Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-132

»ö* A nemzetgyűlés 1: } ,2. ülése t947. jaibia óe ha aj nemzetgyűlés türelmével vissza élek, — mert úgy érzem, homy al mai időtk­ben visszaélés a nemzetgyűlés türelmével] ezek­íől ia dolgokról In-szélni — imégi» becsületeim védelmében (Mozgás és zaj ) sorról sorra és pontiról pomtra válaszolok Pfeiffer képviselő­társamnak. Pfeiffer képviselőtársaim Futó képviselő úrral egyetemiben kifogásolta — és meg kell mondanbim\ hogy részben joggal kifogásolta egy Imréd y Béláról írt portrémat. ErauöryeN én 1938. szeptemberében hitiaim PetihJő Sámdor lapjában, a Magyar Nemzetben és amely por­tréban ki van fejezve az az óihiaj, hogy Imr rédy Bélia tazt, amivel jött és laimliért őt itt ebben a pari aiment ben Sulyok Dezső beszéde alkalmával mini áldott májusi esőt (köszön­tötte, (Derültség a kommunista párt soraiban) vagyis a! nyilias mozdulómmal való szemben­állásl, folytassa. (Orbán László (kp): Most is élvezzük az »áldását«!) T. Nemzetgyűlés! Ea a cikk volt az én életem és publiciszitlikai munkám legnagyobb levédése. (Zaj a kommunista* és a szabadság* párt soraiban. — Lévay Zoltán (nisz): Egy kis hazugság nem számít! — Orbán László (kp): No-no!) Súlyosan megbűnhődttem érte, (Pfeif­fer Zoltán (pk): Anyagilag megbűnhődött cikkor érte!), mert azt a Korunk Szavát, aine­lypft én a imiagyar közélet, legtisztább jélleané" vei, azzal a férfiúval, akiv<d való ttalálkozá­soimait! ma is az Üristmi legnagyobb (kegyeimé" uek tiari-toiii, amelylicn engem részesített Szó chenyi Györggyel együtt szerkasztettem •.. (Pfeiffer Zoltán (pk): Beperelte!) Egy halottat nem lehet perelni. (Pfeiffer Zoltán (pk): Nem is akkor perelt*', hanem akkor, amikor még élő volt! — Zaj.) Meg kell állapítanom, t. Nemzetgyűlés, hogy Pfeiffea* képviselő úr mosrt) már kórosan hazudik (Gúnyos derültség a páirtonkívüheknél.) é- felszólítom a képvi­selő urait-.. ^ Elnök: A képviselő urat t'Ztvrt a kifejezé­sééri rendreutasítom. Katona Jenő (pk): ...tegye a Ház aszta­lára azt a dokumentum-t. amely azt bizo­nyítja, hogy én valaha Széchenyi Györgyöt bepereltem. Ha ez igaz, képviselői mandátu­momról azonnal lemondok. (Pfeiffer Zoltán (pk): Folytassa tovább!) Ha nem, fenntartom, hogy Pfeiffer Zoltán közönséges hazug rágal utazó. amennyiben ezt nem bizonyítja. (Pfeiffer Zoltán (pk): Szóval folytassuk ké­rem tovább! Imrédy t nem dicsőitette? — Or­bán László (kp): Rágalmazott vagy nem? ~ Lévay Zoltán (msz): Ez a »korunk szava«!) T. Nemzetgyűlés! Az általam szerkesztett Korunk Szavának öt vastag kötetében Balogh páter és Pfeiffer Zoltán együttes erőfeszítés­sel Dfim talált több indexre tenni valót, mant egyetlenegy eikket. egy luilönlenyoniatot Jx&' rédy Béláról, amely eikket, — bárhogy sajna lom is. íhogy megírtam. lényegében ma is fenntartok, mert az akkori szituációban, sepí­kor Imrédy Béla azzal érkezett ebbe a Házba, hogy a nyilasokkal szemben fel fogja venm a küzdelmet, egy politikai publicistának, aki a napi politika hullámzásaiban él, nem is le­hetett más .