Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-131

885 A nemzetgyűlés 131. ülése 1947. lom és a magyar kormány által engedélyezett lapot, amelyet sém n kommunista helügymi niszter úr, sem az igazságügyminiszter úr nem tudort rajtafogni valami betiltásra okot szolgáltató mondaton, ilyen módon elnémították, akkor itt tulajdonképen nemcsak a magyar kormány tekintélyé'., hanem a három nagyhatalom tekintélyét is lábbal taposták. (Úgy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán. — Egy hang (l) kommunistapárt oldalán: Ne mondja! — Egy hang a szabadságpárt oldalén: És a demokrácia tekintélyét!) T. Nemzetgyűlés! Dinnyés miniszterelnök úrnak ez a negatív magatartása a sajtószabadság mikénti kezelése tekintetében, nem szolgáltat okot arra. hogy bizalommal boruljak akár a keblére, akár a lábai elé. (Derültség a szabadságpárton.) De lássuk, hogyan kezelik a gyülekezé-i és szólásszabadságot. Ezzel kapcsolatban kötelességem, hogy a hétfői szegedi gyűlés történetét, mint szemtanú, hileh-isen és részletesen elmondjam, (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton. — Mozgás a kommunista párton.) annál is inkább, mert az előbb elmondott okokból sajtónk nincs és az ellentétes híradások. — a külföldi rádióknak szerintem teljesen objektív híradása (Mozgás és derültség a kommunista párton.) szemben a magyar lapok tendenciózus közleményeivel — megtéveszthetik az embereket, akik így nem tudják, hogy vájjon mi az igaz. Hogy a gyűlés lefolyását és az ezzel kap osolatos körülményeket mindenben a történeti hűségnek megfelelően fogom elmondani, an nak bizonyságtevője lehet az, az ezer ember, aki a terem'ben jelen volt. de bizonyságtevői lehetnek rajtuk kívül a külföldi sajtó kepviselői, a legkülönfélébb államoknak, Angliának, Franciaországnak, Ausztriának és Amerikának sajtótudósítói, akiket mi a külföldi sajtótudósítók szindikátusa útján meghívtunk; a Tass-irodát is kértük hogy tudósi"óját küldje ki. Neim azért hívtuk meg a külföldi újságírókat, mintha számítottunk volna -arra. ami történt, hanem azért, hogy először is lássák Budapest után a legnagyobb magyar városnak, Szeged városának ttnnságtételét, a demokrácia, a szabadságjogok és az e'zeket képviselő szabadságpárt mellett, (Mozgás a kommunist .párton.) másodszor pedig azért, hogy ők és a magyar gyorsírók lejegyezzék beszédein ket. hogy így azokad a velünk hadiállapot ban lévő szélsőbaloldali lapok ne ferdíthessék el, ftmint szokták, mint ahogy például Nagyiyán János képviselői ársani ellen, éppen a szegedi képviselő ellen, két kiadatási kérelem is van itt. mert beszédéi a velünk szembenálló pártemberek elferdítve adlak tovább. (Apró Antal (kp) gúnyosan: Nagy demokrata! —- Pászthory István (msz): Van olyan, m inti maga!) T- Nemzetgyűlési Meghívtuk a külföldi sajtó összes képviselőit Tizenegyen megígér *ék megjelenésüket, köztük ;i Tass-i.-oda képviselője is, «kinek megjolené.-ét nag.von öha.i toltuk, végtelenül sajnálom, hogy egyedül ép pen ő maradt el; ot! voltak ellenben az öszszes többi államok magyarországi sajtótudó sítói saját tolmácsaikba! Nem a szabadságpárt emberei tolmácsolták nekik azt amit neun érté'

