Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-114

113 'A nemzetgyűlés 114. ülése 1947 Tegnap a bizottságban is felhoztam ezt és akkor az előadó úr megrovással mondta — bár nagyon kedve« és közvetlen megrovással —, hogy én a javaslat pongyolaságára hivatkozom. Itt újból meg kell említenem, hogy a javaslatot ebben a formában! tárgyalásra alkalmatlannak és elfogadhatatlannak tartom. El fogadhatatlannak tartom azért, mert nem illeszkedik bele a magyar jogrendszerbe. A magyar jogrendszer és minden állam jogrendszere egy szerves, hatalmas épület, (Pfeiffer Zoltán (pk) a szabadságpárti képviselők egyik csoportjával beszélgető Kiss Roland államtitkár felé: A belügyminiszter úr megbízottja figyelhetné a felszólalást, kérem!) amelyben minden tégla, minden gerenda, az épületnek minden része szorosan és szervesen összefügg. Természetes, hogy az épületet lehet fejleszteni, lehet új és új téglákat rakni egymásra, de ha elveszünk a téglából, ha kiveszünk egyes részeket az épületből és megfelelőképpen nem pótoljuk, akkor az épület recsegni, ropogni fog és a végén összedüléssel fenyeget. (Pászthory István (msz): Teljesen így van!) Annak, hogy milyen hibák jelentkeznelk a kellőképpen át nem gondolt jogszolgáltatással kapcsolatban, iskolapéldája ez a törvényjavaslat. A javaslat azt mondja, hogy meg lehet fosztani állampolgárságától azt, aki ellen nyomozás folyik, ha a minisztérium felhívására bizonyos záros határidőn belül nem jelentkezik. Én nem hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy a legfontosabb cél az volna, hogy valakit a legteljesebb és legfontosabb állampolgári jogától, személyiségének közjogi vonatkozású jogosítványától fosszunk meg. Sokkal fon to. sabb volna az, hogy az ilyen személy fölött megfelelő körülmények között a magyar bíróság mondjon ítéletet (Ternay István (msz): Ugy van!) A magyar jogban éppen az elhamarkodá" sok folytán van egy olyan hézag, amely ebben a pillanatban lehetetlenné teszi azt, hogy külföldön tartózkodó háborús bűnösök é

s olyan külföldön tartózkodó polgárok ellen, akik az 1946 : VII. törvénycikkbe ütköző bűncselekményt követtek el, a magyar bíróság eljárhasson. Jármay képviselőtársam és barátom hivatkozott az 1945 : VII. te. által törvényerőre emelt 81/1945. M. E. számú rendelet 6. §-ára, mely felhívta az 1921 : III. törvénycikket. Rá kell mutatnom arra — és felszólalásomnak tulajdonképpen ez a lényege — hogy az 1946 : VII. te. utolsó szakasza azt mondja, hogy hatályon kívül helyezi az 1921 : III. törvénycikket. Az 1921 : III. te. 12. §"ának (2) bekezdése határozta meg azt, hogy in contumaciam, a terhelt távollétében is lehet a terhelt ellen eljárást folytatni, mert egyébként a Btk. 472. *~a értelmében bűnvádi eljárást csak odáig lehet folytatni, hogy lerögzítik a nyomozati tényeket, de sem büntető-főtárgyalást tartani, sem ítéletet hozni nem lehet. A helyzet tehát az, hogy ebbeu a pillanatban a népbíróság gyakorlatilag nincs is abban a helyzetben, hogy akár egy külföldön tartózkodó háborús főbűnös ellen, akár olyan egyénnel szemben, aki a magyar köztársaság ellen bűncselekményt követett el és külföldön tartózkodik, eljárást tudjon folytatni, mert Qkics olyan eljárási szabály, melynek alapján a népbíróság ténykedhetnék. T. Nemzetgyűlés! Ilyen körülmények köSEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ VII. évi március hó 21-én, pénteken. 