Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-134

19 A nemzetgyűlés 134. ülése 1947. évi június hó 25~én, szerdán. 50 fordultunk azokkal az ^erőkkel, amelyek ide ta­szították az országot. (Zaj a szabadságpár­ton.) Kéthly Anna elvtárisnőm és képviselőtár­sam beszélit) arról, hogy a Horthy-rendszer hi­deg terrorja hogyan némította el az országban azoknak a világosan látóknak hangját, -akik állást foglaltak volna ez ellen a bűn ellen az elkövetés patlanatábian. De nem mindenkit né­mított el ez a hideg terror. Voliták olyanok, akik erre a hideg terrorra valóban a szabadságharc, a magyar haladás izzó lelkesedésével válaszol­tak s ezek nemcsak biztonságban, nemesak úgy, hogy a konzekvenciákat nem kellett volna vál­lalniuk, hanem, börtönnel és bitófáva! és egy ellenséges áramlattal szembenézve vállalták esft, Azt lehetne mondani, hogy ,az illegális kommunistapárt röpirataiban, a z illegális Sza­bad Népben, a Kossuth-rádióban a (kezdet kez­detétől ott élt. ott lobogott az a magyar politika; amelynek igazáiti ma mindenki látja és elismeri. (Taps a kommunista párton.) Hadd olvassak fel egy-két idézetet, amely nem mai és nem tegnapi beszédekből, hanem azokból az időkből való. amikor még meg m lehetett! volna iskadályozni a katasztrófád ha felismerjük ezeknek az állíltásokmaik az igazát. Rákosi Mátyás a magyar hadbalépés pillana­ta han küldötte ezt az üzenetet, amely, sajnois, süket fülekre talált: (Olvasm) »A magyarság különleges történelmi szerepe abban áll« — mondotta Rákosi Mátyás —, »hogy belülről szakítsa szét a német imperializmus vazallus államainak frontját. A náci zsarnokság ellen folyik a harc európaiszerte, de az elnyomott és fenyegetett népek szabadságharcának sikeréit mérhetetlenül megkönnyítené, ha a fasiszta hódítók hamis Ígéretekkel és kényszerfel össze­ítoborzott zsoldos államainak sorából is feil­hangzanék a niemzati szabadságharc német­ellenes csatakiáltása és a magyar nép, amelyet urai^ a, nácik oldalára kényszeríttettek, lerázva magáról alnémet bérencek uralmát kéziét nyuj-í tana Európának és a világ szabad nemzeteineíkt Ezzel a cselekedettel Magyarország nemcsak lemosná magáról a gyalázatot, hanem kis nép látlére újra egy csapásra az európai haladás élén járó nagy nemzetek sorába emelkedneíttae.« Sia jnos. ez elhangzott, de meghallgatásra nem talált. (Ternay István (msz) : De igen, mert Vásáry beszélt; iitít ;a neme telki ellen! — Zaj.) Ugyanebben az időben & Kossuth-rádió így szólt: »Nem szabad megengedni, hogy megint a magyar nép fizesse a számlát a (né­metek és magyar csatlósaik bűnéért. Le kell szakítani Magyarországot a tengelyhatalmak­ról. amíg nem késő. Egyesíteni kell az összes nemzeti erőket a Magyar . Függetlenségi Frontba, hogy megmentsük az országot a lassan, de biztosan közelgő katasztrófától.« Es, itt nálunk, Magyarországon az illegáli­san dolgozó kommunistapárt ugyanezzel állt ki az ország* nyilvánossága előtt, szoneli agi­tációkban, nyomtatott röpiratokkal és illegá­lis újságokkal. Amikor a délvidéki" tömeg­gyilkosság történt, ez a hallatlan provokáció, amellyel valósággal hozzákényszerítették. hozzákapcsolták a bűnös és minden humaniz­- mustéi elrugaszkodott Németországhoz . a kis Magyarországot, akkor nem volt más szó, amely hangoti kapott volna, (Nagy zaj és felki­áUáso'k a