Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.
Ülésnapok - 1945-134
47 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. évi június hó 25-én, szerdán^ 48 Gafencuval!) újra eljátszotta az immár demokratikus Magyarország'. Nem igaz az, t. Nemzetgyűlés, hogy csak Horthy volt a bűnös, aki a román kiugrás pillanatában nem ragadta meg a majdnem utolsó kínálkozó alkalmat. — mert az a kínálkozó alkalom nem az utolsó volt — hanem azok az elemek is, akik ezt a Horthy-féle kétw kulacsos politikát folytatták, épp olyan bűnösök voltak, mint Horthy (Parragi György (pk): Nagy Ferenc akkor a Gestapo foglya volt!) azért, hogy a kínálkozó alkalmat elszalasztották. 1944-ben, ahogy mondani szokták, versenyfutás volt bizonyos értelemben Románia és Magyarország között: ki ugrik ki előbb. Ez a versenyfutás a két ország között tovább is folytatódott. Ez a versenyfutás 1945-ben és 3946-ban már egy nemes értelemben vett versenyfutás volt, már olyan értelemben vett versenyfutás volt, hogy a. demokratizálódás útján melyik kisállam jut előbb a fejlődés élére. Kétségtelen volt a háború befejezése pillanatában, hogy a békeszerződés el fog jönni, még hozzá néhány hónap alatt, egykét év alatt, inkább egy év alatt, s ez alatt az idő alatt lett volna alkalmunk arra, hogy bebizonyítsuk, hogy a demokratikus átalakulás olyan komoly, mélyenszántó, hogy a környező államok bizalmatlansága indokolatlan. Akkor elérhettük volna azt is, hogy bár a nyugati hatalmak továbbra is érdektelenül, sőt ellenszenvvel nézték volna a magyar ügyet, de legalább a döntő erők állottak volna mellétik» _— és döntő erők alatt, mégiscsak, szomszédainkat értem — mert, ha békét akarunk csinálni, akkor elsősorban szomszédainkkal kell jóviszonyba .kerülnünk. Ezeknek a szomszédainknak a bizalmatlansága azonban ahelyett, hogy csökkent volna, növekedett, és ma — Nagy Ferenc esete után — meg kell állapítanunk azt, hogy ennek a bizalmatlanságinak a növekedése ' feltétlenül indokolt volt. Igazságosan nem állíthatunk erről mást. Tévedés volna azt hinni, : hogy egyedül Nagy Ferenc vagy Nagy Ferenc köre képviselte, vagy mondjuk így: egyedül az öszeesküvők képviselték azt az irányzatot, emely erre a sorsra, ebbe a helyzetbe rántotta le Magyarországot. Tévedés volna az hinni, hogy egyedül ők volnának az okai annak. hogy még árnyalati engedményeket sem sikerült kivívni '• a békeszerződés tárgyalásain. Nem! Egy egész sor más tünete is volt annak, hogy nemcsak a reakció erői, hanem — mondjuk ki nyíltan — az ellenforradalom erői is továbbra is erősek voltak ebben az országiban. Nem kétséges, hogy az 1945-os választások azt mutatták, hogy a reakciónak egyes magyar tömegekre vagy egyes- rétegekre is van még komoly befolyása. (Nagy Vince (rnsz): A nyilasok beléptek a kommunistapártba! — Egy hang a kommunistapárt soraiból a szabadságpárt felé: A fasiszták meg ott ülnek! — Tetszés a kommunistapárt soraiban.) 