Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-6
217 Az országgyűlés 6. íMése Í947.< meg egymás után- Ennek, a nagy angol szia»- i badságlevélnek sohasem volt olyan nagy hatás?. 1 , mint a TT. Károly alatti Habeas Corpusn?k, az 1679. évi törvénynek, amely kimondja, hogy angol állampolgárt hirói határozat nélkül lefertóztaftai nem lehet. (Felkiáltások a néppárt és a függetlenségi párt soraiban: Magyart lehelt! Hol vagyunk mi e.t-ől?) Nekünk nem 'kellett volna Habeas Corpus, ha figyelembe vették volna és betartották volna törvényeinket^ a Csemegi-kódexet, mert annak már az első szakaszában le van fektetve az egyéni szabadság minden biztosítéka. De sajnos, a nem éppen demokratikus államférfiú, Tisza- Is,tván hozta be az 1912-es háborús törvényekkel az internálást, amely rosszabb, mint egy akármilyen fegyházbüntetés, mert ha vaJiakit fogházra, börtönre-vagy fegyházra ítélnek, az tudja, a tizennegyedik év utolsó napján, hogy a rákövetkező tizenötödik évben már szabadul, (Vándor Ferenc (f): Es tudja_ legalább, hoiv mi volt a bűne!) de ha .valakit in; te*rnálnak> csak a jó Isten tudnál megmondani az internálás végét. Minden rendszernek, minden államnak meg van a'joga arra, hogy védekezzék- Azt kérdezem, szükség van-e egy rendszernek- egy államnak a védelemre-, ha i az állampolgárok egyéni 'jogait tiszteletben tartja, megélhetésé', iólé-ét biztosítja. Itt újra csak egy biloldali költőre- magára Csizmadia Sándorra hivatkozom, akit állandóan azzal hecceltek a régi dzsentri-wirtschaf than, hogy hazátlan bitang; ez volt akkor a szocialisita'párt megtisztelő jelzője. Erre a szellemes költő ?izt mondotta: »kell-e a gyermeket a szülő iránti szeretetre oktani? — Ugy-e nem"? Ha tehát az országban mindenki megtalálja a maga boldogulását és megélhetését, akkor senkit sem kell hatalmi eszközökkel kötelezni a törvények betartására«. . T. képviselőtársaim, a megfélemlítés nem államfenntartó erő. Kégi mondás, de talán új* ból elmondhatom: szuronyok hegyén kormányozni nem lehet és nem szabad. Schiller, az Armut und Wille című munkájában írja, hogy a földresujtott ellenség feltámadhat, de a kibékített, kiengesztelt később barátunkká válhat. Méltóztassanak erre az útra térni, talán jobban fog menni a kormányzás nehéz művészete. , ' • ; ' ' ' Legyen szabad felvetnem egy kérdést, az amnesztia kérdését. (Halljuk!Halljuk! az ellenzék soraibam.) Ez már hónapok óta, a levegő" ben lóg (Parragi György (ind): Évek óta! Nagy Ferenc is megígérte!), vagy talán évek óta, azonban a rendelet: nem akar megszületni. Most már megvan a békekötés, rendeződtek, konszolidálódtak a viszonyok, de még mindig nem hallunk az amnesztia bevezetéséről. (Parragi György (md) : A ratifikálás jó alka- , lom lett volna!) Mély- tisztelettel kérem a jelen nem lévő igazságügyminiszter urat, hogy az amnesztiarendeletet ' nem az ország, hanem a kormány érdekében minél'előbb adja ki. (Helyeslés és. taps az ellenzék soraiban.) Lehet, hogy csak néhányszáz emberről van szó- Méltóztassanak azonban elgondolni, hogy annak a néhányszáz embernek néhány ezer hozzátartozója lehet; nem lenne nagyobb, propaganda és szimpatikusabb korteseszköz annál, ha így esetleg megtévedt bűnösöket újra be tudnánk kapcsolni a magyar társadalomba és a munkába. Felrepült a napokban egy politikai kacsa | ober hó 9-én. csüförtokön. 