Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-6
â2l Âz országgyűlés 6. ülése 1947. október hó 9-én, csütörtökön. 222 tékben fogjuk támogatni. ( M ónus Illésné (szd) közbeszól. — Balogh István (md): Ne az igazgatók kapják, hanem a munkások!) A termelési költségeket lehet csökkenteni, majd megmondom, hogyan. Most például létrehozták a MOSzK-ot.-.a Futurából és egyéb szövetkezetekből. Méltóztatnak tudni, mi történt! Az történt, hogy egy különben igen tiszteletreméltó» köztiszteletben álló ember került, mint elnök a szövetkezet élére azután lett még négy alelnök, húsz igazgató (Parragi György (md): Koalíciós alapom!) és elbocsátottak októberben ötszáz, kishivatalnokot, további ötszáz kishivatalnokot novemberben fognak elbocsátani. (Ternay István (md): Lesznek új igazgatók! — Parragi György (md) gúnyosan: A pártönzetlenség! Azokat kell előbb kielégíteni!) Mármost hogy a »helyet a fiatalságnak« álláspontja is érvényesüljön, egy huszonhároinéves fiatalembert szerződtettek egy ügyosztály vezetésére, akinek természetesen megvannak a maga tapasztalatai. (Parragi György (md): Nagy szakértő!) így fest ez a deficit mentes takarékosság. Amikor Ferenc József udvartartása költségeit kontrollálta, azt látta, hogy bizonyos tételek igen iroag'asak. Állandó feltűnést keltett a. köl" tekezés. Boldogult Erzsébet királynénak^ különféle passziói voltak. Megbízta tehát főudvarmesterét, hogy kontrollálja az udvari költségvetést- Az aulikus főúr benyújtotta számadását, aminek eredménye az lett, hogy részben, hogy jó magyarsággal fejezzem ki magamat, »leépített« egyes kistisztviselőket, részben pedig fizetésüket megkurtította. Erre a bölcs fejedéIám 1 , azt kérdezte tőle: »Mondja kedves Montenuovo, ha önt egy lépcsőház kitakarításával bíznák meg, akkor ön alulról kezdené a seprést vagy pedig felülről!« Az én tiszteletteljes felfogásom, hogy a seprést felülről kellene megkezdeni. Révai képviselő úr említette- hogy ő úgenis ellensége a hatalom utáni törekvéseknek és" a hatalomban való osztozkodásnak. Rendben van, én nemi akarom unos'untig emlegetni az asztronomikus számú tisztviselői kart, amellyel nemcsak a kis Magyarországot, hanem a nagy angol világbirodalmat is el tudnánk kormányozni, (Parragi György (md): Es elpusztítani is!) azonban ki kell jelentenem' nagyon szíveden látnám, ha kevesebb miniszterünk volna. (Egy hanp a függetlenségi párt oldalán: Ninosennek itt soha! Nem lábunk soha egyet sem!) Én ismerem Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád miniiszter urak zsenialitását, szakértelmét Í'S meg merném őket bízni valamelyik szakminisztérium vezetésével, nehogy az a látszat kerekedjék felül, mintha csak 'azért volnának ot f , hogv a miniszterelnök nolitikai irányítását kezükben tartsák- (Derültség és laps a magyar demokratapárt soraiban-) A folyton fokozódó megkötöttség gazdasági téren, az adminisztratív költségeknek egészen a csúcsokig Viló emelése, az egyéni kezdeményezés háttérheszorításp, mind a gazdasági boldogulásnak, illetőleg az állam gazdaság boldogulásának háttérbe szorítása és gátlása. Az angol világbirodalmat nem az áll^m teremtette meg, hanem egyéni kezdeményezésnek volt a kifolyása annak 'a ingteremtése. Példákkal tudok ezzel kapcsolatban szolgálni. A Keletindiai Társaságot magánosok alakították, amelyből egy angol mágnáscsalád