Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-7

249 Az országgyűlés 7. ülése 1947, En a. polgárság

1 és az értelmiség érdekeit hangsúlyozom itt, azért a polgárságét és az értelmiségét» mert az eknult két évben a locus minoris resisteintiae, a legkisebb ellenállási poriit volt, amelyet azért bántanak, mert. védtelensége bántásra csábít, amelyet akkor is bántanak, ha nem ad rá okot és olyan bűnök miatt is bántanak, amelyet [mások követtek el. Kiterjeszttették rá a feudalizmusnak és a nagy burzsoáziának szóló indulatokat, vagy pedig merész fordulattal azt tanácsolták, hogy adja M hagyományait, speciális érdekeit. Én tisztában vagyok azzal, hogy a magyar polgárság és értelmiség, amely 1914 előtt is a történelmi osztályok és a munkásság és a parasztság közt keskeny réteg volt és amelyet ez a két világháború iés a fasizmus megtizedelt, önmagában ma imái' ahhoz sem ©lég erős, hogy kicsikarja azt a kompromisszumot,,, amely mellett azt a polgári exisztenciát folytathatja» amely valójában mindenfajta társadalma fejlődésben járna neki- A fasizmus ochlokráciájával szemben a polgár teljesen védtelen volt és .mia is az lenne: e csőcselékuralom ellen csak a baloldalra tárna szkodba tik, a baloldal azonban gyakran azt köveiteli a polgártól és az értelmiségitől, hogy a védelemért cserében teljesen szűnjék meg! A polgárság és az értelmiség, ha számbelileg nem is nagy, de jelentékeny szellemi» erkölcsi, szaikértelmi és rutínbeli értéket képvisel és ezenkívül az ellen forradalom alatt példát mutaitoítt abból, hogy a demokratikus polgárság és unfunkássájg tud együtt dolgozni és nemcöak védekezni, hanem néha erkölcsi és szellemi erejével felül is tud kerekedni a numerikus többségen. A negyedszázados kimondatlan népfrontszellem, amely a, forradalom parlamentjeiben az ellenzéken majdnem végig érvényesült, bizonyítéka annak, hogy polgár, értelmiség és munkás és paraszt még hosszú ideig használhat egyimésmak, egymás mellett. Hosszú ideig, mert magának a demokráciának alapjait még hosszii ideig körömszakadtáig védelmezni kell. Mi tudtuk és ma is tudjuk, hogy a polgárnak, a kisembernek, az értelmiséginek szüksége van a demokratikus munkásság és parasztság segítségére. A múltban a demokratikus munkásság és a parasztság is tudta» hogy az a polgárság, amely nemcsak tudatában van az erkölcstelen kizsákmányolás aljasságának és a társadalmi nivellálás és az észszerű államosítás szükségességének, polgári önvédelemből is óhajtja azt, — a dolgozó magáltól értetődő szövetségese. A múltban tudták ezt a dolgozók és a parasztok is, de az a baj» hogy két év óta egyre kevésbbé hajlandók tudomásul venni- Ennek ellenére a kormányprogram sok lényeges pontját elfogadjuk. Nem azért» mert sok mindent elfogadunk abból, amit éveken keresztül jóindulatú bírálatainkban is követeltünk, hanem sokkal inkább azért, mert alighanem ez az egyedüli elképzelhető kormányprogram, amelynek alapján ezt az országot az előzmények és a untai körülmények közt kormányozni lehet. Bármilyen világnézeti rendszer is. lenne e pillanatban uralmon Magyarországon, ha felelősséget érezne a nemzet iránt, valójában nem tehetne egyebet, mint könyörtelenül kigyomlálná az elmúlt huszonöt év bűneit, az elmúlt jkáti léiv bűneit ás hibáit s minden erejét összegyüj tieiiéw hogy az államélet és a termelés továbbviteléhez szükséges feltételeket biztosítsa. E feltétetlek között természetesen első évi október hó 10-én, peri ek&n. 250 helyen kell szerepelnie a programban az államháztartás egyensúlyának, a pénzérték állandóságát biztojsító intézkedéseknek, a pocsékolás, pazarlás, a kihívó közéleti luxus könyörtelen megszüntetésének a (gazdasági életet a spekulánsokkal és a siberekkel egyforma, mértékben lezüllesztő pártüzletezés kiírtásiánfak, s a politikai és közhivatali korrupció kiciáuozásának- Tudjuk, hogy ezek a célok nagy áldozatokat követelnek a társadalotruííól, s előre biztosak vagyunk abban, hogy egyéni és m^gángazdasági kényelmétlenségeiket. a jobboldali propaganda a demokrácia számlájára akarja majd írni. E propaganda hatásosságait kétségtelenül, máris csökkenti, hogy a két rnunkáispártnak volt bátorsága «ahhoz, hogy közös kormányjavaslatában az elámult évek am

