Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-6
223 Az országgyűlés 0. ülése 19â7 L képviselőtársam- Én magamról elég bizonyítványt állítottam ki e tekintetben, mert bizony egy esztendeig fogságban élveztem a Gestapo és -a nácik vendégszeretetét (Zaj. — Egy hang a szociáldemokratapárhól: Mi köze ennek at sipkához!! — Balogh István (md): Ezt kérdezhetjük mi is! Miiért kellett a tányérsapkát felvenni? Lehet, hogy valakinek .iól áll, nem mondom!) Sajnos, a tányérsapkát a mos ani rezsim is bevezette, mert én valamennyi állami hivatalnokon és a rendőrségnél is tányérsapkát látok. Nem a sapka, nem a külszín adja meg egy dolog lényegét, t. uraim, hanem ami benne van, az a lényeg- (Közbeszólás a szociáldemokratápártról: Kakastollak akarnak látni? — Balogh István (md): Ami a fejben van, az a fontos! — Lévay Zoltán (md): Azokban a sapkákban nincsen lényeg! — Derül 1 ség.) Széchenyi állapította megazú, hogy magyarnak lenni nem könnyű feladat. Soha nehezebb feladat nem, volt, mint most! Mi itt maradiunk és itt vagyunk! Ideg, felfogás, vagy veszélyeztetettségi i érzés kérdése az, hogv valaki itthagy ja-e az országot, de mi helyt akarunk állni, példát akarunk mutatni,a helytállásban,', de igyekezni akarunk közös nevezőre hozni törekvéseinkét üs sokkal,.'akik ma a kormányzati lehetőség 'berkeiben vannak- Tgen, segítő kezet mindazokhoz a javaslatokhoz» amelyek • •% orszáe előrehaladását, nyugalmát, békéjét "és jövő jé* biztosítják. Ez iá mi politikai álláspontunk- t. Országgyűlés. Mi sem balra» sem jobbra egy lépéssel sem fogunk eltérni attól, ami a tiszta magyar demokráciát jelenti. Mi ennek hű és tisztességes harcosai akarunk lenni és maradni. (11 gg vmil Úgy van! <t magyar demokrata párton.) Halálos ellenségei vagyunk minden fasizmusnak» de nem távolodunk el azoktól a nemes hagyományoktól. (Panragi György (md): Csak a haverokráciától!) amelyek ezt a nemzetet minden viszontagságok között képessé tették az ezeréves fennmaradásra. (Élénk éljenzés és tups az ellenzéken. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet déli 12 óra 6 perctől 12 órá 44 percig.) (Az elnöki széket Kéthly Anna foglalja el.) Elnök: Az ülést újiból megnyitom. Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Farkas György jegyző: Révész Miilhály! Révész Mihály (sad): T. Országgyűlés! A Szociáldemokrata Párt nevében üdvözlöm a Dinnyés-kormányt bemutatkozása és programmjának nyilvánosságra hozatala alkalmából. A függetlenségi front, a koalíció kormánya mutakozott be; a függetlenségi front pártja» a Szociáldemokrata Párt felajánlja készségét a kormány munkájában való részvételre. Mélyen t. Ház! Beszédem utolsó mondatai során szólnom kell majd a belügyi feladatok egyikérői-másikáról és emlékeztetnem kell magamat arra, hogy aiem is egy éve a főváros törvényhatósági bizottságában e kérdésről mondott szavaimat a nagy Széchenyi mondataival vezettem be, amelyek azt tartalmazták, hogy — innen kezdve citálok — »minden országlásinódban« — az 1840-es évek terminus teehnieusai között ez politikát jelent — »van nagyobb és kisebb teher, de teher van mindig és azt viselni kell akárkinek» akárhogyan. És csak . október hó 9-én, csüVÖríökön. 224 »abban áll a tudomány.« — már tudniillik; az országiásnak» a politikának a mestersége — »hogy ezt a terhet a lehetőség szerint kisebbítse és olyan ügyességgel ossza el, hogy senkit se sértsen, senkit se nyomjon el.« Igyekszem azon- hogy a rendelkezésemre álló idővel és t. képviselőtársaim idejével is gazdálkodván, felszólalásom egésze ilyen prózai legyen. Azt vallom, hogy nemcsak a, koaiieió vizsgázik most, hanem a magyarságnak is vizsgáznia kell. Hagyjuk most a rétőri fordulatokat, hagyjuk a kicirkalimazott» cizellált mondatokat, hagyjuk a szóvirágokat: baj-' ban van a világ, nehéz helyzetben! van Európa, sok nyomorúság és rossz ösztön támadja hazánkat» minden jó-szándékú embernek a segítés szavaival kell szólnia. íme, prózai ez a mondatom is, a Széchenyi-idézet. Az a gazdag programm, amelyet a munkáspártok együttes nyilatkozata alapján terjesztett elénk Dinnyés miniszterelmöik úr és-az az áradozva hömpölygő vita, amely két map óta folyik itt előttünk, erősen csábítana a vitatkozásra. Nem, t. Országgyűlés! A Szociáldemokrata Párt -kijelölt szónoka ez alkalommal még a parlamentáris tradíció ama parancsa elől is kitér, hogy vitázzék a javaslat ellen, a bemutatkozás ellen, a támogatás ellen feliratkozott , szónokok mondataival. A Szociáldemokrata Párt szónoka ez alkalommal csak gazdasági területen mozog*» mert pártomnak és csekélységemnek sok a mondanivalója a kormányprogramm és a vita gazdasági vonatkozásairól. Számolok azzal is, hogy esetleg önmagammal, barátaimmal, pártommal, a tradíciókkal» az országgyűlés összetételével szemben kötelességmuliasztó vagyok, hiszen a felszabadulás óta most adódik ez alkalommal először helyzet, amelyben a pártok érvei csatázhatnak. íme» jelentkezik a jobboldal, konok mondatokkal amelyek utalnak arra, hogy a demokráciát — ezt a demokráciát — meg akarja semmisíteni. Ez csábító alkalom arra, hogy a politikai kérdések dominálását észrevegye egy olyan harcos párt felszólalója, mint amilyen a Szociáldemokrata Párt. Hiszen ilyen politikai meggondolásokra alapul szolgáló mondatok bőségesen voltak a miniszterelnök úr beszédében is» és talán nem túlzok, — s erről majd kell néhány szót szólnom — ha rámutatok arra» hogy a bemutatkozás ellen felszólaló első szónoknak, Barankovics István képviselőtársam- " nak is voltak olyan megállapításai, amelyekkel részletesen kellett volna vitáznom. Nem szabad élnem ezzel a csábító alkalommal és nem szabad élnem még azzal az alkalommal sem» amely nemcsak, hogy csábítana, hanem kötelessé.-. 1 gemmé is tenné, hogy észrevegyem, a világot most foglalkoztató UNO-közgyűlést, észre-, vegyem a Biztonsági Tanács munkáját, amely-í ről minden felszólaló beszédében esett egy-egy mondat, azzal kapcsolatosan, hogy hazánk megint kívül maradt a nemzetközi ügyek el-j intézése fórumának keretein. Nagy külpolitikai kérdések , tárgyalása folyik állandóan előttünk- és ha már a külpolitikánál tartok, hadd állapítsak meg valamit, nehogy a kötelességmulasztásban teljesen elmarasztaltathassam azért, hogy csak gazdasági kérdésekről beszélek. Csak megismétlem az országgyűlés termében azoknak az elvtársaimnak a mondatait, akik persze hosszasabban,' mint ahogyan én most tehetem, rámutat*