1945-ben ez talán nem derült ki olyan mértékben, mint amilyen mértékben ma világosan látjuk. De ha megfigyeljük azt, hogy még ezen a nemzetgyűlésen is milyen hangok, milyen állítások," milyen hámi* és támadó vádak hangzanak el a magyar demokrácia ellen, (Reicher Endre (pk): Nem a demokrácia ellen! A demokráciával visszaélők ellen! — El" lentmondások a kommunistapárt soraiban. — Zaj a szabadságpárton.) — ezek azok a hangok, amelyek találva érzik magukat ebben (Nagy Vince (rnsz): Hogyne! Akiket rágalmaznak. — Zaj.) — akkor meg kell állapítanunk azt, hogy abban a versenyfutásban, amely 1945-ben és 1946-ban a demokratizálódás terén kialakult, igenis még mindig lemaradtunk. Szoktak olyan érveket felhozni, hogy külpolitikánk, külpolitikai apparátusunk is hibás volt abban, :. hogy a 'békeszerződés így alakult. (Nagy Vince (rnsz): Azt is támadtuk!) Nem kétséges, hogy történtek hibák ezen a téren, nem kétséges, hogy az a vacillálás, az az ingadozás, (Egy hang a szabadságpárt soi raiból: Rádiókommentár!) amely egyéb területen is jelentkezett, megmutatkozott a külpolitikai állásfoglalások terén is. Nem kétséges, ,hogy azt a fajta — mondjuk — passzivitást, amely; megelégedett azzal, hogy évről évre állandóan felsorolta az össze® nagyhatalimakiat, a világ összes létező 'tényezőit, hogy jó viszonyt eizzel. jóviszonyt azzal, jó viszonyt amazzal, a jókívánságoknak ezt a gyűjteményét sokan összetévesztették egy magyar külpolitika, vonalával és lényegével. Magától értetődik, hogy ez a szinte abc-sorban történő és állásfoglalás nélküli felsorolás (Pfeiffer Zoltán (pk): Ezt csinálják!) semmiképpen sem volt alkalmas arra, hogy kidomborítsa azt a változást 1 , amely ,a magyar külpolitikában is be kellett volna»^ hogy következzék: egy határozott irányvétel a demokratikus erőkre. És amilyen mértékben a háború alatti összhang és egyetértés a nagyhatalmak között bizonyos differenciákba, bizonyos^ ellentétekbe ment át, olyan mértékben vált időszerűtlenné az effajta külpolitika s annyira határozottabban és világosabban kellett volna egy külpolitikai /irányvétel és támaszkodás a dieimokratikus erőkre. Klasszikusan megtestesítette ez a külpolitika azt ,a helyzetet, amikor csakugyan két szék között estünk a pad alá. Magától értetődik, külpolitikai apparátusunknak iis> voltak hibái és gyengéi. Ha csak arra gondolok, íhogy Parisban a tárgyalások lalatt Clementis cseh képviselővel szemben Szegedy-Maszák volt az. aki a magyar álláspontot kifejtette és képviselte, (Pfeiffer Zoltán (pk): Gerő Ernő!) az a Szegedy-MaszáV, akiről ma tudjuk, hogy valójában milyen erőket és milyen álláspontot képviselt, akkor látom, hogy külpolitikai apparátusunknak ilyen, a régi elemekből való összeállítása is kétségtelenül hozzájárult a bájokhoz. De ne tévesszük szem elől mindezek mellett a hiányok és hibák melletti, hogy a főhiba, a főhiányosság hol volt; A főhiba és a főhiányosság azon túl, amit ijj'fc mindenki hangsúlyozott, a Horthy-rendszer bűnein túl, abban volt. hogy egyes és nem kevés befolyással rendelkező elemek a Horthy-rendszer kétkulacsosságát képviselték továbbra is 1945 és 1946 folyamán. (Nagy Vince (rnsz): Támadtuk Gyöngyösit, önök pedig védelmeztek!) T. Nemzetgyűlés! Itt ma könnyű pálcát törni a múlt felett. (Nagy Vince (rnsz): Azt csinálják! Pálcát törögetnek naponta, reggeltől estig!) Nem ebben a kényelemben ési nean ebben a biztonságban, hanem egészen más helyzetben, akkor is. amikor elkövették ezeket a bűnöket, amelyekért most mi lakolunk, a magyar nép lakol, otti voltunk, (Vásáry József (rnsz): Akkor is' szemben álltunk a kormánynyal!) és az elsők voltunk ott mi. kommunisták, akik rávilágítottunk a hibákra és szembe