Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-7
247 Az országgyűlés 7. ülése 1947. közélet és a gazdasági élet pártszférákra szakadt s aki e szférák egyikében sem találta meg a helyét, (Zaj.) valójában kívül rekedt a demokráciánw Sohasem vontam' kétségbe a nagypártok, elsősorban" a munkáspártok érdemeit. Lendületük, szervezőerejük, képzelőerejük ég expcditív képességük nélkül az ország még mindig romjaival és rongyaival lenne elfoglalva. De az a merev pártrendszer, amely két év 'alatt kialakult, megszámlálhatatlan olyan konstruktív értéktől fosztotta meg a demokráciát, amely a szelletei és gyakorlati alkotás ered* menyéit megsokszorozhatta volna, és a pártmonopólium majdnem lehetetlenné telte a minőségi elv érvényesülését, azoknak a jelentékeny személyiségeknek szerepét az őket »megillető helyen, akik pártokhoz nein opportun! tásb'ól, hanem meggyőződésből vagy hitből csatlakoznak vagy nem csatlakoznak. A koalíció súlyos tévedése volt, hogy nem használta fel a kipróbált demokratikus erőket, azokat a személyeket és rétegeket, amelyek az 1918—19-es forradalmakban bebizonyították eltökéltségüket és amelyek az ellenforradalrlmnegyedszázada alatt végig • helyitállottak. Debrecenben művileg állítottak elő egy demokratikus homuneulusb amelyben r a munkáspárti minisztereken kívül túlnyomórészt az ellenforradalom belső ellenzékéből kikerült, a hadihelyzet legutolsó alakulásának hatása alatt megtért új és pszeudó-déniokraták ültek- Azt a polgárságot például, amely negyedszázadon keresztül az ellenforradalom első céltáblája volt, amely az ellenforradalom minden számláját fizette, amelynek túlnyomó többsége huszonöt év alatt mindig az ellen forrad alotnímal szemben álló baloldali pártokra adta le szavazatát! nem engedték a zöldasztalhoz s történelmileg megszerzett jogát a demokratikus kormányzásban való részesedéshez (Egy hang az ellenzéken: Az egész évfolyamot el kellene olvasni! — Zaj. — Az elnök csenget.) átadták azoknak, akiket az la-liff kétéves parlamenti napló vagy hírlap a reakcióvá:! és a fasiztaussal való együttműködéssel kompromittált. A hiba az volt, hogy inkább a demokrácia tegnapi ellenségeivel, mint a, holnapi osztályellenséggel voltak hajlandók kollaborálni. Az a priori szociológiai képlet kedvéért rögtönzésből csináltak egy demokráciát, amely valójában egy nagyszabású optimista és oktalan amnesztia is volt, és ebből eredtek a demokrácia kétéves csalódásai, nehézségei; ez a rögtönzés növelte naggyá a konspirációs és attentas ta szellemet, mert hosszú ideig konspirátorok és attentisták ültek az igazi demokraták helyén a kormányban. Étitől a rögtönzéstől nőtt meg a jobboldali mezőny, ezért térhetett vissza a demokratikus parlamentbe két év alatt a klerikális reakció- (Nags/ zaj a néppárton Felkiáltások ugyanott. Kit nevez annak! Mondja meg! Tessék megmondani!) Mély sajnálattal kell azt mondanom, hogy Kunszeri Gyula és Parragí György barátaim, akikkel együtt küzdöttünk mindazok ellen a szörnyűségek ellen, amelyeket önök vissza akarnak hozni (Egy hang a néppárt oldalán: Mit tudja, hogy mit akarunk hozni! — Felkiáltások ugyanott: A kormányprogramhoz szóljon hozzá.) meggondolatlan közbeszólásaikkal és felszólalásaikkal önöknek segítenek. (Egy hang a magyar demokratapárt oldalán: