Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-128

825 A nemzetgyűlés 128. ülése 1947. évi június hó 11-én, szerdán. &2ő kivette részét az országépítés anyagi erőfeszí­téseiből. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel szemben azt is mielg kell állapítanunk, hogy nem része­sült méltóképpen a demokrácia poliiikai fejlő; (lésében és politikai vívmányaiban. iNoin keil sok példázat ahhoz, hogy világos legyen ez mindenki előtt, de ugyanakkor azt hiszem, az ok megítélésében nem Iái unk egészen tisztán. Miért következett be az, hogy a dolgozó pa rasztság nem kellőképpen, nem súlyához,,mun­kájához és derekasan' elvégzett erőfeszítései­hez képesít veszi ki részét, mint mondottam a politikai fejlődésből és a demokrácia vív­mányaiból "? A mi meggyőződésünk szerint azért, mert éppen a parasztság legnagyobb tömegeit ma­gában foglaló pártnak, a kisgazdapártnak le­tűnt vezetői olyan poiitikát folytattak, amely­lyel ugyan látszólag és a demagógia hangján a parasztság befolyásának, szerepének erősö' dését helyezték kilátásba, ugyanakkor azonban elütő íték a parasztság jelentékeny tömegeit attól, hogy valóban résztvegyenek a demokra­tikus fejlődésben, valóban feladatot vállalja­nak, valóban ki tudják fejezni akaratukat, né­zetüket és a saját józan eszükből fakadó fel­fogásukat a demokrácia előrehaladásával szemben. (Parragi György (pk): Azért kellet­tek volna a községi választások!) Nem a községi választásokról volt szó és nem arról, hogy milyen demagógiával milyen maszlagokat beszélünk népgyűléseken, hanem arról, hogy a parasztságnak, ennek a hosszú i'ieudális fejlődésben megnyomorított dolgozó osztálynak megadjuk a felfelé fejlődés, a tanu­lás, az twai'udatosodás és a nevelés eszközeit, ezt pedig demagógiával, még kevésbbé válasz­tási demagógiával nem lehet elérni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kommunista- és a szociál­demokratapárton) Mi, mint a koalioió legkisebb pártja, vál­laltuk azt a szerepet, hogy a parasztságnak ezt a politikáját vittük. Eat a feladatot ú<?y vállaltuk, hogv ugyanakkar ehhez nem jóindu­latú barátságot, nem a hangoztatott testven összefüggésnek megfelelő jóhiszeműséget kap­tuk, hanem egyenesen mindazokat a vádakat, amelyek az egész régi rendszer idejéből na­gyon ismeretesek minden olyan politikával szemben, amely a munkássággal és a munkás­pártokkal egyáltalán mer tisztességes politi­kai együttműködést őszintén fenntartani. Ami­kor tehál a kisgazdapárt tragédiája ilyen ese­ményeket idézett elő, a koalíció^ erdekében s még egyszer külön a parasztság érdekében me­rünk rámutatni arra, hogy 7 nem szolgaijuk jól a parasztság érdekeit, lia nem vesszük ko­molyan például azt a programmot. amelyet tegnap Dinnyés miniszterelnök úr és a kis­gazdapárt vezetésében fáradozó képviselőtár­saim fejeztek ki, akik megpróbálják, hogv valóban megteremtsék azt a koalíciós bizal­mat, — mi külön a parasztság erdekében is szükséges együttműködést — amelyre, nem lehet kétség, egyformán szükségünk van mind a parasztság, mind pedig égés/ d«u«okráciánk és egész előrehaladásunk szempontjából. í Amikor mi különösen a parasztság szem­pontjait és érdekeit hangoztatjuk így a koali­oió politikai viszonylataiban, akkor természe­tesen ugyanezt a mértéket kell alkalmaznunk a kormányprogrammban, a kormányzat egyes tárgyi programmpontjaiban, minthogy