Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-128

827 À nemzetgyűlés 128. ülése 1947. foglalja nemzeti erőfeszítésünk összes anyagi forrásait, az egész társadalom munkájának felhasználását. Van azonban néhány olyan szorosan anyagi erőfeszítésünkbe tartozó kérdés, amelyről nagyon felelősen és nagyon komolyan kell szólnunk és a kormányprogrammba Lefektetett elveken és általános fogalmazásokon túlmenően nagyon konréte félvetve a kérdést, erőfeszítéseket kell tennünk. Mi úgy látjuk, hogy különösen három kér- . dés általános jelentőségű és egyúttal döntő jelentőségű előrehaladásunk szempontjából és mindegyik bizonyos mértékben szorosan kai) csolódik a hároméves tervhez is, másszóval gazdasági életünk erőfeszítéséhez is. Ez a három kérdés: a mezőgazdasági érdekképviselet, szövetkezeti életünk előrehaladása és a közigazgatási reform. Ami a mezőgazdasági érdekképviseleteket illeti, ez nagyon kiváló példa arra,' hogy az az agrárpolitika. amelyet Nagy Ferencék folytattak, e tekintetben igazán nem volt célravezető, mert lehetetlenné -tette, hogy a parasztság érdekében szükséges megoldásokat el tudjuk érni. Kiss Sándor benyújtott egy javaslatot a nemzetgyűlésen, amelyben egyrészt el volt rejtve egy csomó olyan politikai törekvés, amely lehetővé tette volna azt. hogy a parasztságot minél inkább körülvegyük olyan keretekkel és olyan személyekkel, akik majd biztosítják. azt, nehogy valamilyen meggondolatlan politikai megmozdulás vagy efféle mehessen végbe, s az egész agrárérdekképviseletet a politikai" óvatosság olyan ágyába rakták volna, hogy az a javaslat emiatt sem politikailag nem volt elfogadható, sem pedig érdekképviseleti szempontból, mivel az efajta érdekképviseletekkel nagyon rossz tapasztalataink voltak az elmúlt időkben. Mi tehát azt tartjuk, hogy a mezőgazdasági érdekképviselet dolgát nagyon gyorsan elő kell venni. Nyújtson be ez a koirmány ahelyett a javaslat helyett, amelyet Kiss Sándor nyújtott be. egy másikat, egy jobbat (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) mi a magunk részérői rendelkezésre állunk javaslatainkkal és gondolatainkkal, amelyek nézetünk szerint a paraszti érdekképviseletet valóban paraszti érdekképviseletté tudják tenni. Ebből sem politikai veszedelem, sem az érdekképviseleti tehetetlenség veszedelme nem származik. Mi tehát nagyon komolyan és nyomatékosan felhívjuk a kormány figyelmét arra. hogy mezőgazdasági érdekképviseleti javaslatát egészen más formában újból nyújtsa be, olyan formában, hogy az politikai szempontból meg" feleljen a demokrácia követelményeinek, agrárpolitikai szempontból pedig valóban paraszti, érdekképviseletet tegyen lehetővé. Mi a magunk részéről lelkesedéssel veszünk részt ' ebben a munkában. Szövetkezeti téren már előbb vagyunk. Köztudomású, hogy szövetkezeti életünk döntő fordulat pillanatában van. hisz napirenden van az egységes szövetkezeti központ kialn kítása. Az a törvény, amely ezt elrendelte, éivénybelépett, az a kormányrendelet pedig, amely a részleteket szabályozza és megteremti az egységes szövetkezeti központot» mármár készen ;ill és július elsején a törvényes határidő előtt mindenesetre kiadásra kerül. Nagyon sok politikai vita fűződik ehhez a kérdéshez és ezek a politikai viták ezután is folytathatók. Meggyőződésünk tehát, hogy az egységes szövetkezeti központ megterem évi június hó 11-én, szerdán. 