Hagyja Parragit, tudja ő, hogy mit csinál! — Zaj.) Én évi október hó 19-én, p:n ekén. " 248 hagyom. (Egy hang a magyar demokratapárt oldalán: Kiollózta ezeket a cikkeket! — Egy másik hang ugyanott: Az ollózás még nem jelent Haladást!) S attól, hogy ez a rögtönzés nem törődött túlsókat az emberek politikai és erkölcsi priuszával, nemcsak az ellenforradalma szellem, de a korrupciós szellem is elfajult. Ismeretlen vagy nagyon is ismert emberek illetéktelenül demokráciára oktattak s nem ritkán megszabályoztak és kormányóztak bennünket s ismeretlen emberek loptak és üzletezítek az állampolgár pénzéből. A polgár a legkisebb gazdasági rendészeti kihágást is keservesen megsínyli. Örszobákon éjszakázik vagy fizet. (Balogh István (md): Ezeket feketézőknek hívta eddig a parlament, most egyszerre polgárok lettek? — Derültség az ellenzéken.) A képviselő úr a választási kampány során elsősorban a polgárokat akarta meghódítani (Balogh István (md) : De nem a feketézőket ! — Erdei Ferenc (pp): Honnan tudtad, hogy melyik melyik! —- Derültség és zaj.) Erre azért nem akarok válaszolni, mert az én vonatkozásaim a feketézőkkel teljesen közismertek. (Egy hang a néppárt oldalán: Igen! — Derültség az ellenzéken. — Zaj. — Az elnök csenget.) Én nem akarok olyan esetekre rámutatni, amelyből arra lehetne következtetni, hogy a képviselő urat meggyanúsítom azzah hogy a gazdasági illegalitás iránt több megértéssel viseltetik nálamnál. (Derültség a kommunistapárf, a szoeiáldemokr alapár t- és a parasztpárt oldalán. — Balogh István (md): Próbálja ezt meg! Ezt a nyálazást megtanulhatta az egészen szélső jobboldaltól. — Derültség és taps a kommunistapárt, a szociáldemokratapárt- és a parasztpárt oldalán. •— Pfeiffer Zoltán (f): Micsodát! — Hódy György "(f): A parlamenti bizottság kiküldését miért nem fogadták el! Mi nem kerestünk a demokrácián, nekünk nincs tákargatnivalónk, Balogh István! — Balogh István (md): Ázzál nem lehetett kezdeni! — Zaj. — Az elnök csenget. — Szenner József (f) közbeszól- — Zaj. — Az elnök csenget. — Pfeiffer Zoltán (f): Ezt tisztázhatjuk nagyon könnyen! ; Idáig nem tudtuk, maga úgy látszik, tudja! — Révai József (kp): Hívja ki párbajra ! — Derültség a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán. — Pfeiffer Zoltán (f) közbeszól — Zaj. — Az elnök csenget.) Ha valaki a feketézők védelmét látja ebben, akkor én azt mondom, hogy még ma is vannak emberek a közigazgatásban és a rendőrségen, akikben a polgárnak az á'llaimhatalomtól való félelmét a fasizmus ébresztette fel hisztériássá és« akik ma is kihasználják a helyzetét. Ez nem a feketézők védelme, hanem egész egyszerűen arról van szó: én követelem azt, hogy mindenkivel szembein a fennálló Törvényi alkalmazzák, tekintet nélkül arra, hogy államtitkár volt-e vagy pedig pinceszenes- (Derültség a kommunistapárton. — (Balogh István (md): Helyes, állok elébe! Ne legyen kivétel senki sem, még a párttag sem!) De voltak kivételezettek, akikre a törvény nem vonatkozott, akik a polgár rossz értelemben vett funkcióját végezték a gazdasági életben, akik a tilalom •megszegésének és kiaknázásának monopolistái voltak s akikkel az adóhivatal sem foglalkozott olyan intenzív érdeklődéssel, mint a kisiparossal vagy a sza* bad pályán mozgó értelmiségivel.
