Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-114
181 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947. sik ennek értelmét, hanem a bizonyítvány képesítő erejében. Az alsófokú oktatási intézményeknek természetesen messzemenő képesítőé rőt biztosítani nem lehet ós nem. célszerű. Ezeknek főfeladata az, hogy a parasztság lehetőségeihez viszonyítva, minimális idő alatt a gazdálkodás fejlesztéséhez feltótlenül szükséges ismereteket a gazdálkodó nép közkincsévé tegyék, (Az elnök csenget-) nem pedig az, hogy minimális Képzettség alapján maximális jogokat biztosítsanak neki. Legyen szabad egy mondattal ai pénzügy-miniszter úr felé befejeznem felszólalásomat, (Kiss Ferenc (msz): Olvasás, nem felszólalás!) mégpedig azzal, hogy adjunk a szakképzett gazdáknak örökösödés esetén illetékkedvezményt, hogy így egy vákuumot teremtsünk a mezőgazdasági szakoktatási intézmények felé, (Helyeslés.) és hogy oi gazdák így saját foglalkozásukban lássák értelmét a mezőgazdasági iskolák elvégzésének. (Helyeslés.) Ennek elmondása után pártom és a magam nevében a költségvetést elfogadom. (Taps a paraszt- és a kisgazdapárton.) Elnök: Szólásra, következik a feliratkozott szónokok közül? I Gyurkovits Károly jegyző: Csíkos Sándor! Csíkos Sándor (kg): Mélyen t. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlési heteken át folyt nagy munkája, a költségvetés tárgyalása immár vége felé közeledik. Ez a költségvetés, amely most a nemzetgyűlés előtt fekszik, a magyar demokráciának és a magyar demokrácia stabil pénzegységének, a forintnak első költségvetése. Amikor az infláció bódulat világában éltünk és a stabilizációra készültünk, különösen a falusi nép a pénzt már nem is tudtat számokban kifejezni, hanem aszerint, hogy amelyiken m/ilyen ábra volt, elnevezte Széchenyi-pénznek galambosi pénznek, kék, piros pénznek, stb. Amidkor az infláció vége felé közeledett ós ki volt tűzve a stabilizáció első napja, augusztus l-e, szinte hitetlenkedésisel gomdoltak az emberek arra, hogy vájjon egyik napról a másikra lehetséges lesz-e ebből a bódult számvilágból egy stabil, kisebb számú pénzegységre áttérnünk. Határozottan áll, hogy a forint tű zp robaja ez a nehéz tél volt. A forint ezen a tűzpróbán, hála Istennek, keresztülment. Ezt jóleső érzléssel állapítjuk meg és most már több íreménnyeil nézünk a forint jövője elé, mert látjuk, hogy a tavasz közeledtével, az idő kinyílásával új lehetőségek nyílnak és a forint sokkal erősebb pilléreken nyugszik, mint eddig uyugodott. (Pászíhory István (msz): Igaz!) Mire építettük ezt a forintot 1 ? Minden úllaini a maga pénzegységének oszlopát az aranyban látja. A magyar forintnak is első oszlopa határozottan az a 32 millió dollár értékű aranymennyiség volt, amelyet a fasiszta Szálasi-konmiány nyugatra hurcolt, de az amerikai hadsereg -birtokába! kerített és hiánytalanul visszajuttatott a magyar kormánynak. A magyar kormány ezért úgy találja, hogy Amerikának e/. a segítsége hervadhatatlan érdemeket szerzett a forint stabilizációja érdekében. (Ügy van! a szabadságpárton.) Ez az aranymeunyiség azonban egymagában kevés lett volna arra, hogy forintunk stabil legyen. Én a forint stabilizációjának egy másik oszlopát is megjelölöm: a munkát, illetve a parasztság és az ipari munkásság munkájának eredményét. (Kiss Ferenc (msz): Igaz!) mert hiszen egymaévi március hó 21-én, pénteken. 