Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

183 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947 irányítói vegyenek példát a magyar paraszt­ságtól és az ipairi dolgozóktól, akik egyetértés­ben, fáradhatatlan'munkával töltve idejüket, építik, gyarapítják az ország vagyonát és jobb életet teremtenek minden magyar ember számára. Szűkreszabott időm miatt a költségvetésnek csupán néhány adatával tudok foglalkozni. Azokkal az adataival kívánok foglalkozni, amelyek terhet jelentenek a dolgozó paraszt­ság számára. Az első teher, (Kiss Ferenc (msz): A dézsroa!) amely határozottan a leg­súlyosabb, a jóvátétel, a Szövetséges ^Ellen­őrző Bizottság, a megszálló hadsereg élelme­zése és a háborúból adódó más kiadások terhe. Ezek összege %7.5 millió forintot tesz ki, tehá* a kiadásokhoz mérve, majdnem 20 százalékait taz állami kiadásoknak Ha hozzávesszük ehhez a kiadáshoz azt a számokban ki nem fejez­hető terhet, amely a magyar parasztság vál­lain nyugszik, mert a parasztságnak kell meg­fizetnie, amilyen például a hidak felépítése, vasutak, távírók, posta, épületek helyreállí­tása, utak építése, stb., ha ezt a tételt is hozzá­számítjuk az említett tétéihez, es;ik akkor lát­juk igazán, hogy milyen teher az, amely a ha,, ború után a magyar parasztság szániára adó­dik- Elsősorban mindig a magyar parasztság hordotta vállán az állam terhét, és tudjuk, hogy ezek kiadások most is elsősorban a pa­trasztság vál>lát nyomják. Vájjon a muigyar parasztság eleget tud-e tenni ezeknek a fize­tési kötelezettségeknek? Van egy másik nagy -teher is. Al költség­vetés mérlege szerint a hiány 374,800.000 forint, amely hiány új bevételi forrásokból vagy hi­telmüvelet útján lesz fedezendő. Az új bevé­teli források alatt az adóztatást értem, itt te­hát újra jelentkezik egy nagy teher , a magyar parasztság számára. Vájjon eleget tud-e tenni enmek is? Megállapíthatom, hogy ia magyar mező­giazdaság most nincs abban a helyzetben, hogy vállalt kötelezettségeinek szá/.százalékban ele­get tehessen. Olyan aszály sújtotta ezt az or­szágot, amilyenre öreg parasztgazdák tapaszta­lata szerint 1863 óta nem volt példa. Amikor keresztülzúgott rajtunk a háború vihara, a magyar mezőgazdaság lerongyolódva, elszegé­nyedve került ki a háborúból. Megfogyatko­zott az igás állatja, meghiányosodott a szer­számja és még ma sincs abban a helyzetben, hogy teljesen megművelhesse földjét, különö­sen azokon a vidékeken, ahol a múlt évben az aszály ilyen erősen pusztított. Megállapít­hatom, hogy az elszegényedett parasztság (tá­mogatására a kormány vajmi keveset telt. Most, amikor a 'tavasz megérkeztével megin­dultak a tiavaszi munkálatok, szántási hitelre és vetőmaghitelre volna a mezőgazdaságnak szüksége, de csak nagyon kis összeget bocsátott­lak rendelkezésére. Egy eklatáns példát mondok el az én vá­rosomból, Karcag városából, amely a legsú­lyosabb aiszályt szenvedte el ebben az eszten­dőben. Ez a város 67.000 katasztrális hold föld­del rendelkezik, főbből 8000 hold földet osztot­tak ki körülbelül ezer földhözjuttat ottnak. Mosit, amikor a kormány szántási hited címén 4500 forintot bocsátott az újgazdák rendelke­sgéséne» (Vásáry József (msz): Hallatlan!) kö­rülbelül 30—35 forint lesz egy katasztrális hold föld megszántana. Ezek szerint tehát ez az ösz­szeg körülbelül 120 katasztrális hold föld meg­szántanának fedezésére lesz elegendő. