Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-131
911 A nemzetgyűlés 131. ülése 1947. évi június hó 19-én, csütör ökön. 912 bizalomnak, de távozni úgy kivan, hogy őt necsak a nemzetgyűlés, hanem az egész magyar nép megtapsolja és akikor óhajtja a legerőteljesebben élvezni a bizalmat, ha távozik, ebben nagy politikai bölosesóget látok, merít Magyarországon hosszú idő óta, sok évtized óta mindig az a helyzet, hogy a bemutatkozó miniszterelnöknek mindig nagy a tábora, mindig nagy lelkesedés csap fel mellette, (Zsedényi Béla (pk): Es egyedül megy!) a távozók pedig egyedül mennek, keservesen és fanyarul. (Lévay Zoltán (msz): Még meg sem gyászolják!) Néha egy egész nép megvetése kiséri őket. néha megboltlanak, de az még talán sohasem fordult elő a magyar közéletben, ami most történt, amikór Nagy Ferenc miniszterelnök úgy maradt távol a politikától, hogy az összeesküvés gyanújával terhelten külföldön maradt. (Kiss Ferenc (msz): Csizma nélkül!) 82 Ha Dinnyés Lajos miniszterelnök úr ilyen szempontból vizsgálta és bírálta a koalíciót és a nemzetgyűlés magatartását a bemutatkozása alkalmával, hált ez megnyugtató mindnyájunk részére, de megnyugtató a magyar demokrácia részére is. Azt is hangoztatta a miniszterelnök úr» ami különben természetes és normális dolog az adott helyzetben, hogy (olvassa): »A koalíció miniszterelnöke vagyok, t. Nemzetgyűlés és mint ilyen akarom elláítni és teljesíteni kötelességemet.« Ez a dolgok rendjéből folyiik. Egyet azonban elfelejtett a mimtiszterelnök úr megjegyezni: nem elegendő, ha csak a miniszterelnök a koalíció miniszterelnöke; gondoskodnia kell arról, hogy kormányának minden tagja úgy viselkedjék, hogy kifelé mindenki nyugodtan láthassa azt: ő a koalíció minisztere: (Ugy van! Ugy van! a pártonkívüli képviselők csoportjában.) hogy a koaliciós pártok vezetői és tagjai is úgy viselkedjenek, hogy mindenki meg tudja rólnk állapítani: ők valóban egy ikoaliciós kormányzásnak a támaszai. A múltban valóban csak Nagy Ferenc é& kisgazdapárti minisztertársai voltak a koalíció miniszterelnöke és miniszJterei. A koalíciónak vagyis a kormányzatnak számos egyéb szárnya, különösen a szélső radikális szárnya» a valóságban kormánypárt volt, mert a hatalom az ő kezében futott össze, de a nyilvá nosság előttit, kifelé, a közvélemény előtt miut ellenzék jelentkezett. Nagyon sokszor előfordult az a humoros helyzet, hogy például Rákosi Mátyás, Nagy Ferenc kabinetjének miniszterelnökhélyettese és államminisztere, egészen krudélisan és keményen támadta a kisgazdapártot, mégpedig nemcsak egyik rétegét, nemcsak a mindenkori reakció« szárnyat, mert ugyebár ez állandóan változik a dialektika szabályainak megfelelően ... (Derültség. — Horváth Márton (kp) tagadóan int.) Hiába integet és hiába mosolyog ezen igen t. képviselőtársam. Felsorolhatnám, hogy ki mindenki volt itt reakciós és ki lesz még reakciós és ki le3z még demokrtaita. (Egy hang a kommunistapárton: ön semmiesetre sem!) Emlékezzünk csak arra. hogy 1945 nyarán, amikor Nagy Ferenc még nem tudta, hogy mi is az az összeesküvés, hiszen akkor még senki sem tudta, hogy mi lesz 1946 végén s amikor Nagy Ferenc úgy fogalmazta meg a paraszti jogok érvényesítését, hogy ha a munkásságnak joga van a pozíciója biztosítására sztrájkolni, ükkor