Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-131

'SÄ7 A nemzetgyűlés 131. illése 1947. Csak egy pár mondatot mondhattam, de ezek olyan harsányan ordítoztak, hogy az ezer főnyi szabadságpárti tömeg ellentüntetésbe kezdett ós „Éljen a szabadságpárt! Éljen Sulyok!" kiáltásokkal igyekezett túlharsogni és túl is harsogta a rendzavarók kiáltásait. (Faragó László (szd) gúnyosan: Néhány halk hang: Éljen Nagy Vince!) A rendőrőrnagy úr dtt ük mellettünk az emelvényen és annak ellenére, hogy már... (Kondor Imre (pp) : Hogy hívják?) Megemlítettem, hogy a rendőrség kiküldött omagra volt. a nevét nem tudiorm. ott ült mind rendfenntartó, hogy mi a neve, ez nem fontos, nem tudom, (Kondor Imre (pp): Nem éljenzett senki...) és mintegy tíz percig elnézte, hogy a gyűlés rendjét ennyire zavarják. Én néha, — mert akkor még a mikrofon szólott és saját hangomat így felerősítette, — túl tudtam harsogni a rendzavarokat ®

s néhány mondatolt mondottam. Itt kel] megemlítenem, hogy itendenciózus hamisítás és hazugság a Szabad Népnek az az állítása, hogy én azt a mondatot mondottam volna, hogy a borzalmasan súlyos, a trianoni békeszerződésnél is súlyosabb békeszerződésnek egyedül a magyar koalíciós kormány az oka. Kérem, én nem vagyok hülye ember, (Derült' ség.) ezt magamról tudom és mások is tudják, én nem szoktam sem négyszemközt, sem ezer ember előtt hülyeségeket mondani, a nagyhatalmak által készített ós reánk kényszerített békediktátumról nem fogom azt mondani, hogy annak egyedül a koalíciós kormány az oka. Ellenben mondottam azt. amit (tanúsíthat ezer ember, sőt akkor még a mikrofon is működött, tehát a téren álló tizenötezer ember is és a külföldi tudósítók és gyorsírók is igazolhatlak, hogy ez a mondat úgy hangzott, hogy: a borzalmas, a trianoni békeszerződésnél is súlyosabb mostani békeszerződésnek nem egyedül a nagyhatalmak az okozói

