Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-134

103 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. ilyen gikszéri csináljanak. (Parragi György (pk): Katonáé is megvolt!) Még valamit ne felejtsünk el: a miniszter úr nemcsak egy ad­minisztratív intézője volt a köztársasági el­nöki irodának, hanem nagyon komoly politi­kai faktor volt. Hozzátartozott — mégpedig mint oszlopos tag — a Független Kisgazda­párt úgynevezett baloldali demokrata csoport­jához (Tarragi György (pk): Ezt külön ki­hangsúlyozta!), és ezt képviselte különféle tár­gyalások során. Ö volt egyike azoknak az uraknak, iakikről azt írták, ' hogy ezek a jó, megbízható, derék' demokraták, akikkel jml együtt tudunk dolgozni Magyarország újjá­építésében, — s nem olyanok mint amilyenek mi vagyunk, —ez a mi szerelmetes fiunk, akiben nekünk jó kedvünk telik. (Spitálszky Károly (szd): Ki mondta ezt? — Derültség. — Közbeszólás a pártonkíviiliek soraiban: A bal­oldali sajtó általában.) Ugylátszik. hogy tény­leg jó kedvük tellett benne, mert ugyanakkor, amikor kikezdték eleveneket és holtakat, a inni­niszter úrról soha egy diffamáló vagy kri­vikus sor meg nem jelent az újságokban. Nyil­ván azért, mert a miniszter úr jól szolgált, jól szolgált ki (Hegymegi Kiss Pál (msz): Jól ad­minisztrálta a sajtót!) s addig, ameddig jól szolgált ki, addig nem is volt hiba. A hiba akkor kezdődött, amikor már nem volt al­kalma jól kiszolgálni bizonyos, úgy látszik, rajta kívül eső okok folytán. A miniszter úr volt az, aki nagyon komoly, értékes. politikai tárgyalásokat folytatott, le. Például ő állította össze az egyik baloldali párt vezérével a kis­gazdapártból kitessékelendő képviselők névso­rát. A mienket is. (Parragi György (pk): Er­ről nem fog beszélni Amerikában! — Spi­tálszky Károly (szd): Ti magatok léptetek ki!) Igen, de felajánlották nekünk, hogy tessék kilépni. (Derültség.) Ne vegyük a maraszta­lást (komolyán — mondták. (Derültség.) A niiniszteir úr volt az a rendkívül szor­galmas és^ tárgyalókész úr, aki például Kovács Béla ügyében az írásbeli megállapodást szer­kesztette Nagy Ferenc. Kákosi és Szaka sits közt. Én magam is láttam ezt az írást annak­idején. (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ilyen is volt?) Érdekes, hogy addig, ameddig ilyen jól működött a miniszter úr, addig ez a — mond­juk — erkölcsi érzékenység nem ütközött ki a tárgyaló partnerekből vele szemben. (Parragi György (pk): Miniszterelnökséget kínáltak fel neki.) Azät mondják, hogy autót lopott. Nem ké­telkedem benne, hogy autót lopott. (Spitálszky Károly (szd): Ilyen miniszteri ambíciói önnek is voltak! — Pfeiffer Zoltán (pk): Ezzel a ko­alíqióval? — Spitálszky Károly (szd): Nem tudtál jól elhelyezkedni, azért léptél ki!) De a legjobb helyen van, (a középre mu­ta*) ez a legjobb hely. ( Derül fsérj. — Spi­tálszky Károly (szd) : Ahogy te azt leg­jobbnak tartod!) - Nem veszed észre, hogy tolódunk balfelé? Én onnan indultam ki (a vad­sorokat mutatja) jobbról, idekerültem s ha to­vább megyünk, egészen a baloldalon leszünk. (Derültség.) Mondom» azt mondják, hogy a mi­niszter úr auitót lopott és ezt nem is lehet kri­tika tárgyává tenni, elvégre valamilyen közle­kedési eszközzel ki kellett, neki mennie. (Derült­ség.) Ne felejtsük el azonban, hogy a'miniszter úr nem egyedül ült az autóban. Benne ülit az autóban Heltai György is. (Parragi György (pk): Milyen párti?) Jó pártigazolványa van. Ezt. mutatja az, hogy egy magánvállalat egy­edi június hó 25-én, szerdán. 