Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
101 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947, időt arra. hogy a kormány vaskézzel lecsapjon a nyomorúság vámszedőire, az árspekulánsok bűnös hadára. A magyar dolgozóknak nincs túlzott követelésük. Ha valaki hozott az ország gazdasági talpaállítása érdekében áldozatot, akkor az elsősorban a magyar munkásság, a parasztság és az értelmiség volt. De^az áldozat" hozatalnak is megvan a maga hátára és nem fogja tovább tűrni a magyar dolgozó nép azt. hogy a verejtékével előállított értékek hasznát egy kis réteg vágja zsebre. Éppen ezért pártom, a Magyar Kommunista Párt, de a magyar dolgozó nép, a parasztság ás az értelmiség nevében is követelem, hogy a kormány sürgős, gyors és erélyes -intézkedéseket hozzon az árdrágítások megakadályozására, illetőleg azok visszaverésére. (Tajis a kommunistapárt soraiban.) Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt kiadja az összkormánynak. Következik Reicher Endre képviselő úr interpellációja az összkormáuyhoz dr. Jékely László miniszter külügyi megbízatása és ezzel kapcsolatos dezertálása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt fejolvasni. Pásztor Imre jegyző (ólvjssa): »1. Tudomással bírt-e a kormány arról, hogy dr. Jékely László miniszter, a köztársasági kabinetiroda főnöke, a közéleti tisztesség fogalmával össze nem egyeztethető magatartása miatt hónapokkal azelőtt elvesztette a köztársasági elnök úr bizalmát? 2. Mi késztette a kormányt arra, hogy olyan egyénnek, akinek megbízhatósága ilyenmódon kétségessé vált. fontos külpolitikai megbízást adjon? 3. Hajlandó-e a kormány haladéktalanul megtenni a megtorló intézkedéseket mindazokkal szemben, akik ezért a megbízatásért felelősek és ezzel a magyar köztársaság nemzetközi jóhírnevét veszélyeztették? Reicher Endre., s. k.« Elnök: Reicher képviselő urat illeti a szó. Reicher Endre (pk): T. Nemzetgyűlés! Az utóbbi időben sajnálatos divattá vált külföldre távozások sorában is bizonyos mértékig kitűnt Jékely miniszter úrnak a távozása és főleg feltűntek távozásának utózöngéi. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Nem jó követeket kinevezni!) Nem tudok pontos adatokat, ezért az újságokra vagyok kénytelen hivatkozni. Legelsőnek a »Világosság« számolt be erről s június 21-én ezt írja: »Tildy Zoltán köztársasági elnök ugyanis, akinek bizalmába egyideig be tudott férkőzni, már hónapokká}, ezelőtt elejtette Jékely Lászlót és felmentése csupán azért késett, mert '<& holland kormánytól, amelynél Magyarországot kellett volna képviselnie, nem érkezett meg számára az agreement-« (Ternay István (msz): Miért nem csapták el szó nélkül?) Később azután megjelent egy hivatalos kommüniké, amely hivaitalos kommüniké még ezt mondja (olvassa): »Jékely László, az elnöki hivatal volt főnöke csalárd úton, a kormányzati tényezők megtévesztésével elhagyta Magyarországot ... a köztársasági elnök ez alkalommal sem adott neki semimiinemü meg-' bizatást, csupán tudomásul vette, hogy a fentemlített céllal egy kiküldött külügyi tisztviselő társaságában külföldre utazik. Együttes utazásuk során mlég ezt a tisztviselőt is sikerült • félrevezetnie«. A Népiszava közölt egy interjút is a köztársasági elnökkel. Megállapítja eza cikk, hogy (olvassa): »egy Magyarországra érkezett t kormányautót, amely a 'tájékoztatásügyi miniszternek volt szánva, tulajévi június hó 25-én,\ szerdán. 102 donított el a szökevény«. Az interjú elmondja azt is, hogy beszélgettek a köztársasági elnök úrral ós valaki azt mondotta, hogy: »Ilyen tehetséges hazugot, mint Jékely, alig lehet látni. A gondolat nem oly gyors, mint az f ö hazugságai«. (Vásáry István (msz): Ezért emelkedett ilyen hirtelen!) . T. Nemzetgyűlés! A szegény adófizető polgár olvassa ezeket a cikkeket és elcsodálkozik. Azt ugyanis megértjük, hogy -a köztársasági elnök úr elvesztette a Jékely iránti bizalmát, s ezen nem is csodálkozunk, mert mi — legalábbis én és barátaim — egy pillanatig sem voltunk biziailommal iránta. (Derültség.) Rendes . körülmények között ennek az a rendes módja és menete, hogy az elnök úr elejti és a miniszter úr visszasüllyed abba a jól megérdemelt ismeretlenségbe, amelyből csodálatos véletlen folytán kikecmergett. Itt azonban nem ez történt. A minisztert, ahelyett, hogy letették volna az őt megillető süllyesztőbe, kinevezték Belgiumba és Hollandiáiba, Hágába követnek, amely helyeken az európai diplomácia színe-java található. (Vásáry István (msz): Ez a bizalomvesztés következménye.) Hágában 'működik a nemzetközi bíróság is. Meg is írta az egyik újság, hogy »ott alkalma lesz a miniszter urnák brilliáns jogi tudását kamatoztatni.« (Vásáry István (msz): Ilyen is volt neki, egyéb brilliánsain kívül? — Derültség.) Meg vagyok .győződve róla, hogy a kamatok körül nem is lett volna hiba,, a jogitudást B~ letően azonban Tamás vagyok egy kissé. (Derültség.) A köztársasági elnök úr bizalma tehát megrendült a miniszter úr iránt, ennek ellenére azonban kinevezték követnek. (Ternay István (msz): Mivé nevezték volna ki, ha megmaradt volna a bizalma!) En csak egyet nem 'tudok megérteni : ha a miniszter úr anyagilag olyan hitvány volt és erkölcsileg annyira megbízhatatlan, akkor kinek jutott eszébe az, hogy éppen Hágába nevezzék ki és kitegyék a magyar kormányt és a magyar népet annak, hogy az erkölcsi szempontokat tekintve nagyon szigorú holland királynő hárítsa el ezt a megbízatást. Ezt szintén újságközleményekre alapítom. A »Magyar Nemzet« június 21i számában ugyanis megjelent egy cikk. amelyről már azt kell mondanom, hogy valami egészen szűzi ártatlanság csillog ki ebből a közleményből. A cikk ezt mondja (olvassa): »Végleges felmentése azért késett, mert a holland és belga kormány mellé akarták kinevezni követnek, a holland királynő azonban a szükséges agréernenH iinánd a imái napig nem adta meg.« (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Ugy látszik, ott jobban ismerték!) »Ugy^ látszik, a holland kormány Itásztában volt Jékely múltjával és nem akarta megadni részére az. agréement-t.« (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Csak a magyar kormány, nem! — Hegymegi Kiss Pál (msz): 70.000 forint rendelkezési alapot adtak neki!) Mégiscsak csodálatos, hogy a holland királynő, aki iránt azt hiszem, valamennyien kivétel nélkül a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel viseltetünk (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a szabadságpárt, a kisgazdapárt és a pártonkívüliek soraiban.) ismerte^Jékely múltját, ezzel szemben Péter Gábor* nem ismerte, mert hiszen, ha ismerte volna és meg lett volna róla a kartotékja, ahogyan mindegyikünkről megvan {Derülts(' : !j.), akkor nem történt volna meg, hogy 7* ^S
