Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-129

861 À nemzetgyűlés Í2Ö. ülése iÙàt. Meg kell azonban állapítanom azt is, hogy ebben a kormányprogramban van egynéhány olyan kérdés, amely az ország egész közvéleményét egészen mélyen érinti s amellyel kapcsolatban sokkal szívesebben vettük volna, ha a miniszterelnöki nyiiatlkozait ezekkel részletesebben is foglalkoznék. Ezek azok. amelyek kiemelkednek a kormányprogramból, ennek a rendes keretéből, amelyeknek egyes részletei immár a hároméves terv keretébe tartoznak bele. Eze!k a kérdések viszont az egész magyar gazdasági életet érintik, s ezeknek beharangozása és az a helyzet, hogy a megvalósulás kérdése ídlől a közvélemény és a magyar közgazdasági élet még mindig bizonytalanságban van. az egész magyar közgazdasági élet depresszióját idézte elő. (Ugy van! a szabadságpárton.) Ilyen elsősorban a külföldi kölcsön kérdése. Részletesebben ezzel a kérdéssel nem akaróik itt foglalkozni, de rá akarok mutatni arra az ingadozó útra. amelyet ebben a tekintieltben éppen a baloldali politika, s álláspontjának folytonos megváltoztatása jelent. (Révai József (kp): Semmi változás nincs!) De igen, t. képviselőtársam. Éppen Révai képviselőtársam tollából fakadó cikkekben olvassam a teljes szembehelyezkedést minden külföldi kölcsönnel. (Révai József (kp): Soha! •*- Vas Zoltán (kp): Hát eddig is kaptunk már jó csomót és elfogadtuk!) még hónapokkal és hetekkel ezelőtt is. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) viszont a miniszterelnök úr beköszöntő programmja azt mondja, hogy örömmel üdvözöljük azt, hogy külföldi kölcsönt kapunk. Tegnap pedig Révai t. képviselőtársam beszédében olyan álláspontot hallottam, amelyet •- kijelenjem — maradéktalanul elfogadok. (Farkas Mihály (kp): Ez volt mindig az álláspontunk. — Mozgás ét zaj a pártonkivüliek csoportjában.) Kölcsönre igenis szükségünk van. Hajlandó vagyok a kommunistapártnak azt az álláspontját! is aláírni, hogy a mi nagy koncepciónkat és a hároméves tervet, ha Ikeli, kölcsön nélkül is meg'fogjuk és meg tudjuk valósítani. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: De nem tudjuk!) Hajlandó vagyok azt az álláspontot is aláírni, hogy kölcsönt csakis politikai feltótelek nélkül fogadhatunk el. (Jarmay Gyula (mez): Aláírjuk mindnyájan.) Nem vagyunk áruba bocsáthatók. JSJincs itt a nemzetgyűlésnek, meggyőződésem szerint, egyetlen tagja sem» alki magát vagy az országot el akarná adni. De igaza van Sulyok igen t. képviselőtársamnak, aki mai beszédében rámutatott arra, hogy egy ilyen kie ország, mint -amilyen mi vagyunk, függetlenségében és szuverenitásában bizonyos mértékig egy illúziónak van kitéve. Egy ilyen kis ország gazdaságilag teljesen független tulajdonképpen nem is lehet. Függ a nagy országoktól és a többi országoktól, amelyek körül veszik. Gazdasági függetlenségünkről tulajdonképpen abban a pillanatban nem lehet beszélni többé amikor hatalmas nagy szomszédunkkal, a Szovjetunióval szemben jóvátételi kötelezettségeink állnak fenn. (Révai József (kp): Azért nem lehetünk függetlenek? — Farkas Mihály (kp): Szóval ki veszélyezteti a magyar függetlenséget?) Nem lehet, mert attól a gazdaságilag is hatalmas szomszédtól, amely mellettünk van, amely körülvesz, amelynek adósai vagyunk, természetszerűleg függünk, mert hiszen kérünk tőle, öiint ahogy kértünk és