Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-134

47 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. évi június hó 25-én, szerdán^ 48 Gafencuval!) újra eljátszotta az immár demo­kratikus Magyarország'. Nem igaz az, t. Nemzetgyűlés, hogy csak Horthy volt a bűnös, aki a román kiugrás pillanatában nem ragadta meg a majdnem utolsó kínálkozó alkalmat. — mert az a kínál­kozó alkalom nem az utolsó volt — hanem azok az elemek is, akik ezt a Horthy-féle kétw kulacsos politikát folytatták, épp olyan bűnö­sök voltak, mint Horthy (Parragi György (pk): Nagy Ferenc akkor a Gestapo foglya volt!) azért, hogy a kínálkozó alkalmat el­szalasztották. 1944-ben, ahogy mondani szokták, verseny­futás volt bizonyos értelemben Románia és Magyarország között: ki ugrik ki előbb. Ez a versenyfutás a két ország között tovább is folytatódott. Ez a versenyfutás 1945-ben és 3946-ban már egy nemes értelemben vett ver­senyfutás volt, már olyan értelemben vett versenyfutás volt, hogy a. demokratizálódás útján melyik kisállam jut előbb a fejlődés élére. Kétségtelen volt a háború befejezése pillanatában, hogy a békeszerződés el fog jönni, még hozzá néhány hónap alatt, egy­két év alatt, inkább egy év alatt, s ez alatt az idő alatt lett volna alkalmunk arra, hogy bebizonyítsuk, hogy a demokratikus átalakulás olyan komoly, mélyenszántó, hogy a kör­nyező államok bizalmatlansága indokolatlan. Akkor elérhettük volna azt is, hogy bár a nyugati hatalmak továbbra is érdektelenül, sőt ellenszenvvel nézték volna a magyar ügyet, de legalább a döntő erők állottak volna mel­létik» _— és döntő erők alatt, mégiscsak, szom­szédainkat értem — mert, ha békét akarunk csinálni, akkor elsősorban szomszédainkkal kell jóviszonyba .kerülnünk. Ezeknek a szom­szédainknak a bizalmatlansága azonban ahe­lyett, hogy csökkent volna, növekedett, és ma — Nagy Ferenc esete után — meg kell állapí­tanunk azt, hogy ennek a bizalmatlanságinak a növekedése ' feltétlenül indokolt volt. Igaz­ságosan nem állíthatunk erről mást. Tévedés volna azt hinni, : hogy egyedül Nagy Ferenc vagy Nagy Ferenc köre képvi­selte, vagy mondjuk így: egyedül az öszees­küvők képviselték azt az irányzatot, emely erre a sorsra, ebbe a helyzetbe rántotta le Magyarországot. Tévedés volna az hinni, hogy egyedül ők volnának az okai annak. hogy még árnyalati engedményeket sem sike­rült kivívni '• a békeszerződés tárgyalásain. Nem! Egy egész sor más tünete is volt annak, hogy nemcsak a reakció erői, hanem — mond­juk ki nyíltan — az ellenforradalom erői is továbbra is erősek voltak ebben az országi­ban. Nem kétséges, hogy az 1945-os választá­sok azt mutatták, hogy a reakciónak egyes magyar tömegekre vagy egyes- rétegekre is van még komoly befolyása. (Nagy Vince (rnsz): A nyilasok beléptek a kommunista­pártba! — Egy hang a kommunistapárt sorai­ból a szabadságpárt felé: A fasiszták meg ott ülnek! — Tetszés a kommunistapárt soraiban.) 