Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.

Ülésnapok - 1947-6

Az országgyűlés 6. ülése 1947. október hó 9-én, csütörtökön. 216 aki nem ismert kk- és i&gygazdát, kereskedőt, iparost, munkást, lateinert, csak egyetlenegy embert: a magyart és csak a szerint becsülte meg az embert, ki mennyire tudott az ország hasznára» az ország segítségére lenni. T. Ház! Tudom azt, hogy a mélyen t- túloldalnak, a marxistáknak, mi az elméleti követelése: a termelési eszközök kisajátítása és így szocializálása. Bár nem vagyok kormányelnök, Isten őrizzen a mai viszonyok között* ezt a szerepet vállalni, -— nam. is nagyon kínálgatják — (Derültség.), csak azt ajánlanám a mélyen t. baloldali pártok figyelmébe, hogy önök, t. uraim, eeak a polgári pártokkal, a kisgazdapárttal együtt alkotnak többséget, legyenek tehát figyelemmel azokra a nehézségekre, azokra az elkötelezésekre is. ainikef a mostani, I947-es választás? alkalmából a nemzet velük szemben mint irányadó utat jelölt meg- Legyenek figyelemmel a kisgazdapárt polgári jellegére is és ne forszírozzák, ne siettessék azokat a marxista gondolatokat, amelyek szerény véleményem szerint — nem. akarok tudományos vitába is bocsátkozni — legalább a mai viszcr iivok között alig valósíthatók meg. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken.) T. uraim! Ezt annyival is inkább meg kel] gondolniok, mert ahogyan Ranke, a nagy történetíró mondja, az a legboldogabb nemzet, az a legboldogabb nép, amely önmasrát szabadítja föl. Sajnos, ez nem jutott nekünk osztályrészünkül. Csak hálásak lehetünk azok iránt, akik fölszabadítottak, de ha> már így áll a helyzet, legyünk türelemmel, legyünk figyelemmel arra is, hogy nem egészen a mi erőnkből alakultak ki a mostani pártviszonyokRá fogok térni most röviden a kormány gazdasági programjára. Sokszor beszélek és találkozom külföldi emberekkel, akik bámulva és csodálkozva látják az újjáépítés előrehaladását. Tagadhatatlan elismeréssel kéli adóznom ez iránt a nagy munkakészség, vállalkozási és önfeláldozási készség iránt, amely éppen a magyar munkások és dolgozók részéről jelentkezik, mert ez nemcsak idebent, hanem a külföldön is elismerést parancsol. Feltehetem azonban a kérdést, vájjon ez a program, ez az iram a jelenlegi gazdaságii viszo nyok között biztosítva van-e és iezzel a gyorsasággal tovább fog-e menni. A tőke, t. uraim olyan, mint a csiga-biga. Ha nem nyúlnak hozzá, «kkor kinyújtja szarvát... (Mozgás a szociátdemokroi

