Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
73 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947, megtettek, hogy kitérjenek a német agresszió A •, 1 1 lyei1 }*&&& volt az, amikor az osztrák Anschluss idején felajánlották Beneanek a magyar-csehszlovák egyezmény megkötését, amit Benes a leghatározottabban elutasított magától. Amikor Kiéiben a nagy tengerészeti ünnepélyt tartották, az ottlevő magyar államférfiak előtt már felvetették egy Csehország elleni háború gondolatát és megkérdezték, hogy egy ilyen háborúban Magyarország hogyan viselkednék. A magyar államférfiak kijelentették, hogy egy ilyen háború esetén Magyarország semleges marad. Ennek a következménye volt a BledJben megkötött paktum Magyar ország 1 ós a kisantant között, amelyről tudjuk, hogy erről Ribbentrop úgy nyilatkozott, hogy ez Magyarország részéről Németország hátbatámadása. 1939 április 27-én a magyar kormány írásban közölte az olasz kormánnyal azt, hogy Magyarország egy német-lengyel háború esetén nem engedi meg a német csapatoknak Magyarország területén való átmeneteiét, (Ugy van! Ugy van! — Ta\ps a szabadságvárt soraiban és a vártonkívülieknél.) és ha kell, fegyveresen is szembe fog szállni egy ilyen kísérlettel. (Pászthory István (msz): Ami igaz, azi igaz! — Révész Ferenc (szd) gúnyosan: Akkor nem is volt olyan rossz az az ellenfor. radalom! — Egy hang a közéven ülő várton-, kívüliek közül: Ez történélem! A becsületről van szó! — Nagy Vince (msz): A történelmet nem lehelt meghamisítani! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Orbán László (kp) gúnyosan: Jó volt az a Horlthy-külpolitlika. — Parragi György (pk): Ez a magyarság piszkolása! — Folytonos zaj. —• Orbán László (kp): Dicshimnusz a horthysta külpolitika mellett! Erről van szó!) Csendet kérek, képviselő urak! (Révész Ferenc (szd) közbeszól) Reicher Endre (pk) : Képviselő úr, ne vegye rossz néven, hogy én nem tudok arra a nívóra leszállni,... (Egy hang a pártonkívülieknél: Tárgyilagosság kérdése! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Reicher Endre (pk): ...ahol már a képviselő úr is megért engem, mert ezzel nem sérthetem meg a nemzetgyűlést. (Révész Ferenc (szd): Nagyon szellemes! Majd megkapja a választ, ha én beszélek! Ez a magas nívó\) Ciano olasz külügyminiszter naplójában, — amely napló megjelent magyar nyelven is, éppen az egyik szélsőjobboldali csoporthoz tartozó nyomda adta ki s csodálatos és érthetetlen módon egészen rövid idő alatt kivonták ezt a könyvet a forgalomból — megerősíti azt, amit az előbb elmondottam. A napló 1939 szeptember 11-ével a következő feljegyzést tartalmazza (olvassa): »Villani« -— az akkori római magyar követ — »jelenti, hogy a magyarok megtagadták a német csapatok átvonulásának engedélyezését és: hogy Ribbentrop erre nem vágott vissza. Viszont engedélyt kért egyes anyagok átszállítására. Azt hiszem, ezt a yiszszautasítást a németek nem fogják elfelejteni és elérkezik az ideje 1 annak, amikor a magyaroknak ezért fizetniök kell.« (Vásáry József (msz): Felhozták ezt a békeszerződésnél?) Köztudomású, hogv Szlovákia az első szóra készséggel átengedlfe a német csapatokat- (Nagy Vince (msz) : Csapatokat küldött Lengyelország megtámadására!) Az akkori helyzetre különösen jellemzőek Cianónak azok a megállapításai, amelyek az évi június hó 25-én, szerdán. 