Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet • 1947. június 24. - 1947. július 25.

Ülésnapok - 1945-133

29 A nemzetgyűlés 133. ülése 1947. lejtenie azt. mennyit ártott ez az antidemokra]tikus és a népjogokat semmibevevő zsarnoki irányzat az ország népének és a nemzet jövőjének. Amikor a Parisban aláírt béke igazságtalan voltáról kell megemlékeznünk, akkor ezt elsősorban és minden más tényező felett túlnyomó hatállyal ennek a buszonötéves ellenfoirradallmi kornak a számlájára kell tehertéfcélh ként elkönyvelnünk. (Na^gy Vince (msz) és Jármay Gyula (msz) : Ugy van! Ugy van!) De nem hallgat hatjuk el azt a, meggyőző" désünket sem, hogy a béke kedvezőtlen voltában súlyos 'felelősség terheli azokat a magyar kormányokat is, amelyek a felszabadulástól a békeszerződési aláírásáig Magyarország külpolitikáját irányították és vezették. (Nagy Vince (msz): Ugy van!) Sőt a kormányokon túl el kell marasztalnunk a felelősségben azokat a politikai pártokat is, amelyek ebben az időben a politikai hatalmat Magyarországén a kezükben tartottáikl (Ügy van! Ugy van! a pártankívüli képviselők csoportjában.) Sajnálattal tapasztaltuk annakidején, hogy ezek a pártok saját pártféUékenységüket és egyoldalú szempontjaikat nem tudták alárendelni a nemzet egyetemes, érdekeinek, (Nagy Vince (msz): így van!) nem tudtak a magyar békecélok egyértelmű megfogalmazásában közös el" határozásra jutni és ennek következtében az e pártok irányítása alatt álló kormány sem tudta a magyar békecélok képviseletét a tárgyalások előtt és a tárgyalások alatt olyan erővel kifejezésre juttatni, mint amint azt a magyarság érdekel' ' megikiö vetélte volna. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) A független kisgazdapárt között és azok között a nemzetgyűlési képviselők között, akik később a Szabadságpártot megalapították, éppen emiatt és ebben a kérdésben tört ki az első komoly összecsapás, (Hegymegi Kiss Pál (msz): Ugy van!) mert mi követeltük elsőként a magyar békecélok akként való megfogalmazását és közzétételét, ahogyan ez az igazságosság szellemének és a magyarság életérdekeinek megfelel. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) A párt akkor meg nem értőnek és gyengédek bizonyult arra, hogy a magyar nép túlnyomó többségének szívevágyát magáévá tegye. A látszólagos, de később csalárdnak bizonyult belpolitikai béke kedvéért megtagadta a valódi béke érdekében szükséges , magyar kezdeményezés vállalását és ezért történelmi küldetésének teljesítésére alkalmatlanná tette magát. (Nagy Vince (msz) : így van!) Mi emiatt váltunk el a párttól és meggyőződésünk szerint a párt ezen első gyengesége folytán jutott el a lejtőn fokozatosan addigi ahol ma a teljes felbomlás küszöbén áll. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) A vázolt magatartás — a pártok meg aem értő és érthetetlen huzavonája — végül is oda vezetett, hogy a magyar álláspontot halványan és erőtlenül kifejező aide mémoire is elkésve, a magyar béke lényegében történt letárgyalása után érkezett meg Parisba (Nagy Vince (msz): Ugy van!) és a magyarság javára felhozható nagyszámú enyhítő körülmények egyáltalában sem akkor, sem később nem is jutottak az érdekelt nagyhatalmak tudomására. Meg kell állapítanunk mindezekből, hogy a béke előkészítése magyar részről hanyag, felületes és lelkiismeretlen munka volt. (Ugy van! Ugy van! Taps a szabadságpárt oldalán.) Nehéz lesz ezeknek a felelősséggel tartozó évi június hó 24-én, kedden. 30 tényezőknek a felelősség alól a felmentést bármikor is megadni, mert mulasztásuk ma már az idők múlása és a szerződés megalkotása következtében nem pótolható. Nehéz ezzel a megállapítással szemben akként védekezni, hogy a felelőssé tett oldalon iparkodnak rámutatni a békét meghatározó hatalmak előre elhatározott álláspontjára, amelyen, egy bármilyen erőteljesen megfogalmazott és kellő időben előterjesztett magyar védekezés sem tudott volna már változtatni. (Nagy Vince (msz): Nem is igaz!) Még akkor is, ha ez a küzdelem reménytelen volt, több lélekkel, több odaadással, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) és az ügyszeretetnek sokkal nagyobb mértékével kellett volna belevetnünk magunkat ezekbe a tárgyalásokba és nem lett volna szabad eleve azt a látszatot keltenünlki, hogy mi megnyugszunk az eredményben, bármi legyen ig az és nem lett volna szabad nemzeti bűntudatunk bamgoztatásának túlzásba vitelével (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton: és a pártonkívülieknél. — Nagy Vince (msz) : Lásd rádió! — Buchinger Manó (szd): Csekély huszonöt évvel elkéstek!) azt a látszatot kelteni, hogy mi magunk sem várunk mást, mint hogy büntetésiünk nagy bűnünk súlyához méltó legyen. Ez a magatartás a nemzet minden rétege szempontjából, de elsősorban a magyar munkásosztály szempontjából elitélendő magatartás volt és marad» akármint alakuljanak is Magyarország történelmi esélyei a jövő fejlődés menetében. De megállapítottuk azt is. hogy sajátmagunkon túl a nagyhatalmak is felelősek, sőt elsősorban felelősek azért, hogy igazságos béke helyett olyan békét adtak nekünk, amely-* tői részleteiben vagy egyáltalában nem vagy csak nagyon nehezen lehet elvonatkoztatni a büntetés és megtorlás gondolatát. Hangoztattuk, hogy mi ezt a békét főkéint Európa sőt a világ jövője szempontjából teszszük bírálatunk tárgyává. Ezt most t újból' aláhúzottan hangsúlyozzuk, és szeretnénk az egész világ tudomására hozni, hogy mi à békét főként európai szemszögből nézzük és a soviniszta nemzeti szempontokat mi magyarok már a békeelőikészítésnél — már amennyire nálunk ilyen előkészítésről egyáltalán szó lehet — mellőztük. Sajnos, más népek, a béke ügyében szembenálló ellenfeleink ugyanezt inem tették, (Nagy Vince (msz): Bizony!) és a pillanatnyi eredmény az^ igazolja, hogy az ő magatartásuk volt eredményes. A Németországgal való cinkosságban mások' is bűnösök voltak, nálunk talán nagyobb mértékben is. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton és a pártonkívülieknél.) Hogy a nemeitekkel való kapcsolatok felszámolása másutt szerencsésebb körülmények' közt történhetett meg, az nem lehet ok az igazságosan ítélő bíró szemében arra. hogy a trianoni szerződés nyilvánvaló igazságtalanságai felett egy ilyen általános üjjárendezésnél, mint '& mostani, megértés nélkül menjen el- Ezért is különösen fájdalmas nekünk a szerződés számos rendelkezése. Semmiképpen nem tartjuk igazságosnak, hogy azt az úi, jobb, megértőbb és békésebb világot, amelyet a békeszerződések meg (akairnak valósítani, itt a Dunamedencében csak úgy lehet megvalósítani, hogy tannak területi és néprajzi költségszámláját kizárólag Magyarország és a magyar nép egyenlítse ki«