104 szerű tisztviselői asztalától repítette fel ez a pártigazolvány a külügyminisztérium politikai osztályának vezető székébe. (Parragi György (pk) : Akkor már tudjuk, hogy milyen párthoz tartozik.) Ezzel az úrral ment el és ha az autót vtsdóban ellopták, — nem mondom, hogy az osztályfőnök úrnak az autó lopásábam valami része volna, de mindenesetre hagyta^ magát megtéveszteni. — de ha az osztályfőnök úr hagy;íla magát megtéveszteni, akikor az ember­ben önkéntelenül felvetődik ta kérdés, hogy a minisztérium politikai osztályának vezetője, aki de facto majdnem a külügyminisztert he­lyettesíti, olyannyira naiv ember, hogy ilyen könnyen félre lehet őt vezetni? Kérdem, hogyan vezeti akkor a magyar külügyeket, (Ternay István (msz): Félre!) ha így az orránál fogva vezethette egy ember, akineik a múltját jól is­merte és azt hiszem, mindenki ismerte ebben az országban, hiszen tudjuk azt. hogy egy bizonyos közérdekű műintéze L hez családi vonatkozások fűzitek a miniszter urat. (Derültség. — Parragi György (pk) : Hagyjuk ezt! — Spitálszky Károly (szd): Miért nem mondta míg itt volt? — Par­ragi György (pk): A Népszava vasárnapi szá­ma sokkal nyíltabban írta meg. — Derültség.) Bennünket, akik természetesen nem va­gyunk »jó« demokraták, nem tudott megtévesz­teni a miniszter úr, mert mi az e]ső pillanattól kezdve a legnagyobb gyanakvással figyeltük a miniszter úr munkáját- De nemcsak mi figyel­tük ilyen gyanakvással, hanem figyelték ezt a párt parasztképviselői is. (Vásáry József (msz) : Drága munka volt, 70.000 forintba került. Ennyi volt a rendelkezési alapja!) Azért ülünk itt. képviselőtársam, mert ilyene­ket tettünk szóvá. (Zsedényi Béla (pk): Az a borzasztó, hogy ez -az ember számtalan alka­lommal helyettesítette a Magyar Köztársaság elnökét! "Sírni kellene! — Egy hány a kisgaz­dapártról; Igen, nevetünk rajta, pedig sírni kellene! — ügy van! ügy van-) Bennünket nem tudott meg'téveszteni sem; Jékely úr, sem azok az urak, akik Jékely úr szoros környezetéhez tartoztak (Vásáry István (msz): Az ország dolgaiban nem lehet konzekvencia nélkül té­vedni!), akik bizalmas teákon beszélték meg a párt sorsát, a párt vezető pozieióinak sorsát és — sajnos > — az ország sorsát is- Mi végre valahára minden pozícióban olyan megfelelő embereket szeretnénk látni, akik vezetnek és nem félrevezetik az országot (Ternay István (msz)^: XJgy van!), mert ez nem tesz jót a de­mokráciának. Nem tesz jót a magyar demo­kráciának kifelé, ha ilyen Jékelyk kikerülhetnek követnek. (Juhász István (szd): Kihull a fér­gesé!) Igen, de hamarabb kellett volna! Be sem kellett volna engedni az ilyen férgesét! De nem tesz jót a magyar demokráciának befelé sem. _ Nein tartom helyesnek a tájékoz­tatási minisztériumnak azt a tájékoztatási módját^ sem, amelyet ebben az esetben produ­kált. Vigyázzunk, mert a magyar tömegek sok­. kai értelmesebbek, semhogy — bocsánat a parlamenthez esetleg nem méltó kifejezésért — ilyen halandzsákkal lehetne őket félreve­zetni, mint amilyent az újságok és a tájékoz­tatási minisztérium hivatalos nyilatkozata 'tartalmaztak. (Reisinger Ferenc (szd): Ez is imparlamentáris kifejezés? Hát délelőtt mi­ket mondtatok itt egymásnak? — Derültség — Kiss Ferenc (msz) : Délután, a kávé mellett megbeszélik _ az esetet!) A tömegek bizony fel fognak figyelni és megüti őket az a gon­dolat, hogy ha valaki, akiit: ma halvánnyá tettek, mert jól szolgált, holnap kikerülhet a

Next

/
Oldalképek
Tartalom