t hanem a mi kormányunk mulasztása is. (Ugv van! Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) Ezt mondottam. Ezt elmondottam már régebben ebben a nemzetgyűlésben is és állítom, bizonyítani is tudjuk és a történelem előtt ezért a részfelelősséget viselnie kell mindenkor a volit magyar kormánynak. (Ugy van! — Ügy van! a sgabadságpárton.) T. Nemzetgyűlés! Semmiféle olyan mondat nem hangzott el., amely annak a százhúsz főnyi rendzavaró csoportnak — amely betörés árán jutott oda, (Pászthory István (msz): Meg szokták csinálni!) pártigazolvány nélkül, mert ott a szabadságpárt pártnapja és nem nyilvános népgyűlés volt — koaliciós avagy hazafias érzelmeit háboríthatta volna. Amikor én most nemcsak az ottani koniinuni'Sitapártnak és annak a különítménynek szerepéről, hanem a kormány felelősségéről beszélek, — mert oda vezetem vissza mindezt — akkor azt kell nézzem, hogy a kormánynak és a kormány belügyminiszterének ottani exponense milyen maga tarfást tanúsítóit és kö; vetkeztetnem kelj arra. hogy vájjon ez egyéni kötelességmulasztás volte vagy pedig utasításra tette-e. Ezt intézzék el egymás között, éii azonban mindenesetre a kormány felelősségét állapítom meg. Nevezetesen annak a rend őrőrnagy úrnak, aki a rend fenntartására, a gyűlés nyugodt lefolyásának biztosítására volt odai kirendelve, és egy ajtó választotta csak el az általa elhelyezett húsz rendőrlegény'íől. ami kor már öt-öt percekre és még hosszabb idő tv szakították félbe úgy az első szónoknak. Nagy iván Jánosnak a beszédét, mint az én beszéde évi június hó 19-én, csütörtökön. 888 met, az lett volna a. körtelessége, hogy felszólítsa a rendzavarókat, hagyják abba a tüntetést, engedjék a gyűlés lefolyását, mert különben ki fogja őket vezettetni. Ezt az elsőszámú kötelességét a rendőrőrnagy úr. elmulasztotta megtenni. (Pászthory István (msz): Előlép ezredessé! — Derültség a szabadságpárton.) Amikor a rendzavarók látták, hogy ez a szóbeli zavarás még nem százszázalékos akadálya annak, hogy a gyűlési; tovább folytassuk., akkor először elrepült az első záptojás. Kitűnő célzó lehetett az illető, mert helyettem a rendőrőrnagy urat találta fejen. (Derült; ség.) A rendőrőrnagy úr azonban olyan hűsége^ szolgája a kormányzatnak, hogy még ezt a személyes inzultust sem tartotta elegendőnek arra. hogy a rendzavarókat felszólítsa a rend betartására. Apostoli és mártíri módon letörölte a sárga folyadékot kabátjáról és arcáról, még azt sémi mondhatom, hogy »mond ás marad nyugodtan«, mert mondani nem mondott semimit. csak maradt nyugodtan és engedte, hogy további záptojások és keményebb tárgyak, kövek is röpködjenek^ meft most már csörömpölve törtek el az elénk ra. kott oserépvirágvázák is. Ekkor, amikor még mindig nem zavartattam magamlat, annyira nem. hogy áz »Éljen Rá_ kosi!« kiáltásokhoz ütöttem a taktust, .támadásra lendült a csoport. Alig 5—6 lépés választotta- el őket tőlünk, megmozdultak és támadó szereiket kézbevéve az emelvény felé tódultalki Erre aiár a szegedi vér is megmozdult és hátunk mögött az emelvénven elhelvezkodett, nrvm több mint 20—25. vidékről, a falvakból bejött és szegedi fiatalember ellentámadásba mftnl át m részint puszta ököllel, részint néhány székkel öt perc alatt kiverte a 120 főnyi gárdáit. (Derültség a szabadságpárton.) Ez alatt a rendőrség még mindig nem mozdult meg. a rendőrőrnagy ült nyugodtan (Pászthory István (msz): Várta a további parancsot!) és a húsz rendőr még mindig nem volt benn a teremben. Amikor ez a huszonöt szegedi és környéki fiatalember már kiverte a 120—150 főnyi rendzavarót és már a terem végében folyt a tusa. végre megjelent a húsz rendőr és szépen kiszorítotlta őket a teremből. Közben a közönség természetesen kimenekült a pánikra és így úgyszólván egy üres teremben voltunk: a rendőrség, újságírók és mi. Ekkor megjelent előttem a rendőrőruagy úr és ezt mondta: »Uram. a képviselő urak a mi vedel- . műnk alatit állnak (Derültség.), semmiféle bántódás nem fogja önöket érni.«. (Egg hang a szabadságpárton: Az ő védelméből nem ké; rünk! — PássJhory István (msz): Ez az ő módszerük!) Erre én rámutattam arra, hogy mi történt és azt mondottam: »Uram. ön nem védet't meg bennünket akkor, amikor a támadás' megindult ellenünk a botokkal, francia kulcsokkal, boxerekkel és más szerszámokkal felszerelt 120 főnyi csapat részéről, és most, amikor a mi 25 emberünk kipofozta és kiverte ezeket, akarja ön biztosítani a mi »testi épségünket? Köszönöm szépen!« (Egy hang a koniiHimistapárt oldalán: Mind a 25 szabadság párti ott volt?) Közben az történt, hogy már amikor az első záptojás felénk repült és fejen találta a demokratikus rendőrség nyugodtan viselkedő rendőrőrnagyát, egyszerre kialudt az a néhány lámpa is és hallható volt, hogy a. mikrofon villaimosára.ma is megszűnik. Hogy ezt a drótok elvágásával csinálták-e vagy a vil-