Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

145 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947 latosan szükséges intézkedéseket ne kormányrendelettel méltóztassék megtenni, f hanem a hároméves tervet,, amely tulajdonképpen egy hitelművelettel kapcsolatos nagy beruházási "Programm, — akár külföldi hitelről van is szó; ha pedig nem hitelmüvelettel, akkor olyan 'adóztatással, amely példátlan a nemzet gazdaSági életében — méltóztassék a törvényhozás elé hozni és lehetőséget adni ennek a kérdésnek törvényhozás előtt való letárgyalására. Be kell fejeznem, márcsak néhány percem, van, de meg kell mondanom, nagy együttérzéssel nézen azt a sziszifuszi munkát, amelyet a fennforgó körülmények között Magyarország pénzügyminiszterének ki kell fejtenie, hogy az élet továbbviteléhez szükséges alapot rendelkezésre állítsa e munkája eredményeképpen» Mert az igények hihetetlenül felfokozódtak az állammal szemben, részint . jogosan, részint Pedig politikai okokból. Ezeknek a felfokozott igényeknek teljesítésére szükséges bevételekkel szemben viszont a legnagyobb ellenzés mutatkozik a társadalom minden részéről. Meg kell mondani, t. Nemzetgyűlés, 'akármilyen rosszul esik, hogy a munkásság ma .semmiféle adót nem fizet. (Kiss Károly (kp): Hogy mondhatja ezt?) Fizet adót őhelyette a mun)káltató, a munkáltatóm keresztül pedig az egész társadalom viseli az adókat. (Justus Pál (szd): A fogyasztási adókat ki fizeti?) A fogyasztási adót más is viseli, tessék ecv Vis türelemmel lenniVan egy 10 holdas gazda, akinek földje után kataszteri tiszta jövedelme — átlagosan 10 koronát véve — 100 korona. Ennek a gazdának fizetnie kell négy mázsa búza földadót, vagyis ma 160 forintot. A^hároméves terv azt mondja, hogy 1947/48. évre, amikor már felemelkedik a termelés, holdankint lesz 7 mázsa és 10 kiló búza a termés, ami valójában halt mázsa, mert egy mázsát belevetett. Ennek a gazdának hat mázsával számítva, 10 holdról hatvan métermázsa terménye van, vagyis 2400 forint bruttó bevétele. Most nem is beszélek arról, hogy ha a szántást, a vetésit! és még az aratást is maga végezte, a cséplést már nem tudja elvégezni bérmunkások nélkül. Ennek a gazdának 2400 forint évi brulttó bevételéből 160 forint adót le kell adnia. Kérdem, van-e olyan ipari munkás, aki évi 2400 forint munkabérbevételéből 160 forint egyenesadót leadna! Fogyasztási adót ad le, de a paraszt is leadja azt a fogyasztási adót T. Nemzetgyűlés! A pénzügyminiszter úr. utalt arra, hogy a nagy jövedelmek és a nagyvagyonok természetszerűen a bekövetkezett intézkedések nyomán megszűnvén, megszűntek ezek az adózók is, megszűntek a régi vagyonok és jövedelmek. (A hlotürlámpa kigyullad, az elnök csenget.) Azopnal befejezem. De megállapíttatott, hogy új vagyonok és jövedelmek vannak. Ezeket az új vagyonok;^, és jövedelmeket akarta megfogni Vaszko képviselőtársamnak javaslata, amelyet azonban nem méltóztattak napirendre tűzni, pedig ha idekerülne ez a kérdés és megvizsgálnánk, kiderülne, hogy nemcsak zsíros paraszt van, hanem vannak adóztatásra érdemes zsíros kommunisták és szocialisták is! (Mozgas es zaj. — Pásztor Irnre (szd): Megint piszkoskodas!) Az igazságos teherviselés elve azit hozná magával, hogy ezek is kellőképpen adózzanak, és minthogy nem látom biztosítva ezeknek az