a hibái és elfajzásai felett is pálcáit itörjön, amelyeként maga is felelős. A merev pártrendszer s ia pártok elkalmárosodá&a nem válit be, s kompromittálta a deanokráciát. (Ugy van! Ugy van! a parasztpárton.) Le kell tehát építeni! A paryenüen fitogtató fényűzés, amellyel főképp a demokrácia neofitái és az ifjúságuk nélkülözéseiért kárpótlást kereső néhány prominensebb közéleti hedonista provokálta a gyalogjárókat. most már valóban tűrhetetlenné vált. A kormányprogram nem is tűri tovább- S ha azt Bem tűri, hogy európai közellátási válság,, s a világgazdasági perspektívát teljesen elhomályosító külpolitikai feszültség idején ezentúl a magánember se zabolátlankodhassék korlátlanul, ezzel a türelmetlenséggel mi is egyetértünk. Helyeseljük ezt annak ellenére, hogy elvileg változatlan az az álláspontunk, hogy a demokratikus közhatalom akkor funkcionál jól, ha minél kevesebbet avatkozik a magánéletbe és ha a térvénytől meghatározott ellenőrzési jogának határait a magángazdasággal szemben is megőrzi. 'De most, amikor a helyzet előre nem látott lenmészeti csapások miatt súlyosbodott, nem tartjuk igazságtalannak, ha a kormányzat a polgárok m agánéleit ében és gazdasági tevékenységében is igyekszik hasonló koriáitokat felállítani, mint amilyeneket a közéletben felállít. A polgárságnak nem szabad elfeledkeznie arról, hogy volt ebben az országban úgynevezett Bethlen-féle szanálás is, amikor a sokkal kíméletlenebb intézkedéseket csődök és kényszeregyezségek ezrei követitek, amikor az újságok napról-napra, pillanatok alatt összeomlott exisztenciák végéről, öngyilkossági járványról számioltak be. A hasonlóan súlyos konzekvenciákat mos-t talán többé-kevésbbé megúszhatja ,a társa dalom, ha imagária vesz bizonyos mértékű önfegyelmeit és olyan időbeni, amikor egész Európában minden értelmes ömíbernek tudomásul kell vennie mindenfajta é's miniden irányú kormányzás példátlan nebéteséigeit az észszerű intézkedésekhez önkéntesen alkalmazkodik- Ha a Bethlen-konszolidáció megérte ezt a kényszerű önfegyelmet, százszorosan megéri a demokrácia. Természetes, hogy a részletekben még sok vitánk lesz a korimáunyal» de ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy a két munkáspártnak az ellenforradalmiság ellen bejelentett küzdelmében szívvel-lélekkel résztvegyünk, mert _ ez az ellenforradalmiság külpolitikai és belpolitikai jelentkezésében italán soha sem volt vesze• delmesebb. Ami külpolitikai változatát illeti, — bár • mi soha sem tagadtuk, sőt mindig hangfiú-