Országgyűlési napló, 1947. I. kötet • 1947. szeptember 16. - 1949. november 24.
Ülésnapok - 1947-6
213 Az országgyűlés 6. ülése 1947. gondolatnélküli, nemes és okos demokráciának, amely ígérgetés, fenyegetés és szükségtelen állandó propaganda nélkül tisztán a saját nemes lényében kifejlett és benne tartalmazott előnyeivel és vonzó erejével még az ellenfelet is meghódítja. Ez a demokrácia az, ahol nemcsak nyilvántartott párttagok vannak, akik belépnek egyik vagy másik pártba csak azért, hogy az élet nehézségeit könnyebben leküzdjék, (Kiss Ferenc (md): Kényszerítve vannak!) hanem ahol titkosan le is szavaznak arra a zászlóra, amelyre felesküdtek és azt nemcsak kalózlobogónak tartják. A közéleti tisztesség legnagyobb biztosítéka az a megnyugvás, hogy amit valamelyik párt programjában hirdet azt igyekszik — ha nem is tökéletesen, de félig-meddig — megvalósítani. De ha már vizsgáizunk. t. képviselőtársaim, akkor tudnunk kell azt is, hogy egy nemzet önérzet nélkül nem 1 élhet, mert jövőjét nem biztosíthatja. (Ugy van.[ U g y von! az ellenzéken.) Nem akarok én irredenta elméletekkel foglalkozni, de meg' kell állapítanom, hogy ha örökösen csak a defetizmus álláspontjára helyezkedünk, ha állandóan csak háborús bűnösségünknek — sajnos — eredményt nem hozott ismétlését folytatjuk, ha mindenfelé csak gyengeségünket éreztetjük, akkor ennek a nemzetnek aligha lesz jövője, mert nem tud barátokat szerezniNem szállok vitába azzal a felfogással, hogy kis nép vagyunk, de ne feledjük el» hogy nem voltunk mindig kis nemzet. Aki ismeri a magyar nemzet történetét, az tudja, hogy például Mátyás idejében négy és félmillió niagyar 80 százalékban alkotta ennek az országnak, a lakosságát és egyetleneggyel sem volt több angol a brit szigeten. Természetesen nem a nemzet antidemokratikus magatartása, nem a faji és osztálygyűlölet va^v felekezeti gyűlölség,, hanem szerencsétlen földrajzi elhelyezkedésünk volt az, ami a katasztrófákat reánk zúdította. Hiszen nem; mi, hanem külföldi írók. például a franciák nagy történetírója, Michelet állapította meg, hogy a világnak, de elsősorban Európának feltétlenül szüksége van a magyar nemzetre, amely évszázadokon keresztül véres áldozatokat ; hozott az európai kultúráért és a kereszténységért. Szintén nem irredenta akarok lenni, amikor felemlítem, — amit ugyancsak idegen írók mondanak, így Eugène Réélus, a nagy francia közgazdász és Brig-ham amerikai közgazdász — hogy a földkerekségnek legtökéletesebb gazdasági egysége Magyarország. És volt idő, amikor a demokrácia szárnyai alá^ menekülő kisemberek, nem beszélve a múlt óriási hibái" ról, megvalósíthatták azt a jelszót, amelyet a parasztpárt is zászlajára írt: egypár csizma — egy mázsa búzaA sovinizmus egyetlen nemzetet sem ve" zetett még jóra, t. képviselőtársaim. Én azonban' azt láttam, amikor Bajorországból, Da; enauból, a deportálásból kiszabadulva hazafelé jöttem, kilométereket kellett menni Csehszlovákia felé olyan területen, ahol bizony sem szlovák, sem cseh nyelvet nem hallottam. Azt mondotta nekem egy régi barátom, hogy elkártyáztuk a vagyonunkat. Ceheit, hogy rossz kártyára tettük fel, az is lehet, hogy kártyapartnereink nem ismerték a szabályokat. A nemzeti önérzet nem mérges illúzió, a nemzeti önérzet alapfeltétele