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. évi március hó 21-én, pénteken. 184 Csíkos Sándor (kg): Azonnal befejezem egy körmondattal. Bagatell összeg ez akkor, ami­kor ebből a 8000 hold földből körülbelül 2000 hold még megszántásra vár. De az újgazdák sincsenek megsegítve. Én inosit a Földhitelintézetnél jártam azért, hogy legalább a. kisbirtokosság számára sze­rezzek kölesönt. A legkisebb összeg, amelyet rendelkezésre bocsáthatnak egy-egy, paraszt­embernek, 3000 forint- Azok a kisbirtokosok, azok a tíz-húsz holdas kisbirtokos emberek, nem tudnak kölesönhöz jutni, mert nekik ez a háromezer forint sok. Arra kérem tehát a kor­mányzatot hogy mivel itt a huszonnegyedik óra, itt van a szántás-vetés ideje, amikor a kérgestenyerü parasztemberek szórják az életetadó magvakat, siessen a magyar paraszt­ság megsegítésére, mert ezt az országot csak a magyar parasztságon építhetjük fel. Rajta keresztül boldogul az iparosság is, mert ron­gyos, nélkülöző parasztság mellett, jómódú iparosságot nem tudok elképzelni. Erre kérem a kormányt és ebben a tudatban fogódom el a magam és pártom nevében a költségvetést. (Helyeslés rs taps a kisgazda- és a szabadság­párt oldalán.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Gyurkovits Károly jegyző: Pintér András! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. jelentke­zése töröltetik. Ki a következő? Gyurkovits Károly jegyző: Dombay Já­nos! Dombay János (szd): Igen. t. Nemzetgyű­lés! Az előadó úr azt mondotta, hogy ennek a -,'gvetésnek az összeállítása előrelátáséul történt. En is megállapítom ezt és köszönetet mondok a pénzügyi kormányzanak azért, hogy a stabilizáció rövid ideje alatt ilyen hatalmas munkát tudott végezni. Mégis rá kell mutat­nom arra a helyzetre, lamely az országban uralkodik Két tényezőre kívánok rámutatni. Először * is arra. hogy van az országban egy úgyneve­zett adómorál, amely különösen kisembereknél mutatkozik és van egy másik adómorál a jobbmóduaknál, r.ikik tudnának fizetni, de nem akarnak. Nagyon jól tudjuk, hogy a kormány ilyen háborús rombolás után nagy súlyt he­lyez arra, hogy az adók minder vonalon be­folyjanak. De mégis meg kell állapítanom és ennél a kérdésnél & pénzügyminiszíter úr fi­gyelmét fel kell hívnom, arra,, hogy különös figyelmet kell fordítani az országban a kis­iparosságra. A kisiparosság olyan körülmé­nyek között él ebben az országban, hogy ennél a rétegnél feltétlenül szükséges a segítség. Meg kell mondani azt, hogy az országban azok a kisiparosok, akik tanonc és segéd nélkül dol­goznak, olyan körülmények között élnek, hogy a magyarországi . munkanélkülieken kívül ilyen nyomorúságban még ember nem élt az országban. Ezeken feltétlenül segíteni kell. A segítséget különösen abbam látnám, és azt szeretném, hogy maga a pénzügyi kormány egy rendeletet adna ki vagy pedig az érdekelt ipartestületekkel karöltve, egy szervezetet dolgozna ki és megállapítanák, hogy azok az ipirosok, akik segéd és tanonc nélkül dolgoz­nak és életük hatvanadik évét megérték, min­den adókötelezettségtől mentesek lelgyenek. Ez feltétlenül szükséges. Nem olyan régen, a mult m hetekben történt. Magern láttam, hogy ezeknek a kisiparosoknak, akik Ihia munkájuk, anyag­juk van, havonta ci«nk száz forintot keresnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom