Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

179 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947. lentőséggel bír a földreform során földhözjuttatott új birtokosok szempontjából. A földhözjuttatottaík átlag kisebb kiterjedésű ingatlan birtokába jutottak, amelyen súlyosabb elemi kár esetén a termelő egész évi munkájának gyümölcse veszendőbe megy és így a termelő még a saját létfenntartásához szükséges élelmiszerekben is hiányt szenved. Az érdekképviselet adatai szerint tízévi átlagban a földadónak mindössze egy százaléka töröltetett súlyos elemi kár címén- Ezek szerint a kedvezimény visszaállítása az államiháztaTtás szempontjából számottevő megterhelést nem jelentene. . . Súlyosan esik latba ennek a kérdésnek a vizsgálatánál az ai szempont ÓH hogy méltánytalan, hogy míg »at régi rendszer lelhetővó tette az önhibájukon kívül, tehát el - nem hálrítlható elemi csapás által, szenvedett károsodás esetén a földadó törlését és ezáltal a nehéz helyzetbe jutott gazdálkodókon való, egyébként sem túlságosan jelentős segítést, addig ŰZ említett rendelet erre csak rendkívül megszigorított keretben ad lehetőségeiket, holott ezúttal kivétel nélkül kisexisztenciák, nem pedig nagybirtokosok megsegítéséről van szó. Szociális szempontból is feltétlenül indokolt tehát az egyéni károsodás figyelembevétele mellett az adóelengedésnek egyénenkénti lelietővététele. Az ezidőszerinti és csupán aszálykár esetére rendszeresített úgynevezeti rendkívüli földadóleszállítás azonban nem az egyéni károsodás elbírálásán, hanem egészen új rendszerként azon a helyteleníthető elven épül fel, hogy az, egy községben felmerült károsodás átlagos mérve alapján minden egyes földadófizetésre kötelezettnél azonos (mérvű törlés engedtetik globálisan, holott ugyanabban ai közsingben lelhetnek, akik egyáltalában nem szenvedtek elemi kfátrt, illetőleg lehetnek, — és egészen bizotosau vannak is — akiknek károsodásai lényegesen eltér a községbeli átlagtól. Ennek ellenére ezek mégsem az egyéni károsodás arányában részesülnek földadoleszállításban. Különösen is méltánytalannak tekintendő az a tény, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályok kizárólag aszálykár címén és akkor is csak globális alapon való adóleszállítást tesznek lehetővé, míg egyéb elemi kár címén való és általában az egyéni károsodás mérve szerinti adóleszállításra lehetőség nincs. Az említett 801/1946. M. E. számú rendelet meghozatalának az lehetett az indoka, hogy meghozatala idején az állani adókivetési és behajtási gépezete teljesen zilált és olyan állapotban volt, hogy a£ egyénenkinti elbírálással szükségképpen velejáró adminisztrációt nem lett volna képes elvégezni. Ez az ok ma már nem áll fenn, nem méltányos tehát ennek az antiszociális rendszernek további fenntartása. Mezőgazdasági adórendszerünkkel kapcsolatban legyen szabiid még egy kérdésről, a földhaszonbérlők által fizetett kereseti és jövedelemadóról szólnom. A 8830/1946. M. Eszámú rendelet ugyanis a földhaszonbérlők kereseti és jövedelemadójának mértékét sérelmesen változtatta meg, mert szőlő- és gyümölcsös ingatlanoknál kataszteri koroiiánkint 40.000 adópengő helyett 5 forintot, faz egyéb művelési ágaknál pedig 8000 adópengő helyett 1 forintot állapított meg mint adókulcsot A béke éveiben — az 1935. évi adatok szerint.— a földhaszonbérlők katasztrális holdankint mintogy 70 kg búza tiszta jövede'ean mellett évi március hó 21-én, pénteken. 180 kereseti adó címén az adópótlókkal együtt 10 százalékot, azaz 7 kg búzaértéket fizettek. Ha feltételezzük azt* hogy a mezőgazdasági haszonbérlők tiszta jövedelme katasztrális holdankint a jelenlegi viszonyok között is eléri a 70 kg búza értéket, ami azonban a, hatósági terményárak alacsony megállapításai, valamint a magas termelési költségek miatt nem következik be, kataszteri koronánkint 1 forintos adókulcs egy 10 koronás tisztaiövedelmű átlagos minőségű szántóföld után 25 kg búza kereseti és jövedelemadó fizetését jelenti, ami a béke éveihez viszonyítva majdnem négyszeres adófizetést jelent. A stabilizációs tárgyalások során a mezőgazdasági termelés adózási terheit a béke^ éveihez viszonyított kétszeres összegben véleményezték, a hatósági terményárak pedig a béke éveihez viszonyítva mintegy két és félszeres összegben állapíttattak (megi Nem engedhető meg tehát, hogy a mezőgazdasági haszonbérlők kereseti adója a békeévek kereseti adó «terhének mintegy négyszerese legyem A mezőglazdasáei haszonbérlők működése kétségtelenül a közellátás érdekében történik és így a miniszter úr élhet a részére adott felhalt almazássail, hogy ennek alapján a mezőgazdasági haszonbérlők együttesen kezelt kereseti és jövedelemadóját a szőlő- éí gyümölcsös ingatlanoknál kataszteri tiszta koronánkint két és fél forintban, egyéb művelési ágazatú ingatlanoknál pe^ dig fél forintban állapítsa meg. Az előbb előadott, javaslatom teljesítése esetén, ha a mezőgazdasági haszonbérlők tiszta jövedelmét a béke éveihez hasonlóan a szántóföldi ingatlanoknál kataszteri tiszta koronánkint 70 kg búzára, véleményezzük, — ami azonban a jelenlegi viszonyok mellett nem áll fenn — akkor a katasztrális holdankint 15 kg búzaértékben javasolt kereseti és jövedelemadó megfizetése a béke éveihez viszonyítva, több mint kétszeres kereseti ós jövedelemadó fizetését jelenti. Figyelemmel arra a körülményre, hogy az ipari és kereskedelmi vállalatokkal ellentétbe» a mezőgazdasági termelők adóterheiket nem háríthatják át a fogyasztókra, sőt a hatósági terményárak megállapítása sem a termelési költségek figyelembevételével történik, kívánatos, hogy a méltánytalan adóteher csökkentése érdekében mielőbb intézkedés történjék. A pénzügyi tárca költségvetésével kapcsolatban legyen szabad még a t. Nemzetgyűlés figyelmét egy nagyon fontos kérdésre felhívnom. A különböző tárcák költségvetési vitájának során talán egyetlen kívánság sem hangzott el annyiszor, mint a népünk tudásának, kultúrájának'emelésére vonatkozó sürgetés. Ez a kívánság talán sehol sem olyan sürgetően fontos, mint isu mezőgazdálkodással t foglalkozó népesség szakismereteinek emelésénél. A szaktanfolyamokon és az alsófokú szakoktatási intézményeken keresztül mezőgazdasági népességünk minél szélesebb tömegeit kellene az okszerű gazdálkodás feltételeire megtanítani. 'Ennek szükségességét elsősorban a vezetők és fizok a glazdák látják, akik már önmaguktól is elindultak az agrármüvelődés útján. A legszélesebb néptömegek azonban ezeket a _ szakoktatási intézményeket ma még többnyire csak mint a paraszti sorból való szabadulás egyik eszközét tekintik és híu sokan keresik is fel ezeket az iskolákat, nem az ott szerzett ismereteknek saját gazdaságukban, foglalkozásukban való fölhasználásában látják vagy kére-