egy nemzet jövőjének, amelynek nemcsak jelene, hanem múltja október hó 9-én, csiiWrlökön. ,214 és jövője is kell, hogy legyen, de csak akkor lesz jövője, ha okosan építi fel azt. T. Ház! Közelebb jövök témámhoz, a kormány programjának bírálatához. A múlt parlamentnek voK egy rettenetes nagy hibája, — nekem, mint régi politikusnak ezt a kritikát már tapasztalataim alapján méltóztassék megengedni— nagy hibája volt az ellenzékhiany. .Meg vagyok arról győződve, hogy a kisgazda pártot sem érte volna 1947 ben olyan • katasztrófa, ha lett volna a kormányzatnak erős ellenzéke, amely élt volna a bírálat jogával. Tisza Kálmán BéccSiel szemben maga teremtett ellenzéket, mert úgy tudta pozícióját ott biztosítani. Mi kritikával élünk, de ez a kritika sohasem megy túl a tárgyilagos bírálaton, mert csak a tárgyilagos bírálatnak van meg az erkölcsi értéke és eredménye. Ki kell térnem egy másik kérdésre is, amely a külpolitikával is kapcsolatos. Válasz tási visszaélésekről hallok itt. Lojálisán le kell szögeznem, hogy a választások alatt a felszabadító hadsereg a lehető leglojálisabban viseltetett irányunkban, sőt — sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter úr — még azt is ki kell jelentenem, hogy maga a rendőrhatóság sem avatkozott bele a választásokba, és a legkorrektebbül viselkedett. Éppen azért csodálkozom, hogy most panaszokat hallok olyan üldözések miatt, amelyek az ajánlási ívek aláírásával vannak kapcsolatban. T. Ház! Nekem meggyőződésem: ha a nemetek, győztek volna, akkor ma ez a parlament nem ülésezhetne itt. (Úgy van! Úgy van!) Ha a németek győzitek volna, t. uraim, akkor ma már a Hortobágyon a juhászbojtár is németül kommandirozná puliját a juhok felé. Dinnyés miniszterelnök úrhoz személyes régi megtisztelő barátság fűz. Ennek ellenére sajnálom, hogy nem tudunk hozzá bizalommal lenni. Ezt a bizalmatlanságot az ő miniszterelnöki karrierjének első momentumaira vezetem vissza. Emlékszem rá ugyanis, hogy az ő személye a miniszterelnöki pozícióba akkor került előtérbe, amikor a szocializálás, az államosítás nagyobbméretű keresztülvitele lett kormányprogram. 0 ezt talán a saját pártjával, talán még a szociáldemokratapárttal szemben is vállalta és keresztülvitte. Mi, t. Ház, a magántulajdon elvén állunk. Ez azonban nem: jelenti azt, hogy a nagy köz javára a magántulajdon visszaéléseit ne akarnók meggátolni, s ahol szükséges kellő mértékre és korlátok közé szorítani- de lehetetlen helyzet az, ami a kisgazdapártnál megtörtént, hogy szerkesztett egy programot és sajnos, a gyakorlati életben a,z ellenkezőjét vitte keresztül- Erre a legméltóbb feleletet a párt éppen az 1947-es választáson kapta meg. Nem tartozom a kisgazdapárt tagjai közé, bár odatartoztam, de az. események- a fejlemények elkésztettek onnan —, de egészen őszintén megvallom, hogy erre a pártra a magyarság, a magyar parasztság érdekében szükség van. (Egy hang a kisgazdapárton: Van és lesz!) Szükség* van, t. uraim, mert 'annak ellenére, hogy kisgazdapártként jelentkezett, nem mint • .osztálypárt jelentkezett a közéletben, hanem iszámotvetett azzal a követelménnyel, hogy igenis ennek a nemzetnek: nem szabad osztály és társadalom szerint elkülönülnie, és teljesen ráhelyezkedett Kossuth Lajos álláspontjára. 14* •'