álláspontot elfoglalnia, mint fel­használni minden lehetséges erőt a szálasiz­muwsal szemben, aminthogy nemi vetem sze­mére Sulyok Dezsőnek sem. hogy akkor azt mondotta Imrédy beszédére, hogy áldott má­jusi évi június no 20-án, pénteken, ( "»l De Pfeiffer Zoltán képviselőtársam- na" gyón jól emlékszik arra Is, hogy amikor Sulyok Dezső elmondotta emlékezete« inter­pellációját Szálasa ellen — én szembenállók politikailag- Sulyok Dezsővel, de meg kell mondanom, nem közönséges férfias hátorság­gal oniondotta el — a Szálasi»puccs fenyegetése közijén (Pfeiffer Zoltán (pk): Miért nem ma­gáról beszéli?) — mindjárt beszélek róla. egy kis türelmet kérek a képviselő úrtól — más­nap én voltam az. aki a Magyarságban »Me­ráni ország« címmel ezt egy vezércikkben név­aláírással kommentáltam és még aznap meg­kaptam Ruppreoht Olivér felmondó levelét (Egy hang a kom munist apart oldaláról: Mi­kor volt ezf) - 1938-ban — és nyolc napra rá követett Pethő Sándornak a Magyarságból való kivonulása és ezután alakítottuk meg a Magyar Nemzetet. T. Nemzetgyűlés! A Korunk Szavának öt évfolyama és a Jelenkornak öt évfolyama, az a Korunk Szava, amelyet az Imrédy-kor­many tiltott be 1938 december 31én és az a Jelenkor, amelyet a Sztójay-kormány tiltott be 1944 március 19-én, nekem örök igazolásom marad Pfeiffer Zoltánnal, Futó Dezsővel é* a magyar közélet más ilyen kis múló avatarjai val szemben. (Derültség. — Pfeiffer Zoltán (kp): Szeretné, ha elmúlnánk ! Szeretné a hoch íienteri szellem, hogy a tanuk pusztuljanak el!) T. Nemzetgyűlés! Én szeretek szembenézni a vádakkal. Azt mondotta Pfeiffer képviselő úr, hogy én legitimista voltam. Nein tagadom, én egy eszközlegitimizmusban' egy pethősán­dori fogalmazása legitimizmusban gátisit! és vé­dőfalat láttam abban az időben az alldeutsch, a pángermán hitlerista térhódítással szemben és ezt a gátat, ezltl a védőfalat híazánk. uenize tem, fajtám védelmére fél akartam használni. (Pfeiffer Zoltán (msz): Gazdaiságilag is!) Azonban választási költségekről ne az beszél­jen, aki a választási költségkasszát Eckhardt Tibor oldíalán bizonyos családi vonatkozásokkal egyetemben kezelte (Derültség a kommunista­párt oldalán.) az 1939-es választáson és az amelyből nekem kiuttalt ötezer pengőt hiáuyta lanul adtam vissza. Emlékeznie kell arra- hogy iáuytalánul jutttattam vissza (Pfeiffer Zoltán (pk): Tévedés! Nem kapott a képviselő úr! Nem adtunk!), mondván, hogy a Pfeiffer Zoltán képviselő úr által kezeld választási kasszából nines szükségem pénzre, mert ha fel akarnék lépni, akkor kapnék annyit, amennyire szüksé­gem van. (Pfeiffer Zoltán (pk): Csörgette 8 zsebében a negyvenezret! — Az elnök csenget) T. Nemzetgyűlési Én semmiféle válaszitási költséget soha senkitől nem vettem fel és zse^ bemben nem tantôt ta m. Ezek ugyanolyan fele lőtlen rágalmak- mint amilyen felelőtlen rágal makkal szoktla általában Pfeiffer Z.iltán kép viselőtársam a kisgazdapárt vezetőségét be mocskolni, jóhiszemű képviselőtársai előtt. Pfeiffer Zoltán (pk): Például?) Szeretném még elmondani a t. Nernzetgyü lésnek, mert én a jót sem akarom elfelejteni, Pfeiffer képviselőtársam, hogy 1940 október 31-én. araikor engem Erőss János dr. jelenlegi párisi követségi tanácsosunkkal egyetemben Somibor rendőrsége lefogott egy röpiratért. amelyben tiltakoztam a háromhatalmi paktum aláírása ellen, Pfeiffer ZoLflán volt az — és a mai Pfeiffer Zoltán előttem nem fogja elfelej­tetni sohasem egészen azt a ró»i Pfeiffer Zoltánt — aki eljött, kiszabadításomra és

Next

/
Oldalképek
Tartalom