Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

161 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947. évi március hó 21-én, pénteken. 162 Ezt ő, mint tárgyilagos pénzügyi szakember, mint tárgyilagos demokrata, nem hajlandó tudomásul venni, hanem ráülve arra a hullámra, amely hullámot hasonlóképpen képviselték az összeesküvők, felelősen, mint pártvezér nyilatkozik így a parlamentben. De tovább folytatja ezt a tevékenységét és lázít tovább. A köztisztviselők fizetésével kapcsolatban megállapítja azt, amit mai bizonyos vonatkozásban tudtunk- Hangsúlyozom, a mi véleményű tik sz?rint az a fizetés, amit a köztisztviselők 1938 ban élveztek, kevés volt. Hangsúlyozom, az a köztisztviselői fizetés, amelyet ina élveznek, még kevesebb, de nem igaz az, amit Sulyok Dezső képviselő úr mond, hogy ez — mármint a mai fizetés — amnyit jelent, hogy a tisztviselőknek ' és .egyéb alkalmazottaknak békebeli illetményeik 21 százaiékával kell beérniök. Ha ezt hirdeti, ha ezt akMœja terjeszteni, ez. felelőtlen demagógia. Csak egyre utalok ahhoz, hogy bárki józan ésszel megítélje a kérdést. Jól tudjuk, hogy békében egy tisztviselőnek a lakásbére fizetésének 25 százalékát tette ki. Ha Sulyok Dezső megközelítően igazat mondott volna, ez azt jelentené, hogy a tisztviselő ma még lakbérét sem tudjia kifizetni és hogy egyébként él, az egy külön természeti csoda. Természetszerűen nem azt akarom ezzel mondani, hogy a tisztviselők szociális helyzete kielégíttő lenne, ellenkezőleg elsőrendű feladatnak tartom, hogy ezen is segítsünk, de nem ezzel és az ehhez hasonló felelőtlen megnyilatkozásokkal. Sulyok Dezső ezek után következő feladatának azt tűzte ki, hogy a stabilizáció reális kereteit próbálja aláásni, teranészetese'n azzal a magas technikával, amely egy pénzügyi szakembert és jogászt jedemez, különösen akkor, ha megvan az ehhez szükséges rosszindulat. Megállapítja, hogy a dologi kiadásokat a költségvetésben 44 százalékban összegezték szemben a tényekkel, a szá mokkái, amelyek szerint 60 százalékban. A beruházási tételt egyszerűen elhanyagolja, holott ete a békebelihez képest 250 százalékot jelent. Igaz, hogy mellékmondatban megállapítja, hogy ez a beruházás részben >a> háborús romok helyrehozatalát célozza, de erről nem a demokrácia tehet és ez nem változtat azon a tényen, hogy ;i romoknak újból használhatóvá tétele mégis csak produktív munka, beruh ázás, ha nem is új építés. De továbbmegy s hogy a költségvetés hitelét »és realitását lerombolja, egy száraaiítasi művelletbe kezd, amelynek alapján megállapítja, hogy a jóvátételi dollár értéke 40 mai forinttal egyenlő, szemben a pénzügyminisztérium számításaival, de szemben a tényekkel is. Ha figyelembe vesszük a költségvetési év során egészen január 31;ig bezárol: g végzett teljesítéseket, akkor a tények a következők: az ipari jó váltét el 'minden egyes dollárjai 26 forintba kerül. Természetszerűen n m az összegen van a hangsúly, hanem azon, hogy a 40 forintos paibnlisztikából kijön egy óriási költségvetési hiány, amit valahonnan fedezni kell és ezt fedezni másképpen, mint bankjegynyoimiáisból, mint inflációs tünetből, Sulvok Dezső «szerint, nem lelhetne. Nem a tényekhez való ragaszkodás, hanem egy bizonyos cél kidomborítása a fe