kaptunk is tőle. És nünden kisebb erejű, amikor a nagyobb erejű* hös fordul és kér tőle. ki van szolgáltatva. évi június hó 12-én, csütörtökön. Ö62 A határ ebben a kérdésben ott van. ahol Révai képviselőtársam tegnapi beszédében nagyon jól megmondotta, gazdasági függés ugyan lehet bizonyos mértékig, szükségszerűleg is van. de ez ne jelentsen az ország részére politikai függőséget. Mi magunk tudjuk elhatározni, hogy mit akarunk és merre akarunk menni. A magyar miniszterelnököt igenis ne Moszkvában és ne Washingtonban, hanem Budapesten, itt a magyar nemzetgyűlésben jelöljék ki, illetve a nemzetgyűlés politikai bizottságának jelölése alapján a maervar köztársasági elnök szabad elhatározásából nevezze ki. Igen t. Nemzetgyűlés! Azért örülök ennek a kommunistapárt részéről is már teljes helyességgel és szabatossággal kinvilvánított álláspontnak, mert remélem, hocrv e* az álláspont ... (Révai József (kp) : Képviselő úr talán ne állítsa be ezt úgy. mintha ezt csak tegnap állítottam volna!) Igen t. képviselőtársam, én nem akarok önnel szemben semmiképpen rosszindulatú lenni. Képviselőtársam sok alkalommal megnyilatkozott ebben a ,kérdésben és vonalvezetésében bizonyos eltérést láttam. Nincs ebben semmi különös. (Pásathory István (msz): így van!) Változnatik valakinek ilyen kérdésben a körülmények hatása alatt a politikája. (Révai József (kp): De bizonyítsák!) Én örülök annak az álláspontnak, amely képviselőtársam tegnapi beszédében megnyilvánult és hajlandó vagyok azt százszázalékig aláírni. (Juhász István (szd): Változott a képviselő uré ia! — Farka» Mihály (kp): Jobbon volt és jobbon ie maradit! — Parragi György (pk): Ez dialektika! — Mónus Iilésné (szd): Itt van előttem egy cikke Horthyról!) Nyilván nincsen benne semmi olyan, amiért szégyenkeznem kellene. (Mónus Iilésné- (szd): De én azt hiszem, hogy akad!) T. Nemzetgyűlés! Ha ebben a 'tekintetben az egyetértés a vita után a nemzetgyűlés összes pártjai között és a kormány álláspontjában kialakult, remélhető, hogy ez a kölcsön meg is fog érkezni és az ország részesülni fog benne. Ez annál is inkább helyes és jó lenne, mert bár — mint előbb említettem — meggyőződésem, hogy a hároméves tervet ©nélkül is végre tudjuk hajtani, mert hiszen a magyar demokrácia teremtett már néhány csodát, nem kétséges, hogy az életszínvonal sokkal magasabb emelése érhető el kölcsön útján és nem (kétséges az sem, hogy eddigi erőinket, a magángazdálkodás erejét, a tőkeképződést különböző akadályokkal nem kell visszatartanunk és ebben az esetben ezek egészségesebb fejlődésnek indulhatnak és különösképpen a magyar mezőgazdaság részesülhet nagy mértékű segítségben, elismerem azt is. hogv elsősorban az új gazdák, és ennek alapján megindulhat és felpezsdülhet az egész magyar közgazdasági élet. T. Nemzetgyűlés! A másik probléma, amely a közvéleményt idegesíti, a<z államosítás kérdése, mivel azonban ennek mérve és maga a probléma, hogy az miképpen döntessék el, olyan mélyen bele vau ágyazva a hároméves terv gondolatába és azzal most olyan szoros osszfüggésbe került, azt hiszem, a kormánnyal szembeni bizalom vagy bizalmait lanság kérdése feletti vita nem alkalmas arra. hogy ezt a kérdést, amely az egész magyar gazdasági életet és annak jövendő fejlődését behálózza, mi itt ez alkalommal részletesen megbeszéljülk. Van azonban a kormány programjában —