828 tése annak ellenére, hogy mi itt kifogásokat emelünk különböző részletei ellen, magában véve is alkalmas lépés arra, hogy szövetkezeti életünket megújítsa s megteremtse azokat a lehetőségeket, amelyeket kellően munkálva és kihasználva, valóban egészséges szövetkezeti mozgalmat teremtsünk. Éppen ezért arra kérjük a kormányt, hogy az általános helyeslésen és törekvésen túlmenően, fordítson külön gondot ennek az egységes szövetkezeti központnak a kialakítására, arra, hogy ez minél gyorsabban menjen és minél inkább figyelembe vétessenek azok a szempontok, amelyeket az egészséges szövetkezeti fejlődés érdekében tekintetbe kell vennünk. Es itt legyen szabad rátérnem néhány szóval a földmíves szövetkezetek kérdésére, mivel e körül a kérdés körül, van a legtöbb és a legáltalánosabb problémázás és vitázás az egységes központ kialakításával kapcsolatban. Mi nem titkoljuk, hogy a földhözjutíatott parasztság U jAŐdéséí, t&ipra állását küiönösképpen és elsősorban szívügyünknek tartjuk s ebből kifolyólag természetesen a földmívesszövetkezetek ügyét is. mégis találkozunk olyan nézetekkel, sőt nyilvánosan elhangzott megállapításokkal is, hogy itt valami nagy baj van az egész földmíve-s-szövetkezetek körül, mert ezek nem valóságos szövetkezebe'k, ezek kényszer-társulások és ha mi az egységes szövetkezeti központon belül a földmíves-szövetkezetek, a földhözjuttatottak és szélesebben, az egész kisparaszitiság termelésének szempontjait különösképpen hangsúlyozzuk, iákkor az a vád ér bennünket, hogy itt valami földmíves-szö" vetkezeti sovinizmus működik. Nem azért,hozom ezt fel, hogy «ízzel kimerítsem az egységes szövetkezeti központok problémáit, hanem példának hozom fel arra, hogy az egységes szövet" kezeti központ körül nagyon sok és komoly probléma van, amelyeknek helyes megoldásán múlik, hogy az egységes központ valóban egy egészséges fejlődés elindítása lesz-e, vagypedig egy újabb szövetkezeti zsákutcát iüéz elő. Elbből a szempontból tehát különösen iVlhívjuk a kormányzat figyelmét erre a kérdésre és ezen belül a földmíves-szövetkezetek szempontjainak különleges méltánylására. Végül a közigazgatási reform kérdéseiről akarok még különlegesen néhány szót szólni. Nincs vita afelett, hogy közigazgatási rendszerünk avult és reformra szorul. Arról sincs vita. hogy a inainál politikailag is jobb közigazgatást teremtsünk és a szakszerűség szempontjából is jobb, egyszerűbb, teljesítőképesebb közigazgatást alkossunk, örömünkre szolgál, hogy a kormányprogrammban igen fontos helyen és igen nyomatékosan szerepel ez a kérdés. Mi a magunk részéről úgy látjuk megoldhatónak a kérdést, hogy valóban a hároméves terv nagy erőfeszítése mellett közigazgatási reformkérdósekkel ne hozzuk zavarba az egész állami apparátus és gazdasági életünk erőfeszítését, de éppen azokat a reformlépéseket, amelyek a jobb adminisztráció érdekében szükségesek, bátran tegyük meg. Meggyőződésünk, ha ezt a hároméves terv megkezdése előtt nem érezné a kormány illetékes szervein keresztül szükségesnek, sőt attól félne, hogy ez zavart idézhet elő állaniéletünkben, majd rá fog jönni arra. hogy a hároméves terv végrehajtása során, ha fokozott munkát, nagyobb teljesítőképességet kíván az állami adminisztrációtól ia. menthetetlenül szükségessé válik a közigazgatási reform. Ezen a téren egyfor-