második, vagyqnnéiküli sarja, a későbbi lord Clive politikai hatalmat csinált, úgy, ahogyan Afrikában lord Cecil üsúinálta. Nem származik abból s emiilyen nagy kár, ha az egyéni kezdeményezést, az egyéni gazdálkodást is elősegítjük. Ehhez nem kell diktátori erő, ehhez csak józ.m gazdasági felfogás kell. Ahol nincs egyénli kezdeményezés, ott nem lesznek olyan termelőeszközök sem, amelyeket á marxista elmélet alapján birtokba lehetne venni Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. P. Ábrahám Dezső (md): Röviden be fogom fejezni, ha- meg .méltóztatnak engedni. (Felkiáltások az ellenzéken: Meghosszabbítjuk!) Akkor kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t Házat méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. P. Ábr; hám Dezső (md): Fel kívánom hívni igen 't, képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a nehéz gazdaságii viszonyok között vállalatok szűnnek meg, az iparengedélyek százait adják be, ami mind egy-egy munkaalkalom kiesését jelenti. Pénzszűkét csinálunk, megakadályozzuk a. gazdasági életben a vérkeringést, a pénz hivatását ' Még csak egyet legyen szabad kérnem azoktól a pártoktól, amelyekkel szemben én nem ellenségkép, hanem/csak ellenfélkép állok, a munkáspártok bármelyikéből. Mi a legmegértőbb tisztelettel vesszük tudomásul a szakszervezetek létjogosultságát; helyesnek tartunk minden olyan érdekképviseletet, amely különösen a kisemberek érdekeit mozdítja elő. Az azonban már nem olyan szimpatikus, amikor a szervezetek politikai agitátorként lépnek fel. Nekem van egy régi, magasállású tisztviselő barátom, aki politikailag tökéletes mértékben ig zolva van; ez nem tudott elhelyezkedni szeneskocsiki^érőiiek, mert nem kapta meg hozzá a szervezet hozzájárulását. (Parragi György (md): Hány ilyen van! — Belső Gyula (md): Pártigazolvány kell!) Méltóztassék elképzelni, hogy a MOS'zK ezer elbocsátandó tisztviselője, akiknek nincsenek meg a pártigazolvá" uyaik, miféitle nyomorúságnak néz elébe, ha ilyen akadályoztatásba ütköznek! Ezért is mély tisz-elettel kérném az illetékes minisztériumot, — talán magát a pártot is, mert elsősorban tőle függ, — hogy adjanak teret a munkaszabadság lehetőségének. (Helyeslés és taps az ellenzéken.) Higgyék el képviselőtársaim, az az állam a legboldogabb, amely polgárainak életébe, gazdasági és magánéletébe a legkevésbbé hat be, az az állam a legboldogabb, ahol nem lúd borozik mindenkinek a bőre, amikor- egy sapkás ember megjelenik a lakásán. (Mónus Illésné (szd): Ez csak volt! — Parragi György (md): Tányérsapkás! — Közbeszólás a szociáldemokrcá apartról: Nom fejezte ki magát elég precízen. — Felkiáltások a függetlenségi pártról: Értik maguk -anélkül is! — Derültség.) Ha igen t. képviselőtársam hozzám_ adresszálta, erre könnyen meg tudnék felelni. En még Justh Gyula, alatt kezdtem az általános, egyenlő és tpkos választójognak nemcsak a propaganda*ját, hanem a megvalósítani akarását is, amikor igen t. képviselőtársaim politikával még nem foglalkoztak. (Egy hang a függeUenséqi pártról: Embrióban voltak! — Peyer Károly (pk): 1912-ben együtt tüntetett a szociáldemokratákkal!) Akkor megalakítottuk az úgynevezett választójogi blokkot. (Közbeszólás a kommunista pártról: Horthyt bevezették fehér lovon! — Az elnök csenget.) Nem volf olyan egészen könnyű és kényelmes ez az állás akkor-