szabadságpárt és. a pártonkivüUek soraiban: Hát Bajcsy-Zsilinszky Endre? Hát Vásáry István? — Ternay István (msz): Maga NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VIII. hol volt? — Nagy zaj. — Az elnök csenget, — Orbán László (kp): Ne kapaszkodjanak Bajcsy­Zsilinszkybe! — Révai József (kp): Műfelhá" borodás! — Pfeiffer Zoltán (pk) közbeszól. — Révai József (kp): Mi nagyon jól tudjuk, hogy mit köszönhetünk Bajcsy-Zsilinszkynek. nem kell kitanítani minket erre! A legke­vésbbé Önnek, Pfeiffer képviselő úr! — Egyre növekvő zaj. — Az elnök csenget. — Pfeiffer Zoltán (pk) közbeszól. — Révai Jói-' zsef (kp): Nem öntől -fogjuk megtanulni, hogy ki Bajcsy-Zsilinszky Endre! — Nagy zaj. — Viharcsengő. — Ternay István (msz): Nem lehet kisajátítani! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Pfeiffer képviselő urat rendreutasítom. Horváth Márton (kp): T. Nemzetgyűlés! Bajcsy-Zsilinszky Endrére hivatkoznak egy­páran itt a nemzetgyűlésben. (Reicher Endre (pk): Az egész nemzetgyűlés! —- Nagy zaj.) Állítom azt. hogy a legnehezebb helyzetben, a német elnyomás alatt, mi inkább fegyver­társai voltunk Bajcsy-Zsilinszkynek, mint azok, akik ma az ő nevére hivatkoznak. (Taps a kommunistapárt soraiban. — Ternay István (msz): Minden alap nélküli állítás! — Parragi György (pk): Majd megmondaná Biajcsy-Zsilinis'zky , a véleményét! — Egy hang a kommunistapárf soraiban: Jogtalanul próbál­ják kisajátítani! — Parragi György (pk): Nem slaljiátítjük ki. — Folytonos nagy zaj) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Nagy Vince (msz): Vásáry István szavazott a tengelyhatalmak ellen! — Folytonos nagy zaj.) Horváth Márton, (kp): A mi társainkkal együtt szenvedett, együtt dolgozott, együtt ült a börtönben és velük együtt került bitó­fára. (Nagy zaj. —Viharcsengő.) Elnök: Nagy Vince képviselő urat rendre­utasítom! (Folytonos nagy zaj.) Csendet'kérek, képviselő urak! Horváth Márton (kp): T- Nemzetgyűlés! Az iá nyomtatott röpirat, amelyet a délvidéki tömeggyilkosság idején a kommunistapart adott ki, ezekkel a jelszavakkal fejeződött be: »Le a Bárdossy-konnánnyal! Bíróság elé a gyilkosokkal! Halál a vérengzőkre! Különbe­két! Békét, földet, szabadságot! Független, sza­bad, demokratikus Magyarországot!« Ezekben a jelszavakban tükröződik nem a kommunistapárt érdeke, nem a kommunisita­párt politikája, hanem az az egyetlen helyes magyar nemzeti politika, amely abban a hely­zetben kivihette volna az országot a romlás­ból és a katasztrófából. (Futó Dezső (pk): Bfajosy-Zeilinszky itt kiabálta a Házban, hogy akasztófát ai gyilkosoknak ! — Révai József (kp): Csak maguk nem követték, az a ba.i! — Futó Dezső (pk): Mi itthon voltunk, de miaiguk nem voltak itt. — Révai József (kp): Horváth Márton és Rajkitt volt! — Orbán László (kp) közbeszól. — Nagy zaj. — Viharcsengő. — Orbán László (kp): Tíz esztendőt ült a börtön­ben, amikor maguk... — Révai József (kp): Jólmenő ügyvédi irodát tartott fenn- — Pfeiffer Zoltán (pk): A Rökk Szilárd-utcában húzódott meg a paplan alatt. Oírbán úr! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő ; ; urak! Horváth Márton (kp) : A háború egész fo­lyamán elsősorban a kommunisítapártniaik ráj» dión, újságokban, röpiratokban elhangzott! hangja volt az. amely ezt a. helyes miaigyar po­4

Next

/
Oldalképek
Tartalom