Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-147

545 A nemzetgyűlés 1A7. ülése 19Í7, rázni, hogy a 8—14 éyes gyerimiekeknek miért kell ilyen orvosi dolgokba! tisztában lenniök . — hogy arra buzdítja őkett: Tessék! Rajta! Erre különböző példák is vannak. Nemrég kétségbeesetten jött egy anya, hogy egy ilyen felvilágosító akció után a fiacskája a receptet rögtön alkalmazta egy tanulóleánykával és az­óta a gyermek ki. yam .• cserélve: rebellis, ha­szontalan, a szülőket lenézi. Általában tudjuk, hogy ha ilyietpt fiattal korban belegázolnak a gyermekbe ilyen otromba; módon, az milyen lelki folyamatot idéz elő benne. Hány és hány ifjúnak á karrierje törik meg ilyniódon? Pornográfia 1 mindig volt, de minden be­csületes kormány üldözte ezt, (Reicher Endre (pk): És igyekeztek a gyermektől elvonni!) üldözte pedig először is az egyén szempontjá­ból. Minden ember tudja, hogy az ilyen elfér-­dülést mivel fizeti meg az egyén. Lelkileg tel­jesen, tönkremegy, idegrendszere többé-kevésbé felmondja &• szolgálatot, fizikumai elsatnyul — nem is beszélve ai jövő generációról, amelyik félig hülye, félig őrült, akaratgyeinge és egyál­talában életképtelen lesz. Ugy hogy amikor el­olvastam ezt a könyvet,. az a gondolatom tá­madt, hogyha egy doktornő — mert az vato. a könyvön, hogy doktor, nem, tudom ugyan,, hogy miféle doktor, de úgy latszik, orvosdoktor — egy ilyen könyvet ad ki a pártjának égisze és a kisgazdapártot képviselő tájékoztatási minisztériumnak támogatása mellett, (Pász­thory István (pk): Hát ez szégyen!) feltéte­lezhető, hogy egy ellenségünk dolgoztatja őt, meg akarván rontatni az ország jövő generá­cióját. A kormányok ugyanis a pornográfiát azért üldözik és akadályozzák rendeletekkel, merít tudják, hogy tisztán országos szemrtont­ból„ népegészségügyi szempontból mit jelent az. (Úgy van! Ügy van! a pártonkípütieknél.) Az az ember, akit gyemekkorban rávezet­tek erre a visszaélésre, elveszti érdeklődését münden más iránt, (Reicher Endre (pk) : # Min­iden nemesebb iránt!) szennyest monomania lép fel nála, merit az algyra annyira kihat a ter­mészetellenes élet, elveszti érzékét minden ma­gas abbrendű dolog iránt, nem érdekli a köz­érdek, nem áldozatkész, hazat, közügy, ember­társak mind közömbösek neki, csak szeren­csétlen testére vonatkozó gondola'tok járnak monomaitiknsian a fejében. Van és lesz is példa arra, hogy ,ai pornográf könyvek megjelennek, de hogy iskolák terjesszék azt», s a kormány egyik tagja által vezetett minisztérium támo­gatásával jelenjék meg egy ilyen könyv, arra) példa úgy hiszem, nincs s Magyarország ebben valóban az egyetlen. Nem tudom elképzelni, hogy legyen ai földnek még egy kormánya, amely nemzetével szemben iá gyilkos szerepét vállalná. (Pászthory Isíván (pk): Minden or­szág talpköve a tiszta erkölcs — mondotta Berzsenyi. Hol vagyunk ettől? — Zaj.) De ezzel a könyvvel a mai szerencsétlen kor­ban még nem merítettük ki a kérdést, mért ' akik a problémák közül éppen á felvilágosítás bolygatását tartják a legfontosabbnak, azok még a kisdedóvóknak az apró népét sem tisz­telik! A felvilágosító, szemléltető oktatás ott kezdődik! Egy anya ilyen oktattás után sírva hazajövő kisdedét kivette az óvodából, hogy megmentse a gyermeket a test és vér és lélek szerencsétlenségétől. De hány anyának nem jut ez tudomására. Ezenkívül a kisdedóvók éppen arra valók, hogy az az anya, aki nem tudja ott­hon nevelni kisdedét, mert kenyeret kell keresnie, biztos helyre adhassa gyermekét. így vissza­NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VIII. évi július hó Zi-tén, csütörtökön. 