a parasztság is, ha el fog következni az idő, a sztrájk fegyveréhez nyúl. — ezért a kijelentéséért a baloldali blokknak jelenlegi pártjai Nagy Ferencet reakciósnak, retrográdnak, a nagybirtok bérencének Ititulálták. (Horváth Márton (kp) : Teljes joggal ! — Eszterhás György (pk) : De utána szerelmesek voltak belé! — Buchin' ger Ma\nó (szd) többször közbeszól. — Hosszas zaj a parasztpárton, a pártonkívüliek csoport iában és a kommunistapárton.) Ha ez az indok helyénvaló, akkor kérdem, mi oka volt annak, hogy 1945 őszétől kezdve egészen 1947 júniusáig Nagy Ferenc volt a próbabábu a demokrácia kirakatában? A munkáspártok és különösen a kommunistapárt, ha a kisgazdapártban valakit meg kellett dicsérni, mindig Nagy Ferencre, Kovács Bélára és^ Varga ^ Bélára mutattak. Azt kívánta Rákosi Mátyás és a kommunistapárt vezérikiara, hogy Nagy Ferenctől, Varga Bélától és Kovács Bélától tanuljuk a demokráciát és őket kövessük. (Zaj.) Ezt tessék nekem megmagyarázni! (Parragi György (pk): Olvassák el a Szabad Népet!) Mi volt akkor itt nagyobb? A dialektika, vagy a politikai tapasztal alti ansag? (Súlyán György (kp): Vegye elő Révai cikkeit!) Kár erre hivatkozni, t. i., amikor én és barátaim Nagy Ferenccel szemben álltunk a kisgazdapártban, ment határozottabb és keményebb politikára akartuk szorítani... (Gúnyos derniltség a kommunistapárton. — Súlyán György (kp): Maga emlékezzék vissza az egri beszédére, amelyet mellettem mondott el!) Nem szoktam megfeledkezni sem arról, amit a felszabadítás után mondtam, sem arról, amit a felszabadítás előtt mondtam. (Mozgás 'és zaj a kommunistapárton. — Súlyán György (kp): Rossz az emlékezőtehetsége!) Elnök: Csendet kérek! Pfeiffer Zoltán (pk): Szeretném, ha a képviselő úr nem érezné magát rosszul, ha a felszabadítás előtti nyilatkozataira utalnék. (Élénk derültség és zajos taps a pártonkívü* liek csoportjában és a szabadságpárton. — Mozgás a kommunistapárton. — Felkiáltások a szabadságpártról Súlyán György (kp) felé: Nyilas volt?— Drózdy Győző (msz): Talán kisnyilBs volt? — Felkiáltások a szabadságpárton; Ohó! — Derültség a kisgazdapárton.) Ez a dialektika okozza azután azt, bogy különösen a faJusi néptömegek nem tudják magukat kiismerni. Nem hajlandók sohasem köve! ni a maguk ösztöneit, márpedig úgy látszik, »ez az ösztön sohasem csal. Mert ha^ követnék pél" dául Révai József igen! t. képviselőtársa innak hetenkénti útmutatását, akkor nagyon sokszor el kellett volna távolodni a demokráciától. Mert Révai József képviselőtársam rólunk többször kifejtette, hogy mi reakciósak vagyunk, óvta tőlünk Nagy Ferencet és azt mondta, hogy nem mi vagyunk a demokr;;i + ák» hanem Nagy Ferenc, Kovács Béla és Varga Béla az igazi demokraták. (Eszterhás György (pk): És január l-e után mondotta, amikor már tudták!) Mi lett vo'llna, t. képviselőtársam, ha az a hatmillió főt kitevő polgári többség most Révai után megy és azt mondja a tör" téntek ellenére is, hogy Nagy Ferenc, Varga Béla és Kovács Béla az igazi demokraták? (Súlyán György (kp): Nagy Ferencet ki ültette körül azokkal a személyekkel? Ki vitte arra az útra, amelyre rálépett?!) Ki ültette körül? A főrendező Nagy Ferenc asztalánál Rákosi] Mátyás volt! (Derültséa és nagy tan* a szabadságpárt és a középen ülő pártonkivür