1aduta, akkor, amikor ezt cselnkszi. A másik feladat ebbrm a vonatkozásban az, hogy a bevételekkel kapcsolatos reményeinket hűtse le. Ezt kétféleképpen teszi. Egyrészt számszerű megállapításokban, másrészt pedig úgy, hogy megállapítja, az adózók a 200 millió forintos havi teljesítésükkel eljutottak a teljesítőképességük végső határához. Ezzel szemben a tény az, hogy a 200 millió nem felső határ, hiszen az elmúlt hat hónapban befizetett adó átlaga havonként 222 millió. Valótlant mond tehát iszámokban és a számokból olyan konzekvenciákat von le, amelyek megint csak a stabilizáció alátámasztását szeretnék gyengíteni, megint csak a stabilizációt akarja, magyarul mondva: megfúrni! További megállapításokat tesz annak igazolására, hogy a mi költségvetésünk helytelen, hogy a mi deficitünk nem annyi, mint amenynyit a pénzügyiniiiisztvnum kimunkál, hanem annál lényegesen több, a mi deficitünk százalék-zenien 40 százalék. Ennek illusztrálására felihozza példának Olaszországot és Franciaországot, ahol a deficit valóban 41, sőt 50 százalékra is felmegy. Egyről fele'dkezik meg, arról, amit •minden külföldi megállapított, de amit minden adatszerűst'g összevetésével' ő is megállapíthatott volna, hogy Magyarországon a termelő munka megindult. Olyan mértékben indult meg, amilyent Európa egyetlen más állama sem produkált és hogy ez a munka megindult és ilyen tempóban folyik, abban nem a szabadságpártnak, hanem a koalíciónak és elsősorban a munkáspártoknak • van érdemük. Ez a magyarázata annak, hogy Magyarországon a deficit nem 41%, hanem lényegesen kisebb. Azt a későbbiekben meg fogom mondani, hogy pontosan mennyi. Sulyok Dezső megállapította, hogy deficitünlk. a kimunkált 374 millió helyett 1251 millió és ezt valahonnan pótolni kell. Itt egy tudatos vonalvezetés van, amelynek értelme és célja az, hogy a költségvetés reális . alapját tagadja, hogy ennék alapján a forinttal szemben bizalmatlanságot keltsen, tehát egy új infláció veszélyét hintse el. Ez az 1251 millió úgy jön ki, hogy a jóvétételi dollárokat 40 forintos átszámítással veszi figyelembe; úgy jön ki, hogy a bevételeket alacsonyabbra taksálja, amint azok valójában vannak és úgy jön ki, hogy különböző kiadásokat — kombinatív számítások alapján — a valóságnál kétszerháromszor, sőt négyszer akkorára emeli. Miután ezt a fantáziát végigviszi, ebből a realitásból indul ki, ehhez alakítja a forint jóságát, a költségvetés hitelét^Ezt mondja (olvassa): »A pénzügyminiszter úrnak ezzel a megállapításával nem akarok vitába szállni, mert még közvetve és Ikerülő úton sem akarom a magyar állam gazdasági életének stabilitását érinteni, de ha megengedi a pénzügyminiszter úr, — és ha erre még módunk lesz — egyszer majd később erre az állításra visszatérünk. Ezúttal tudomásul veszem azt az erős fogadást is, amit a pénzügyminiszter úr itt tett, hogy a kormány a bankóprést csalk, nagyon mérsékelten, csak nagyon végszükségben fogja igénybevenni, infláció tehát nem lesz. Ez után a lojalitás után azonban méltóztassék megengedni, hogy egy körülményre tisztelettel felhívjam a pénzügyminiszter úr és az egész kormány figyelmét. Az idő halad és az 1947/1948. évi költségvetés előkészítése itt van • a kapunk előtt.« Sugalmazza tehát a saját megállapításával szemben azt, hogy infláció pedig igenis lesz, de nem elégszik meg ezzel, hanem tovább folytatja (olvassa): »Ha pedig máshonnan nem futja, akkor nincs más hátra, mint a bankópréshez nyúlni, ezt a müveletet NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VII. 11