Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-129

8ß9 A nemzetgyűlés 129. ütése 19Í1. net feltétlenül és maradéktalanul alkalmas. (ügy van! Ugy van! a pártonkívülieknél.) T. Nemzetgyűlés! Ez a két kifejezés egy bianco vádírat efelett az izgalmakban és meg­megújuló szenzációkban bővelkedő magyar po­litikai élet felett, amelyben pedig most. a leg­nagyobb erőfeszítések idején, illetve azok előtt, inkább nyugalomra és kölcsönös biza­lomra lenne szükség. Hiszen éppen az elmúlt események bizonyították, hogy a legképtele­nebb és a legfantasztikusabbnak látszó elkép­zelések is valóra válhatnak, és nincs a ma­gyar demokráciának egyetlen még olyan ma­gas pozícióban ülő személyisége sem, akinek a nevére a történtek után ez a bianco vádirat ki ne volna esetleg állítható. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton és a pártonkívüliek csoportjában. — Belső Gyula (pk): Az a kér­dés, hogy ki állítja ki! — Közbeszólás a komr munista párton: Belső Gyuláék!) Ilyen körülmények között a magyar nem­zetgyűlés egyetlen percig sem késlekedhetik tovább. Teljes világosságot kell deríteni az egész összeesküvésre és annak minden részle­tére. (Ugy van! Ugy van! a pártonkívüliek csoportjában.) A parlamenti vizsgálatot, amelynek minden indoka fennforgott már februárban is, (Ugy van! Ugy van! a szabad­ságpárton és a pártonkívüliek csoportjában.) amelynek elmaradásáért az időközben lefolyt eseményekben igen súlyos árat fizetett a ma­gyar demokrácia, most már feltétlenül és azonnal el kell rendelni és haladéktalanul le kell folytatni. (Pászthory István (msz): Tel­jesen így van! — Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárton és a pártonkívüliek cso­portjában.) Érzésem és meggyőződésem sze­rint az elmúlt hetek példái es eseményei után senki sem vállalhatja többé a felelősséget azért, hogy ezt az esetleg még újabb és súiyo­• sabb válságokat megelőző és elhárító vizsgála­tot egyetlen nappal is késleltesse. De el kell rendelni és le kell folytatni ezt a vizsgálatot annál is inkább, mert ez a vizs­gálat volna hivatva arra is, hogy tisztázza a nemzetgyűlés elnökének, (Oláh Mihály (kp): Volt elnökének!) Varga Bélának, a szuverén magyar törvényhozó szerv reprezentánsának az összeesküvésben kifejiíett szerepét is. (Vá­sáry József (msz): Kákosi tudta, előre meg­mondta egy beszédében! Miért nem jött elő vele? — Farkas Mihály (kp): Mi van a csi­kóval Î — Vásáry József (msz); Messze van ez attól!) El kell rendelni ezt a vizsgálatot azért is, hogy megállapítsák egyúttal azt is. valóban van-e elegendő indok arra, hogy a volt magyar miniszterelnököt, Nagy Ferencet, aki az el­fekvő tanúvallomásokban szintén gyanúsítva van az összeesküvéssel, a nemzetgyűlés vád alá helyezze (Ugy van! Ugy van! a szabadság­párton.) — mert ez az egyetlen út az ő felelős­ségrevonására — és egyedüli illetékes bíró­sága, a magyar parlament bírósága elé állítsa. (Ugy van/ Ugy van! a szabadságpárton és a pártonkívüliek csoportjában.) Itt említem meg. hogy a sajtóban nyilván tévesen^ adták vissza a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, miszerint Nagy Ferenc ellen vádiratot az ügyészség még nem adott ki. Nem tételezhetek fel mást. mint azt, hogy ez a téve­dés csak szavai félreértésének tulajdonítható, mert hiszen a magyar miniszterelnököt minisz­teri minőségben elkövetett tetteiért — márpedig nem kétsége«, hogy ezeket a tetteket, amelyek­évi június kő 12-én, csütörtökön. 