éppen elég baj van ezek körül is, sőt merném mon­dani, a legtöbb probléma, a legtöbb gond éppen a parasztságot érintő progra mm pontok körül van. Nagyon helyes, hogy a hároméves tervet állítja programmja középpontjába a miniszter­elnök úr, éhben mi tökéletesen egyetértünk vele. A hároméves terv ma már túl van azon a fokon, hogy egy vagy két, vagy három pártnak külön és nem mind a négy koaliciós pártnak együtt lenne a programmja, mert ma imár eljutottunk .ahhoz az egyetértéshez, amelyre alapítva a hároméves tervet, mint nemzeti tervet vehetjük programúiba. Ez a terv nagyjában-egészében jól fekteti le azokat az elveket, azokat az utakat, amelyeken nem­zetgazdaságunkat újjáépíthetjük. Mi tehát tö­kéletesen egyeiértünk azzal, hogy jövő kor­mányzati munkánk középpontjában a három­éves terv legyen és abban, is, amit a kormány­programm szintén magában foglal, hogy az árak és bérek kérdése és külön ebben az agrárolló kérdése, rendezést nyerjen. Azonban némi'eg túlságosan óhajtásszerűnek és kicsit jámbor óhajtásnak tűnik az a fogalmazás, ahogyan ez a kormányprogrammban szerepel. Mi tökéletesen tisztában, vagyunk azzal, hogy agrárárakat és ipari árakat egymástól függetlenül nem lehet megállapítani ós nem lehet különösen a dolgozó rétegek életszínvo­nalától — külön a munkásság életszínvona­la ól — elvonatkoztatva megállapítani. Mégis bátrak vagyunk rámutatni arra, hogy ma a gazdasági életben aránytalanság áll tenn, a bérek, valamint az • ipari termelés valóságos és múlhatatlan szükségletei, továbbá a fogyasz­tási árak között. E tényezők között ugyanis olyan hézagok és olyan sötét területek vannak, amelyeken belül igenis meg lehet találni azt a módot, hogy az agrárollót már most a há­roméves terv megkezdésével jele ítékenyen le­csökkentsük anélkül, hogy indokolt ipari ter­melőköltségeket kellene csökkenteni, különö­sen anélkül, hogy megakadályoznánk vele az ipari munkás méltó bérét. Mi tehát azon az állásponton vagyunkriiogy nem jáimibor óhaj­tásnak szabad lennie a kormányprogrammban annak, hogy az agrárollót megszűkítsük. Hi­szen ezen a területen világosan, adva vannak a lehetőségek és a kormány ezen a ponton kell, hogy megmutassa, hogy valóban komolyán veszi a dolgát és ezeken az árak, a termelésá költségek és a bérek, valamint a fogyasztási árak között elhelyezkedő sötét területeken tud olyan rendet csinálni, hogy ebből már most is, a hároméves terv megkezdésekor az agrár­olló jelentékeny lecsökkenése származiik. Mi, a magunk részéről úgy ítéljük meg a kérdést, hogy semmiképpen nem elég csak jámbor, vagy kevésbbé jámbor óhajtásokat hangoztatni ezen a téren, hanem a kormány­• nak, ha azt akarja, hogy egyrészt a paraszt­ság, másrészt a fogyasztó rétegek felé komo­lyan megbecsülést szerezzen és politikai erő­feszítései mellett bizonyos gazdasági megnyug­tatást is tudjon nyújtani, akkor ezen a téren nagyon nagy erőfeszítéssel meg kell mutat­nia, hogy mit tud. Mi. a magunk részéről nem tudnánk belemenni abba, hogy újra valami­féle komplikált, rejtélyes összefüggésnek a hangoztatásával vagy éppen jámboir óhajtá­sokkal túlmennék ezen a kérdésen és most, amikor az árak és bérek megállapítása napi­renden van és kell. hogy sürgősen elintéztes­sék, akkor ezeket a szempontokat nem resze­sítenők kellő figyelemben. A hároméves terv lényegében magában

Next

/
Oldalképek
Tartalom