tek, mert sokan vannak közöttük, akit magyarul tudnak. A gyűlés a következőképpen folyt le. Először is méltóztassék tudomásul venni. ho:;> nem nyilvános népgyűlést hirdettünk, ahol mindenkinek ott vau a helye. Ez a szegedi évi június hó 19-én, csütör ökön. 8S6 szabadságpárt szokásos he'i pártnapja volt, zárt helyiségben, a Tisza-szálló nagytermében, (Súlyán György (kp): Külföldi újságírókkal!), amelyre kifejezetten a szabadságpárt beiratkozott és igazolt tagjait hívtuk meg. (Súlyán György (kp): Es külföldi újságírókat!) Nem illik, nem szokásos, a mi pártunk éppen nem teszi,^ de egyáltalában a maguk tekintélyére adó és a szabadságjogokat, a szólásszabadságot és a gyülekezeti jogot tiszteletben tartó pártok nem szoktak ilyen, pártnap keretében tartott gyűléseket megzavarni, még akkor sem, ha nyilvános népgyűléseken szabad utal engednek egy kis rendzavarásnak és más pártállást kifejező közbeszólásoknak. A gyűlésre, amelyet hait órára hirdettünk, képviselőtársaimmal fél hatkor érkeztem meg. A külföldi tudósítók t egy része aikkor már Szegeden volt, egy részük pedig azután érkezett, de az ülés elejére ők is megérkeztek. Mái fél hatkor jelentették nekünk a helyi rendezők, hogy valami baj láttszik előrevetni árnyékát, mert rendezőinket, 15—20 embert, akik éppen azért, hogy rendzavarás nélkül folyhasson le a gyűlés, csak a szabadságpárt igazolványával ellátott embereket bocsátanak be, szétverte a bejáratnál egy 100—120 főnyi csoport, akik — minit zsebeik kiduzzadásából látszik — valami támadó szerekkel, de a kezükben is egyesek botokkal vannak felfegyverezve. Ez a százhúszas csoport szétverte a rendezőket, anélkül, hogy igazolni tudta volna magát, hogy szabadságpárti, benyomult a teremibe és az emelvény alatt oldalt foglalt tömören helyet. Ezt ők azonnal jelentették a rendőrkapitányság vezetőjének, aki kivonulhatott vagv harminc rendőrt, tizet a térre, arra a nagy térre, ahol 15—20 ezer .ímhert kellett rendben tartani, a gyűlésterem mellett lévő folyosón pedig húsz rendőrt helyezett készenlétbe és egy rendőrőrnagy úr volt kijelölve a gyűlés lefoiy'.atásáwak ellenőrzésére. A gyűlés közönsége összegyűlt és mi hat óra. után néhány perccel bementünk az emelvényre és megkezdtük a gyűlést Nagyiván János képviselőtársam mondott pár mondatos bevezető beszédet. (Egy hang a kommunistapárt soraiból: Az éppen elég!) Ugy látszik, már éppen elég volt a jeladásra, ment már néhány mondat után ez a csoport, amelyet csak később nevezhetek a kommunisták csoportjának, amikor a színeiket felmutatták. »Éljen Rákosi Mátyás!« dalba kezdett. A Himnuszt, amelyet először elénekeltünk, még respektálták, de mindjárt utána már Nagyiván beszédét ütemes »Éljen Rákosi!« felkiáltásokkal zavarták. Nagyi váci elnök ekkor átadta a szót nekem és én kezdtem beszélni, úgyis mondhatnám: kezdtem volna. Alig mondottam egy mondatot, — egy bu'a régi re akciós rendszer szerint én a magam koncepció.jál h»' szoktam előre mondani — és azt jelentettem be, hogy én három kérdésről fogok beszélni. Azt mondtam, hogy az első kérdés a beskeratifikáció dolga, ériről óhajtanék beszélni, Erre a százhúsz főnyi esonort újból most már vad harsogássnl — »Éljen Rákosi! Elien Rákosi!« kiáltásokba tört ki. miközben halkan, — ezt fájdalommal mondom, ennyire nem voll a itámadó csoportban a szociáldemokrata vezér úrnak metrfelelő támogatása — igen enyhén, a 120 főből két-három hang »Éljen Szakasits!« felkiáltást hallatott, de ezek enyhe közbekiáltások voltak. Hogy ez* a szociáldemokratapárt javára vagy »er bére kell írni. nem tudom. 5S*