1945-ben ez talán nem derült ki olyan mér­tékben, mint amilyen mértékben ma világo­san látjuk. De ha megfigyeljük azt, hogy még ezen a nemzetgyűlésen is milyen hangok, milyen állítások," milyen hámi* és támadó vá­dak hangzanak el a magyar demokrácia ellen, (Reicher Endre (pk): Nem a demokrácia el­len! A demokráciával visszaélők ellen! — El" lentmondások a kommunistapárt soraiban. — Zaj a szabadságpárton.) — ezek azok a han­gok, amelyek találva érzik magukat ebben (Nagy Vince (rnsz): Hogyne! Akiket rágal­maznak. — Zaj.) — akkor meg kell állapítanunk azt, hogy abban a versenyfutásban, amely 1945-ben és 1946-ban a demokratizálódás terén kialakult, igenis még mindig lemaradtunk. Szoktak olyan érveket felhozni, hogy kül­politikánk, külpolitikai apparátusunk is hi­bás volt abban, :. hogy a 'békeszerződés így alakult. (Nagy Vince (rnsz): Azt is támadtuk!) Nem kétséges, hogy történtek hibák ezen a téren, nem kétséges, hogy az a vacillálás, az az ingadozás, (Egy hang a szabadságpárt soi raiból: Rádiókommentár!) amely egyéb terü­leten is jelentkezett, megmutatkozott a kül­politikai állásfoglalások terén is. Nem kétséges, ,hogy azt a fajta — mondjuk — passzivitást, amely; megelégedett azzal, hogy évről évre állandóan felsorolta az össze® nagy­hatalimakiat, a világ összes létező 'tényezőit, hogy jó viszonyt eizzel. jóviszonyt azzal, jó vi­szonyt amazzal, a jókívánságoknak ezt a gyűj­teményét sokan összetévesztették egy magyar külpolitika, vonalával és lényegével. Magától értetődik, hogy ez a szinte abc-sorban történő és állásfoglalás nélküli felsorolás (Pfeiffer Zoltán (pk): Ezt csinálják!) semmiképpen sem volt alkalmas arra, hogy kidomborítsa azt a változást 1 , amely ,a magyar külpolitikában is be kellett volna»^ hogy következzék: egy hatá­rozott irányvétel a demokratikus erőkre. És amilyen mértékben a háború alatti összhang és egyetértés a nagyhatalmak között bizonyos differenciákba, bizonyos^ ellentétekbe ment át, olyan mértékben vált időszerűtlenné az effajta külpolitika s annyira határozottabban és vilá­gosabban kellett volna egy külpolitikai /irány­vétel és támaszkodás a dieimokratikus erőkre. Klasszikusan megtestesítette ez a külpolitika azt ,a helyzetet, amikor csakugyan két szék kö­zött estünk a pad alá. Magától értetődik, külpolitikai apparátu­sunknak iis> voltak hibái és gyengéi. Ha csak arra gondolok, íhogy Parisban a tárgyalások lalatt Clementis cseh képviselővel szemben Sze­gedy-Maszák volt az. aki a magyar álláspontot kifejtette és képviselte, (Pfeiffer Zoltán (pk): Gerő Ernő!) az a Szegedy-MaszáV, aki­ről ma tudjuk, hogy valójában milyen erőket és milyen álláspontot képviselt, akkor látom, hogy külpolitikai apparátusunknak ilyen, a régi elemekből való összeállítása is kétségtele­nül hozzájárult a bájokhoz. De ne tévesszük szem elől mindezek mellett a hiányok és hibák melletti, hogy a főhiba, a főhiányosság hol volt; A főhiba és a főhiányosság azon túl, amit ijj'fc mindenki hangsúlyozott, a Horthy-rendszer bű­nein túl, abban volt. hogy egyes és nem kevés befolyással rendelkező elemek a Horthy-rend­szer kétkulacsosságát képviselték továbbra is 1945 és 1946 folyamán. (Nagy Vince (rnsz): Támadtuk Gyöngyösit, önök pedig védelmez­tek!) T. Nemzetgyűlés! Itt ma könnyű pálcát törni a múlt felett. (Nagy Vince (rnsz): Azt csinálják! Pálcát törögetnek naponta, reggel­től estig!) Nem ebben a kényelemben ési nean ebben a biztonságban, hanem egészen más hely­zetben, akkor is. amikor elkövették ezeket a bűnöket, amelyekért most mi lakolunk, a ma­gyar nép lakol, otti voltunk, (Vásáry József (rnsz): Akkor is' szemben álltunk a kormány­nyal!) és az elsők voltunk ott mi. kommunis­ták, akik rávilágítottunk a hibákra és szembe

Next

/
Oldalképek
Tartalom