Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-129

8ëtf À nemzetgyűlés 129. ütése 1911, nek közmegnyugvást költő teljes felderítése a magyar demokráciának nemesak büntetőjogi, hanem politikai szempontokból is legégetőbb feladata. Hiszen éppen a legutóbbi hetek eseményei bizonyítják^ hogy mennyi elkerülhető válságot takaríthattunk volna meg, ha az öszszeesküvés egész komplexusát már az év elején közmegnyugvást keltő módon a maga egészében tiszjtáztuk volna. Éppen ezért meg kell állapítanom azt is, hogy ebben a kérdésben igen súlyos mulasztások történtek; mulasztások, amelynek annak az indítványnak rövidéletű sorsáig vezethetőtk vissza, amely a többségi párt részéről annakidején itt a uemzetgyűlé' sen hangzott el, nyert elfogadást, de megvalósulásra sohasem került s amely az összeesküvés egész anyagának parlamenti vizsgálóbizottság által való azonnali felderítését célozta. A parlamenti vizsgálóbizottság kiküldetése és munkája az összeesküvés összes politikai szálainak felderítésére már akkor is mindenképp indokolt volt és a demokratikus fejlődés zavartalansága érdekében nyilvánvalóan a legcélravezetőbb is lett volna, mert a nemzetgyűlés — mint a magyar nép szuverenitásának megtestesítője — kétségtelenül a legilletékesebb szerv lett volna ennek az olyannyira politikai és elsősorban politikai kérdéseket is magában rejtő, sőt lényegükben ezekből fakadó bűnügynek maradéktalan felderítésére. {Ugy van! Ugy van! a szabadságpárton- és a pártonkivülieknél) Sajnos, ez az indítvány egyik napról a másikra holtpontra jutott. És agyanez lett a sorsa a mentelmi bizottság hasonló tárgyú javaslatának is, amely még máig sem került a ncra! zetgyűlés elé. sőt ha jól tudom, még kinyomtatva sincs, (Reicher Endre (pk): Ugy van!) egészen szokatlanul és az álla.ndó parlamenti gyakorlattól eltérő módon. (Reicher Endre (pk): A házszabályok rendelkezéseinek elle* nére!) Győzött annakidején e javaslattal szemben az az álláspont, _ amely bizonyos vád is volt ellenünk, akik a parlamenti vizsgáló bizottság mellett voltunk — hogy háttráltajtni akarjuk a bűnpernek a rendes bíróság útján való tárgyalását A legutóbbi napok eseményei — mondhatnám a legutóbbi hónapok eseményei — sajnos, azt bizonyították be, hogy ez az álláspont semmikép sem volt helytálló és igen sok súlyos következménynek a kútforrása lett. Sokba került ez a nemzetnek és a magyar demo'krácia — merném mondani — nagy árat fizetett érte! Hogy mennyire nem volt igazuk azoknak, akik ezzel az érveléssel szállottak szembe a javaslatba hozott parlamenti vizsgáló bizottsággal, annak legfényesebb bizonyítéka az. hogy az azóta eltelt hosszú hónapok alatt az összeesküvőknek csupán két csoportja került bíróság elé, és éppen a vád alá helyezett politikusok csoportja» ezeknek a bűnpere még a mai napig sem került; vagy ha jól tudom, éppen a mai napon került népbírósági tárgyalásra, (Pfeiffer Zoltán (pk): »Csekély« hat hónap késedelemmel!) jóllehet időközben a nemzetgyűlésnek általunk tervezett parlamenti bizottsága nyilván már régen befejezte volna kitűzött feladatát! (Justus Pál (szd): Es még később letit volna a tárgyalás!) Ha az újabban nyilvánosságra került adatok alapján megvádolható személyek valóban bűnösek, bűnüket nyilván már hónapokkal ezelőtt felderíthették volna és ezáltal igen súlyos következményei hárulhattak volna et így többelk között évi június hó lé-én, csütörtökön. 856 az a szomorú szenzáció is. hogv a magyar politikai élet a világ érdeklődésének a homlokterébe került, feltétlenül és kétségtelenül elhárítható lett volna. Ezért mondottam és mondom, hogy igen nagy árat fizettünk érte! T. Nemzetgyűlés! Leszögezvén e nagy horderejű következményeket magukután vonó súlyos mulasztásokat és az ezekkel járó sulymos felelősséget, egyben meg kell állapítanom azt is, hogy miként már előbb kifejtettem, ha már februárban feltétlenül indokolt és szükséges volt a parlamenti vizsgálat, nézetem szerint még ma is indokolt, ma is szükséges, sőt most már egyenesen elengedhetetlen ' és halaszthatatlan kötelessége a magyar nemzetgyűlésnek. Az, hogy ez a vizsgálat a népbírósági eljárást esetleg akadályozná, most már a történtek után, azt hiszem, aligha lehet komoly ellenérv. Ezzel szemben azonban, éppen a legújabb események és egy egészen különös, perdöntő körülmény, olyan új és vitathatatlan indokokat szolgáltatnak a parlamenti vizsgálat számára, illetve ennek alátámasztására, hogy ennek elmaradása vagy akárcsak halasztása is a magyar demokrácia érdekeit eminensen veszélyezteti. Kezdem mindjárt a nézetem szerint perdöntő momentummal Azok a jegyzőkönyvek ugyanis, t. Nemzetgyűlés, amelyek Nagy Ferencnek az összeesküvésben való szerepére világítanak rá és a sajtóban is nyilvánosságra kerültek egy eddigelé a közvéleményben megfelelően ki nem értékelt momentumot is tartalmaznak, amellyel azonban nekünk, a magyar nemzetgyűlésnek, úgy érzem, itt és most és éppen ennek a vitának a keretében foglalkoznunk kell. Kovács Béla vallomásának egy része t a közzétett jegyzőkönyv szerint a következőképpen hangzik (olvassa): »A kisgazdapárt vezetősége az én személyemben, Varga jBéla, Nagy Ferenc és mások személyében hibás és felelős azért, hogy a pártközpont apparátusába, vezető állásba összeesküvőket állított.« Máshelyütt pedig így szól Kovács Béla vallomása (olvassa): »Természetesen a kisgazdapárt vezetősége, többek között én. Nagy Ferenc, Varga Béla hibásak és felelősek azért, hogy a mi pártunkból kerültek ki a köztársaságellenes összeesküvés szellemi vezetői.« T. Nemzetgyűlés! Ez a két kifejezés, amely ezekben a jegyzőkönyvekben található: »többek közt« és »mások«, olyan súlyos fenyegetést jelent, hogy ennek súlya alatt a magyar koalíció az eredményes munkához szükséges gyanakvás nélküli együttműködést aligha teremtheti meg. Mondhatná talán valaki, hogy nekünk párton- és koalíciónkívüli képviselőknek ugyan mi közünk van a koalíciós együttműködéshez, a koalíció belső ügyeihez? De ez nem égésien így van. sőt merném állítani, hogy egyáltalán nincs így. Amig ugyanis ennek a mai magyar politikai életet több mint fél év óta »mérgező és szinte havonkint újabb és újabb szomorú szenzációkat eredményező öszszeesküvési komplexusnak minden egyes szála fel nincs derítve és amíg ez a két szó: »többek közt« és »mások«, ott lebeg a magyar politikai élet bármilyen magas pozíciót betöltő személyiségének a feje felett, ez a nemzet, ez a nemzetgyűlés az újjáépítésnél és a hároméves terv. nél gokkal kiíebb feladatok

1 el végzésére iem le-