114 zött vájjon mi fontosabM Az-e, hogy megtaláljuk a lehetőséget arra, hogy ezeket az embereket bíróság elé alítsuk, vagy az, hogy egyszerű feljelentés alapján, melynek jogosságát, helyességét tulajdonképpen megfelelő fórum nemi is tudja mérlegelni a kormányzaton kívül, egy embert a legjelentősebb közjogi jogosítványtól, állampolgárságától tudjunk megfosztani? Engem nem nyugtat .meg, amit az előadó úr mondott. Az előadó úr azt mondotta, hogy kint egyesek különféle magatartást tanúsítanak, kompromittálják a demokratikus köztársaságot. Tény, tudunk arról, hogy egyesek visszaélnek azzal, hogy kint nem. tudja őket elérni a magyar bíróság és a magyar hatóságok büntető keze. de a lényeg — megítélésem szerint — nem az, hogy egykét ilyen eset miatt ilyen generális jogszabályt alkossunk. A lényeg az, hogy megállapítsuk annak lehetőségét és megkeressük azt a lehetőséget, hogy ezekkel az emberekkel szemben a magyar jog teljes szigorát tudjuk alkalmazni. Erre pedig ma éppen annak a hiányosságnak folytán, amelyre rámutattam, nincs meg a lehetőség. A javaslat indokolásából kitetszik, hogy tulajdonképpen az összeesküvés ténye robban totta ki ennek (a javaisilatnaik a szükségességét. Mindig súlyos hiba van abban, ha egy konkrét bűncselekményre próbálnak általános érvényű jogszabályokat hozni, mert az az egy konkrét tény nem adhat lehetőséget, nem tudja átfogni a jogszabályoknak azt a sikálá.ját, amelyet általános érvényű jogszabály megalkotásakor feltétlenül sízem előtt kell tartani és amely zsinórmértékül kell. hogy szolgáljon. Hogy mennyire nom helyes a javaslat, arra talán legjellemzőbb az. amire a bizottságban már rámutattam. Az 1946 : VII. te. megalkotása során igen komoly aggályaim voltak a törvény szövegezését illetően. Ez a törvény lényegében egy keret, a ind.vet a gyakorlati életnek kellene kitöltenie. Megállapítja az izgatásnak egy igom wéles skáláját, holott mi jogászok nagyon jól tudjuk saját tapasztalatunkból, hogy az izgatásT* fogalma milyen laza és megfoghatatlan valami. A múltbeli gyakorlat dis olyan szétfolyó volt és. cselekmény maga annyira nem konkrét, hogy erre jogszabályt alkotni ilyen következményekkel alig lehet. Hogy milyen veszedelmes lényegében ennek a szabálynak alkalmazása, annak megvilágítására legyen szabad konkrét példára is rámutatnom. Azt mondja az 1946 : VII. te. 2. §-a, hogy büntettet követ el, aki bizonyos társadalmi rétegek ellen izgatást követ el. Ennek lehetőségei oly szélesek, hogy maga a törvény — tojt mondhatnám — teljesen átfoghatatlan.'H»gy a gyakorlat mit produkál, az egyenesen elképesztő. A kezemben van" például egy vádirat, amelyet a budapesti népbíróság adott ki és amelyben egy független kisgazdapárti pártszervezőt vádol meg a népbíróság az 1946 : VII. te. 2. §-ának c. pontja alapján. Ez a következőket mondja (olvassa): »Az illető azokkal a kijelentéseivel, miszerint »a Kommunista Párt azért volt kénytelen összehívni a III. kongresszusát, mert sohasem volt olyan gyenge és jelentéktelen, mint most«, továbbá a B-listázásra tett azon kijelentéssel: »sokszor voltak olyanok, akik féltek a B-listára kerüléstől és ezért beléptek X vagy Y pártba«, a Kommunista Párt, 8