8ÖÜ kel Nagy Ferencet vádoljak» mind miniszteri minőségében követte el — (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton.) az ügyészség semmiféle körülmények között nem helyezheti vád alá. (Ügy van! Ugy van! a szabadságpárton.) A magyar miniszterelnök tettei vagy mulasztásai .nem a rendes bünitető törvények szerint való megítélés alá tartoznak. A magyar miniszter­elnök tettei sokkal súlyosabb és szigorúbb tör­vényhely, a magyar demokrácia hőskorából származó 1848:111. te. rendelkezései szerint bí­rálandók el. Aszerint a törvényhely szerint, amelyet érvényességében még a legfeudálisabb ós legreakciósabb korszakban sem mertek soha kétségbevonni. A szomorú világszenzációvá fajult magyar politilkai botrány — mert Nagy Ferenc ós Varga Béla esetét nem lehet másnak nevezni — és a Moszkvától Washingtonig egyaránt érdek­lődéssel és izgalommal tárgyalt politikai világ­komplexus teljes felderítése és megtorlása nem­zeti becsületünkbe vágó kötelességünk. Ismét­lém, ennek elengedhetetlen feltétele a parla­menti vizsgálat. Teljes világosságot kell terem­tenünk nemcsak a jelen és a közeljövő kétség­telenül égető érdekeire való tekintettel, hanem — méltóztassanak megengedni, hogy ezt is meg­állapítsam — a magyar történelem és az egész történelem számára is. (Jármay Gyula (msz): Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! Kissé részletesebben fog­lalkoztam a parlamenti vizsgálat gondolatával és annak indokolásával, hogy erre még ma is feltétlenül szükség van» mert én nagyon szeret­ném, ha ezt a tervet, amelyet én nem akarok most önálló indítványként benyújtani s ezzel kapcsolatban nem akarom a régi indítvány napirendre tűzését sem javasolni, az egész koa­líció és a magyar minisztérium komoly meg­fonto'ás tárgyává tegye. (A kommunistapárt felé:) Ne méltóztassék mosolyogni rajta­(Farkas Mihály (kp): Másról volt szó!) más­nak is van meggyőződése és ha azt Decsülete­sen és őszintén gondolja el, komolyan kell venni. (Révai József (kp): Helyes!) A jelen­legi Ikörülmények között tiszta képet, olyan le­vegőt, olyan helyzetet teremteni, amelyben az őszinte összefogás az újjáépítés nagy felada­taira elképzelhető, csak akkor tudunk, ha előbb ezt a gennyes sebet kioperáljuk a magyar köz­életből. (Felkiáltások a szabadságpárton: Ez így van!) T. Nemzetgyűlés! Beszédemet azzal kezd­tem, hogy előbb ezt a politikai kérdésit kell va­lamikép tisztázás végett idehoznom, mert hiszen abban rejlik a Dinnyés-kormány kormányra­lépésének az igazi oka. ennek a kormányralé­pésnek háttere, és csak abba beágyazva állít­hatjuk fel a mérleget. Említettem azt is, hogy a mérlegre azután azok a nagy feladatok ke­rülnének, amelyek valóban a kormányprogram szerint oldandók meg. Ezekkel a feladatokkal külön, bármilyen nagyok is, részletesen foglal­kozni tulajdonképpen nem áll érdekünkben és erre kü-önösebb indokot fennforogni nem látóik. A pártonkívüli képviselők csoportja nevé­ben az appropriációs vita során, amikor mind­ezek a kérdések napirendre kerültek az egyes tárcáknalk a költségvetési vitában felsorakoz­tatott problémái alapján, mi a magunk részé­ről a legnagyobb elismeréssel adóztunk a vég­zett munka iránit, és ugyanilyen elismeréssel viseltetünk az iránt is, hogy a kormány ezeket a nagy feladatokat vállalja és meri vállára venni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom