt a nagytőkést kell-e érteni, aki munkanélküli jövedelméből, mások könyör-