elveknek érvényesülését, a költségvetést nem fogadom el. NEMZETGYŰLÉSI NAI'Ln VII. évi március hó 21-én, pénteken. * 146 Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Futó József jegyző: Borbély János! Borbély János (kg): T. Nemzetgyűlés! felszólalásomban nem kivánok személyeskedéssel foglalkozni. SzereKném, ha a nemzetgyűlésnek ebben a Házában a személyeskedés megszűnnek. Ugy érzem, bennünket törvényhozókat nem azért küldött ide a nép, a választópolgárság, hogy itt személyeskedéssel foglalkozzunk, hanem azért, hogy a nép érdekében komoly ügyekkel foglalkozzunk, a nép részére igazságos és jó törvényeket hozzunk. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) A pénzügyminiszter költségvetésének tárgyalásánál elsősorban is meg kell emlékeznünk a stabilizációról. Ha van társadalmi réteg, amely átérzi az értékálló pénz erejét, úgy az a falu népe. A mezőgazdaság lényegéből és természetéből következik, hogy minden olyan elemet kikapcsol, amely csak a legkisebb mértékben is a spekulációt szolgálja. A munkásság és a közalkalmazotti kar mellett a parasztság volt az, amely az őrültségbe átcsapott infláció káros hatását a legjobban megérezte. Nem állott módjában, hogy a terményéért kapott amúgy is alacsonyan megállapított árat valorizálhatta volna, amelyet annakidején földadóban fizetett. Amit terményeiért kapott, befizette adóba, és még azt az adót sem írják ma javára, mondván, hogy annak a pénznek elveszett az értéke és újra követelik rajta az adót- Márpedig tudjuk, hogy egy rókáról két bőrt lenyúzni nem lehet. így a parasztságtól sem lehet megkövetelni azt, hogy kétszer fizesse az amúgyis magasan megállapított adóját. A pairasztság tisztában van azzal a nagy erőfeszítéssel, amelyet a stabilizáció a némáért részéről (megkövetel. Ebből az áldozatból a falu népe is kivette a maga részét» A stabilizációval kapcsolatban azonban a mezőgazdaságra olyan terhet is róttaík, amely már nem egyeztethető össze az osztó igazsággal. A mezőgazdasági termények javairészénél olyan árakat állapítottak meg, amelyek nincsenek összhiarngban a termelési költségekkel. (Egy hang a kisgazdapárton: Morzsák!) Annál kirívóbb ez, mert senkinek sem jutott eszébe ugyanakkor, hogy az ipartól, a kereskedelemtől, vagy más gazdaisiági ágtól Haegkívánta volna, hogy a termelési költségen alul termeljen. Ezt a gazdasági törvényt azonban a mezőgazdaságnál nem tartották be. Valószínűleg az volt az aggodalom, hogy ha a falu népe fölös pénzhez jut, elő fogja idézni az Inflációt. Neun tudjuk ezt m-efetérteni, hiszen a falu népének .alnnyi a gondja élő és holt mezőgazdasági felszerelésének leromlása miiatt, hogy örülne, ha így, magán valami keveset segíteni tudna. A régi gazdák* pótolni tudnák elveszett gazdasági felszerelésüket, az új gazdák pedig új felszereléseket tudnának beszerezni. Meg vagyok arról győződve, hogy a pénzügyminiszter úr is átérzi azt a nagy ellentmondást, amely a meg nem indokolt alacsony mezőgazdasági színvonalban .jut kifejezésre. Hiszi-e azt valaki, hogy a magyar gazda képes lesz gabonaneműeket termelni, amikor a világpiaci ár egyharmadát sem kapja meg? Ezt a nagy áldozatot nem lehet a magyar parasztságtól megkövetelni, de rendkívül veszedelmes is. Az ilyen árak mellett könnyein megtörténhetik az, hogy a parasztság önellátó