74 Erdély egy részét visszajuttató bécsi döntést előzték meg. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szar badságpárton és a vártonkívülieknél.) 1940 április 8-án a nap]ó a következő feljegyzést tartalmazza (olvassa): »Riadalom Budapesten. Teleki Rómába küldte egyik megbízottját, Baranyay^ urat, informáljon minket arról, hogy à német vezérkar meg akarja környékezni a magyar vezérkart. Azzal az ürüggyel, hogy Oroszország nemsokára bevonul Besszarábiába, Németország a román olajmezőket szándékozik elfoglalni és szabad átvonulást kér Magyarországon. Ennek az engedélynek az ára 1 Erdély volna. A magyarok számára felvetődik a fogas kérdés: vagy átengedik a németeket, vagy erőszakkal szállnak szembe velük. Mindkét esetben vége a magyar szabadságnak. A kívánság teliesítése a pusztításltól és a roimbadőléstől kímélné meg őket', ha pedig harcolnának. — bár ez pillanatnyilag fájdalmasabb volna — ez a jövő újjászületését készítené elő.« A következő nap folyik tovább a tárgyalás. Ezekről a tárgyalásokról ez a feljegyzése van Cianónak (olvassa): »A Duce tanácsa« — (Mozgás a szociáldemokratavárt soraibtín.) — »az volt, őrizzék meg a magyarok nyugalmú1 kat és mérsékletüket és engedjenek ,a német kérésnek. A magyarok nem ezt a választ várták és remélték; annyira mentek, hogy megkérdezték, katonai ellenállásuk esetén számíthatnak-e olasz segítségre. Mussolini mosolygott: hát hogy képzelik ezt, — válaszolta — amikor én Hitler szövetségese vagyok-és az is szándékozom maíradni.« Ezek a feljegyzések világosan mutatják Magyarország akkori helyzetét. A napló adataiból nem lehet következtetni arra, hogy Magyarországgal szemben Ciano előkelő gesztust akart volna mutatni, mert hiszen tudjuk, hogy nem. szerette á magyarokat* Egyébként is a könyvben a magyar államférfiakkal szemben olyan súlyos, majdnem azt mondhaítnám. perfid megállapítások vannak, amelyek minden ilyen kedvezmény lehetőségét kizárják. Éppen ezért nagyon érdekes az a feljegyzés, amely a magyar-jugoszláv viszonyra vonatkozik. 1940 január 6-ával és 7-ével a következő feljegyzések szerepelnek (olvassu): »Velencében vagyok Csákyval. Csáky biztosított, hogy Magyarország nem tesz kezdeményező lépést a Balkánon, tehát nem fogja a tűzvészt tovább terjeszteni. Tény az, hogy én már régen ismerem a magyar magatartást.« (Pásztor Imre (szd) gúnyosan: Bárdossyról is olvasson fel valamit! — Mozgás. — Nagy Vince (msz): Csak olyat olvas fel, ami Magyarország javára szól, nem Bárdossy mellett! — Közbe* szólása szabadságpártról: Bárdossy kárára volt az országnak!..— Stühmerné Oberschall Ilma (msz) Pásztor Imre felé: őrül neki 1 ? — Zsedé* nyi Béla (pk): A magyar népet akarjuk menteni, nem BárdossytM —- Vásáry József (msz) : A román önmagát nem gyalázta! — Egy hang óf szabadságpártról Pásztor Imre felé: Okos maradt volna, ha nem szólt volna.) Hogy Magyarország mennyire nem kívánt résztvenni a német-jugoszláv konfliktusban, annak legélénkebb és legteljesebb bizonyítéka Teleki Pál halála. Nagyobbat nemesebbet és hatásosabbat nem lehet elképzelni, mint egy olyan, a lelke mélyéig vallásos ember gesztusát, amilyen Teleki Pál volt, aki tiltakozásul a maga életét dobta oda a világ közvéleménye elé. (Nagy Vince (msz): Ezt lis fel Tehetett