546 élni a bizalommal olyan vétek a gyermek el­len, hogy Krisztus urunk erre vonatkozólag azt mondotta: aki megbotránkoztat egyet a gyermekek közül, annak jobb lett volna nem is születnie! (Gyuska János (kp): Es a huszon­öt bot nem botránkozást — Pászthory István (pk) : Még (mindig ezen lovagolnak? — Szen­ner József (pk): Hogy lehet ilyen ostobaságot mondani? — Zaj-) T. Képviselő úr! Elsősorban azt kérdezem, hogy ön gyermekének kezébe akarja adni Ligeti Magda könyvét? Egyébként pedig, hogy feleljek közbeszólására, a botbün­tetésre vonatkozóan, én már megmondottam, hogy az egy rágalmazott, kiforgatott tulajdo­nítás, mert nem azt mondottam annakidején és me m is felelnék már erre a kérdésre, Pászthory Isíváw -.(pk): RosszMszeműelk!) ha a baloldalról most valaki be nem vetette volna a nemzetgyűlésbe egyenesen történelmi falzi­fikációként azt, hogy Eeisingerné ennek esett áldozatul, mert méltatlanság érte a törvény alapján. T. Nemzetgyűlés! Méltóztatnak tudomásul­venni, hogy soha nem volt olyan törvény Ma­gyarországon, amely a botbüntetést a nőkre érvényesítette volna. Egészen másképpen és egéiszen másról vol't szó. Ha önöknek dicsőség az, hogy tudatosan hazudjanak, hamisítsanak (Szenner József (pk) : Állandó szokásuk!) ak­kor a saját dicsőségükre csak folytassák, de a nemzetgyűlés ama tagjainak, akik abban az időben nem foglalkoztak politikával, meg kell tudniok, hogy ilyen törvény nem létezett. (Reicher Endre (pk): A két miskolci feketéző a. felakaisztás helyett, amelyet a nép végzett, igen szívesen vállalta volna a huszonöt botot, higyje el a képviselő úr! — Zaj. — Az elnök csenget.) Azok a pártok pedig, amelyek 'tör­vényen kivül botoztatnak, eljátszották a jogu­kat arra. (Szenner József (pk): PaMnaynál megmutatták!) hogy ha* ez igaz is lett volna, akkor is bármit szólhatnának ellene. (Szenner József (pk): A legnagyobb barbárság! — Zaj.) Az a,tény telhát, hogy szabadon lehet ron­tani iaz ifjúságot, sőt a kisdedeket, megint egy kiáltó példa arra, hogy mit jelent egy lálliamélet Istenféleleto. és a Tízparancsolat tiszteletbentartása nélkül. (Gyuska János (kp): Es betartották? — Szenner József (pk): Persze, hogy betartottuk!) A Tízparancsolat­ban két alkalomimlal is van rendelkezés arra, hogy kötelességünk az életforr ásókat tisztán megőrizni. (Nwgy zaj és állandó. MzVpszóW sok.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíves­kedjenek abbahagyni a közbeszólásokat és az egymással val6 beszélgetést r (Gynsika János (kp) : Főleg a malomtulajdonosok! Nem is lopnak! — Szenner József (pk) : En ügyvéd vagyok, nem malomtulajdonos! — Zaj.) Szen­mëir kép viselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. Slachta Margit (pk): Erkölcsi vonalon te­hát így fest az az államélet, amelynek kép­viselői és amelyben a hataloimi hordozói Isten­távolból intézik az ország' ügyeit. Ugyanígy végigmehetek a jogi vonalon. Példa erne' mündijárt választó jógii törvényünk/ vagy pe­dig ott van a magántulajdon vonala. Ott van a sok jogtalanul elvett ingatlan stb. Vagy^ per idiig rámutathatok »arra, ami most Szlovákiá­ban történik, ahol magyar testvéreink tulaj­donát- — most a háztulajdonosok vannai: so­ron — elveszik azziail, hogy őket ide Magyar­35

Next

/
Oldalképek
Tartalom