218 — azt hiszem, azóta már le is lőtték — a «rendeleti kormányzásról. (Ternay István (md): Nem kacsa!) Akkor elég sajnos; ha már feltálalták, akkor félek, hogy nem mi rontjuk el, hanem a kormány fogja vele elrontani a gyomrát, mert a rendeleti kormányzás mindig nagy felelősséggel jár. (Ternay István (md) : Vállalják!) A rendeleti kormányzás nem osztja .mes a felelősséget a parlamenttel és sokszor igen súlyos következményeket von maga után. (Egy hang a függetlenségi párton: A nélkül háborút sem lehetett volna kezdeni!) A rendeleti kormányzás nyugtalanságot okoz, mert nélkülözi ai kritikát és nincsen meg a levezető csatornája. Ilyen rendeleti kormányzással csak ellentétes hatást lehet elérni. A józan közvélemény, t. Országgyűlés, az ostoba propagandának, a demagógiának sohasem ül fel, viszont a csinadrattát jogosan kinevetiKét rendelet aktuális most a rendeleti kormányzás során- Az egyik a sajtóról kiadandó 11.290. M. E. szántó rendelet, amely ellentétben a békeszerződéssel,— nagyon helyesen mutatott rá Barankovics barátom — ellentétben a köztársasági alapokmánnyal, ellentétben az emberi jogokkal, bevezeti az előzetes cenzúrát, (Ráth András (f): Ellentétben a felhatalmazással!) és ellentétben áll a felhatalmazással is, mert a felhatalmazási tör; vény határozottan kimondja, hogy közjogi kérdésekben rendeleti kormányzást nem lehet folytatni. (Ternay István (md): Amikor nem voltunk szuverének, nem volt cenzúra!) Ez a rendelet x rosszabb az 1939: XVIII. tc.-ben lefektetett alapelveknél, mert ez még a kinyomatást és a szétküldést is kormányengedélyhez köti. Mit jelent ez? Azt, hogy a. mindenkori felügyeleti hatóságot gyakorló belügyminiszter úr még az előfizetők nevét is fogja jövőre tudni. (Egy hang a néppárt soraiból: így áll a, szabadság!) A másik ilyen intézkedés, amely szintén készül, az árdrágító visszaélésekben ítélkező úgynevezett munkásbíróságról szóló jogszabály, amelyet most már törvényjavaslat alakjában akar a miniszter úr ideterjeszteni. Nem tudom, mi lesz ennek a tartalma, csak előrevetett árnyékából és az elhangzott felszólalásokból kellett arról meggyőződnöm, hogy ezt úgy ne ve zett o s ztály b í r ós ágnak k ontemplál j ák. (Úgy van! Úgy van! a magyar demokratapárt soraiban,) Ha a kétezer munkáson felüli gyárak munkásai fognak majd beülni a.bbai az uzsorabíróságba, ám tegyék, akkor azonban — ha már a kormány az egész, magyar társadalmat akarja képviselni és igazgatni —- vegyék be oda például a kisgazdákat, vegyék be a parasztokat, vegyenek be minden olyan termelési ágat, amelynek a bőréről van szói. (Úgy van! Ügy van! a magyar demokratapárt és a néppárt soraiban-) Az árdrágítása perek és azok következményei nem kis dolgok, azok egyike-másika kötéllel jár. Én nam; védek a .társadalmat károsító tényezők közül egyetlenegy embert sem, aki olyan cselekedetet követ el, amelyet árdrágításnak nevezünk. Kijelentem, hogy ügyvédi hivatásom ellenére sohasem vállaltam ilyen árdrágító ügyfél képviseletét, (Éljenzés a magyar demokratapárt soraiban.) azt láttam viszont ezzel szemben, hogy voltak kollégáim, akik nem tartoztak a jobboldalhoz és ebből igen busás, termékeny jövedelmeklet szereztek. (Ügy van! Ügy van! a függetlenségi párton. — Parragi György (md): A pénznek nincs szaga!) .._ . '