'aparton. — Eg.u hang ugyanott; ökleit!...) Szegény csiga-bigának nem igen van ökle. ököl csak ott vau, ábol sokat mutogatják. Szeretném ezeket az öklöket kinyitni, hogy azok baráti jobbá nyíljanak és összefogjanak mindazokkal, akik állítólag fenyegetőznek. Szeretném, hogy megbéküljünk, hogv igenis a fenyegetésből együttműködés, közös nevezőre hozás lehessen annak a nagy egésznek javára, amit Magyarországnak és miery.ar nemzetnek hívnak. (Helyeslés az ellenzéken.) T. Képviselőtársaim, a magyar gazdaság prosperitásának egy rettenetes nagy hibája van: a gazdasági és politikai bizonytalanság. Ahol nincsen jogi bizonyosság, ott nincsen vállalkozási kedv, ahol nincsen vállalkozási kedv, ott nincs munkaalkalom, ahol nincs munkaalkalom, bekövetkezik a nvomor. Nekem, amikor az amerikai képviselők és szenátorok ellátogattak ide, legszimpatikusabb Veres Péter barátomnak nyilatkozata volt, aki azt mondotta, hogy nem beszéd kell ide, ha-nem pénz, Vájjon pem tévedek, ha esetleg azt gondolnám, hogy ez a címirat a dollároknak szólt? (Erdei Ferenc (pp): Azt hiszem téved. — Egy hang a néppártról: Nem zárja ki a pártja! — Erdei Ferenc (pp): Ezt a Magyar Nemzet írta. Még nem vizsgáltuk meg, hogy így van-e. — Mozgás. — Az elnök csenget.) Churchill legutóbbi nyilatkozatában koncedálta. a Nemzeti Baaikmak az államosítását. Nekem, aki pénzügyekkel is foglalkozom, lehetnek talán ellenvetéseim ebben a tekintetben is, azonban tudomásul kell vennem egy ilyen nagy nyugati államférfiú álláspontját. Pel© tudnék még abba is menni, hogy esetleg a Nemzeti Bank szocializáltassék, illetve államosíttassék- bár őszintén megvallom,, ezt különösen a hadiállapötok alkalmával nem tartanám szerencsésnek, mert ez magában hordja az inflációnak csiráját. Nem akarom, t. képviselőtársaim, a nagybankoknak, de még a kisebb bankoknak érdekeit sem képviselni, hiszen pártunk egyáltalán nem arra vállalkozott, hogy a tőke túlkapásait védelmezze. Én nagyon jól emlékszem még a múlt időkre, amikor a 600.000 pengős búzaáron — talán kisgazda képviselőtársaim fogják tudni — vették a traktorokat, gépeket, amikor egy mezőgazdasági traktorőrület, eszeveszettség fejlődött ki. Eladta a gazda a tehenét, ökrét, lovát? szamarát, majd rákerült a sor a birtokára is, állatállomány nélkül maradt és a földet csak a nyúl és a madár trágyázta. Bekövetkezett a katasztrófa, leszállt a búza ára egyharmad részére, a 600-000 pengős búzát 200.000 pengős, háromszoros búzával kellett visszafizetni. Mikor a gazda visszafizette, akkor még. mindig ott volt a traktor ára a nyakán. (Egy hang a parasztpárt oldaláról: Jó volt az!) " Hogy jó volt-e, kedves képviselőtársam, hát lehetséges, én nem vagyok amellett, hogy bárkinek is megbénítsák a hitelképességét, mert éppen a kisembereknek a hitelmegbénítása, gazdasási szempontból nem helyes- Azonban, ahogv megcsinálták a homesteadot Angliában, itt is, • meg lehetne és meg kellene csinálni, a kisbirtokvédelmet és a kisemberek védelmét, hogy ne. kelljen alóluk . kihúzni az utolsó talajt, amikor az egész család és az exiszteneiájuk romba dől. Ezért vagyunk mi ellene a tőke túlkapásáénak. De végzetes hiba volna az is, ha kimondanánk a tőke ellenességet. Itt hallottunk felszólalásokat, részint a kormányeOnök úr, részint Révai képviselőtársam fejtegetéseire gondolok, amelyek diktátori rendelkezéseket akartak behozni a spekulánsok ellen. Mi nem vagyunk ez ellen, azonban meg kell állapítanom, hogy az ember testből és lélekből is állHa ma valaki í eltenné nekem azt a kérdést, hogy egy tál étellel kell-e megelégednem és tökéletes szabadsággal, vagy LuoulLus asztalához ülhetek rendőri felügyelet alatt, akikor kétség kívül és minden gondolkodás nélkül az előbbit választanám. (Egy hang a néppárt oldaláról: Lehet élni egy tál nélkül is internálás alatt.) Itt csak egyetlen példára hivatkozom, azt hiszem, igen jé példára, magára Engels Frigyesre, aki a rabszolgaságról írván, azt mondotta, ne csodal'kozizon senki azon, hogy az ókorban rabszolgaság volt, ne is kifogásolja. De ha a szolgaságot most akarják bevezetni, a-z már gonoszság. Mi szeretünk mindig «« au^ol alkotmány hasonlatosságára hivatkozni, többek közöttt a Magna Cha-rtára, amelyet hétszer erősítettek