182 gában az arany kevés lett volna arna, hogy a forint stabilitása biztosíttassék. Az ipari munkásság az iniláció idején már szinte éhbérért dolgozva fogott a munkához és állította helyre a szerszámgépeket a gyárakban- A parasztság is így cselekedett: nem várva semmi biztatást, megfogyatkozott igásjószágaival, hiányos szerszámaival hozzáfogott a föld megmunkálásához (és ezzel lehetővé tette, hogy minden dolgozó magyar etaber asztalain ott legyen — bár szűkösen is, — a mindennapi kenyér, (Kiss Ferenc (msz): Ingyen adta oda!) a nehezen termelt, életet adó búzát ingyen bocsátotta a kormány rendelkezésére azért, hogy kenyeret adjon a másik dolgozó réteg, az ipari munkásság asztalára. (Kiss Ferenc (msz): A baromfiját meg 25 százalékos dézsmára adta oda!) Meg kell emlékeznem az értelmiség munkájáról is. Az értelmiség az irodai asztaloknál, a tervező asztaloknál éhbérért dolgozott egy jobb jövő reményében és ruhaneműjét bocsátotta áruba, azért, ihogy egyik napról) a már sikra tengethesse saját magának és családjának életét. (Kiss Ferenc (msz): Igaz, így volt!) Amint mondottam, aranykészletünk < egymagában kevés volt arra, hogy az alapja legyen forintunknak. Amikor Deák Ferenc egy alkalommal Bécsben járt, megmutatták neiki a királyi kincseket és megkérdezték tőle, hogy mit gondol, mennyit érnek ezek a kincsek. Azt mondotta: valóban drága kincsek, nagyon sokat érnek, de nem érnek annyit, mint nálunk Magyarországon egy máljuisi eső. Valóban, ha a magyar paraszt munkáját az Úristen május ban egy kiadós esővel áldotta volna meg, ak kor határozottan nagyobb darab t kenyér lenne minden dolgozó magyar asztalán és a kormánynak sem kellene akkor ilyen szűkmarkúan mérni a pénzt a dolgozó parasztság felé. (Kiss Ferenc (msz): Es Amerikából gabonát behozni!) A forint stabilizációjának harmadik pilléréül a politikai stabilizációt jelölöm meg. Igaz, hogy ezzel nem nagyon dicsekedhetünk. (Pászthory István (msz): Nem bizony!) mert Jiiszen ez a pillér, a politikai stabilizáció az elmúlt hónapokban nagyon sokszor ingadozott (Vásáry József (msz): Düledezett!) Ez akk(*r érte el tetőpontját, amikor az összeesküvés, kipattant. Nem akarok most az összeesküvéssel foglalkozni, nemi akarok érzékeny húrokat pengetni, mert hiszen a nemzetgyűlés nagyon sokszor heves vitákban foglalkozott az Összeesküvés problémájával, azonban meg kell mondainom, hogy kár lett volna az összeesküvést, mint kidöntött fát» a nemzet életének, boldogulásának útjába állítani. A magyar parasztság és a dolgozó munkásság aggódva figyelte ezt a hónapokon át húzódó politikai válságot, látván, hogy amíg ők egyetértésben együttdolgoznak az ország újjáépítésién, addi«? az ország sorsának leigfőbb irányítói ÜT, ország ügyeinek intézése helyett nagyon sokszor a válságok leküzdésére fecsérelték az időt. (Vásáry József (msz): Válságosdit játszanak, politikai sakkhúzjisokat a nemzet bőrére, a, hatalom megszerzéséért!) Azt várták, — és hála Istennek, most már ez be is teljesedett — hogy amint ők egyetértéssel, fáradhatatlanul dolgoznak az ország felépítésén» ugyanígy cselekedjenek azok i«. akik az ország sorsát irányítják. (Pászthory István {msz): Ez cisiak ideig-óráig lesz így!) Bátran kérhetem tehát, hogy a anagyar nép sorsának 12*
