Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

143 A nemzetgyűlés 114. ülése 1947. lenne, akkor nem lehetne másként értékelni az egyes egyének által fizetendő összeget, mint a természetben nem teljesített munka ellenértékeként. Érdekes, hogy ez a céladó tulajdonképpen teljesen antiszociális jellegű. Minél nagyobb családú egyénről van ugyanis szó, annál magasabb közmunkaváltságot kell neki fizetnie. A szociális érzésnek és érzéknek már a múltban is. de még inkább a jelenben azt kellett volna, illetve kellene magával hoznia, hogy nagyobb létszámú családoknál tehercsökkentést állapítsunk meg az adózás terén, nem pedig a fizetendő közteher összegének a családok létszámának megfelelő emelését. (Helyeslés <i szafi badságpárton>. — Palinay Ferenc (msz): Ez volna a szociálpolitika!) T. Nemzetgyűlés! Ha jól emlékszem, Bechtler Péter képviselőtársam tette szóvá az önkormányzatok pénzügyi és gazd'^sági függőd nek vagy függetlenségének a kérdését. Már a múltban is nagy harcokat kellett folytatni a kormánnyal azért, mert teljes és tökéletes gyámság alá vette pénzügyi és gazdasági kérdésekben az önkormányzatokat. Most hogy áll a helyzet? Most még sokkal súlyosabb e tekintetben az önkormányzatok helyzete, mert a bekövetkezett nagy átalakulás nyomán tett intézkedések a városokat sok olyan vagyoni értéküktől és bevételüktol fosztották meg, amelyek kulturális, közegészségügyi és szociális célokat szolgáló intézmények fedezetét alkották. A bevételek és vagyonok kimentek «a kezükből, az intézmények fenntartásának a kötelezettsége azonban megmaradt. ÉS mi történik? Ilyen vagy olyan alapból kaphatnak támogatást. Nem szolgál az önkormányzati szellem erősítésére, és növelésére, ha az ilyen szükségletek kielégítése a kormány diszkrecionális jogaként szerepel. Lassanként teljesen megszűnik az önkormányzati ékít, megszűnik az önkormányzatokban az országos közéletre való nevelés lehetősége az önállóság és a függetlenség hiánya következtében. T. Nemzetgyűlés! Sok szó esett itt már a bankok állami ellenőrzéséről. Meg kell mondanom, hogy én sohasem voltam a bankok barátja. Nekem nagy harcaim voltak polgármester korámban is a bankkapitalizmus vezérlő csillagaival, sohasem tartottam azonban megfelelő orvoslási módnak azt, hogy az állam tegye rá a kezét a bankokra» hanem arra törekedtem, hogy az önkormányzatok csináljanak maguknak pénzintézeteket, városi takarékpénztárakat, és e városi takarékpénztárak országos egyesüléses, együttműködése álljon szemben a magántőkének a gazdasági és a pénzügyi életben való uralmával. (Justus Pál (szd): És a nagybankokkal mi történilk?) Debrecenben meg is csináltuk a városi takarékpénzt árt, és azt vártuk, hogy az ország többi városai is hasonlóképpen járnak cl. A TÉBE-vel szemben állt volna a városi takarókpénztárak hasonló egyesülése. (Justus Pál (szd): És a nagybankok?) A nagybankok súlya megszűnt volna akikor, (Justus Pál (szd): Magától?) ha ezt a szervezetet életre hívtuk volna. Az egyik debreceni lapból egy igazságtalan dologról értesültem. Ez az, hogy az Országos Nép- és Családvédelmi Alap által épített házak után most valorizált törlesztési összegeket, kívánnak azoktól a szegény emberektől, — mert hiszen csak szegény emberek jutottak ezekhez a házakhoz — akik 1945-ben vagy 1946évi március hó 21-én, pénteken. 144 ban a még terhükön nyilvántartott hátraléíkókat kifizették. A népjóléti minisztérium rendeletére való hivatkozással kibocsátott körle-* vél értelmében — tekintet nélkül arra, hogy a pengőértékben terhükön nyilvántartott összegeiket 1945-ben vagy 1946-ban kifizették-e. — 1947 január 1-től kezdve továbbra is kell nekik, még pedig most már forint értékben megállapítva a törlesztési részleteket fizetni. Ezt én a legnagyobb igazságtalanságnak és méltánytalanságnak tartom ezekkel a szegény emberekkel szemben, és ennek semmiféle törvényes alapjáról ezideig tudomásom nincs. Kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, le^en szíves ennek utánanézni és ezt a kérdést, ezeknek a szegény embereiknek érdekeit szem előtt tartva, megoldani, hatálytalanítva azt a Ikrudélis rendelkezést, amelyet most velük szemben érvényesíteni akarnak. T. Nemzetgyűlés! Utalnom kell egészen röviden arra is, hotry a hitelélei terén is Komoly bajok vannak. Ezek a komoly bajok a pénztelenségben nyilvánulnak meg. A gazdasági élet napról-napra jobban leáll, a, forgalom mind kisebb és kisebb lesz, így a termelést nem fogjuk tudni növelni, mert ha nincs meg a fogyasztás lehetősége, aíkkor a termelés néni előny, hanem katasztrofális helyzet előidézője lesz. De különösen súlyos a lakásépítés szempontjából a helyzet amiatt, hogy nincs meg a hitelnek a lehetősége. Nagyon jól tudjuk, milyen szörnyű, nyomorúságos lakásviszonyok uralkodtak Magyarországon a háború előtt is. A háború alatt még jobban leállt a lakástermelés', a háború végén pedig a megvolt lakások jelentős része elpusztult. Igen komoly közegészségügyi, közerkölcsi és gazdasági (következményei lesznek annak, ha a legsürgősebben és a leghatékonyabban, lakásépítési hitelek biztosításával, nem történik intézkedés olyan feltételek mellett., amelyek, a rentábilis építkezést lehetővé teszik. Sajnos nagyon rövid, már az időm. pedig a tisztviselőkórdésről is szerettem volna valamit mondani. Mást nem mondok, minthogy elérkeztünk oda, hogy a tisztviselői illetmények kérdésével és rendezésével komolyan kell foglalkoznunk. Ezzel kapcsolatban Farkas Mihály i> képviselőtársamnak ama kijelentése ellen, hogy az én pénzügyminiszterségem idején a rendőrséget valóságos éhségblokád alá vettem vagy vette a. pénzügyi kormányzat, a leghatározottabban tiltakozom és felhívom a képviselő urat. dokumentumait tegye le a Ház asztalára, tegye Je azokat az aktákat, amelyek mutatják, hogy a pénzügyminisztérium az én aláírásommal vagy az én nevemben eljáró valamelyik arrahivatott tisztviselő aláírásával megtagadta volna a belügyminisztériumnak a rendőrség részére kért hitelösszeg renielekezésre bocsátását. Annakidején, amikor egy tüntetést rendeztek ebből folyólag, voltam bátor a nyilvánosság előtt utalni arra, hogy nemcsak teljesített minden kérésük, hanem napokon belül teljesítették: egyetlen egy alkalommal volt hat napig függőben a kérés teljesítése, éspedig azért, mert a tárgyalásra a belügyminisztérium képviselői többszöri meghívás dacára nem jelentek meg. T. Nemzetgyűlés! Itt van a hároméves terv kérdése, amelyre vonatkozólag azt vagvok bátor kérni, hogy a hároméves tervvel kancsó-