Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-128
813 A nemzetgyűlés 128. ülése 1947. évi június hé) 11-én,- szerdán. 814 lomban bennlevő részecskéi még mindig megkísérlik ennek a szörnyűségnek a visszahozatalát, ínég mindig reménykednek abban a lehetőségben, hogy a magyar nép és a magyar dolgozók eltűrik imégegyszer, hogy az a jogfosztottság, az a kizsákmányolás, üldözés és ímegalázás jusson osztályrészükül, ame'lyben itt évtizedeken keresztül részük volt. Kell tehát erről beszélnünk, mélyen t- Nemzetgyűlés, mert hiszen ezek az urak. akik ezt a politikát képviselik, még csak arra sem hivatkozhatnak, hogy annakidején az ő tévedéseikre, bűnös és lelkiismeretlen mulasztásaikra ebbeli a parlamentben senki sem figyelmeztette őket. Hi&zen a parlamenti naplók igazolják, de általánosan meg a köztudatban is benne van hogy a két világháború közt éhben a parlamenti épületben szerepelt szociáldemokrata nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselők hány esetben hívták fel a nemzetgyűlés, a parlament figyelmét arra a szörnyű helyzetre, amely ennek a politikai magatartásnak nyomán a magyar népre háramlik. Hányszor történt meg, hogy a háborúellenes állásfoglalás, a politikai üldözés elleni állásfoglalás, a brutalizálásokból és a gazdasági kizsákmányolásból eredően történt szociáldemokrata állásfoglalás nyomán mentelmi bizottsági intézkedések határozatok, megrovások, megköveté* sek következtek. Vannak itt régi képviselők, nemcsak a szociá^demokratapárt padsoraiban, akik viszszaemlékezhetnek arra. hogy az itt ülő szociáldemokratapárt felé hányszor hangzott el az a súlyos vád. hogy: ott ülnek a hazaárulók, ott ülnek a nemzetközi bitangok! Ez volf a jelző, ez volt a meghatározás, azért, mert a fasizmus ellen, a háború ellen, a mapvar nép elnyomása és kizsákmányolása ellem, ha hiába is, de határozottan fel merték emeln' tiltakozó szavukat. Meg lehetett volna az 1939-es szörnyűséget előzni és el lehetett voVia sok bekövetkezett konzekvencia iát hárítani, ha annakidején a masrvar országgyűlés nem ment volna el süket fülekkel a figyelmeztetések mellett (Gyurkovifs Károly (szd): Az osztályparlament volt!) és észrevette volna, hosrv az a vékony réteg, amely Magyarországon akkor uralkodott, nem a nép képviseletében, hanem csak ennek a vékonv osztályréfpo-npV Vópvi sol Méhen folvtatott ohhon a parlamentben politikát. (Ufíy ran! Upy von! a szocinldemoTfratanárt és a kisqazdanárt somiban. — Eav hana a szociáldrmokrdtavárton: A nép ellen!) Alig vDlt valaki, aki bátran ki mert volna állni, a szociáldemokratákon kívül néhánv polgári párti képviselő volt, aki határozottan kiállt, állást foglalt ebben a kérdésben, de a parlament többsége, amely abban az időben nem azt nézte, hogy mivel tartozik népe és faitája érdekének, hanem azt vó-rir hogy meddier maradhat benn a parlamentben, mint képviselő. túltette^ magát a népi szempontokon és érdekeken es egyszo rűon csak követőiévé és szabályos szavazomasináiává lett az akkor uralkodó osztálykormánynak és az intézkedő politikai rétegnek. Vájjon ki volt ebben a Házban, aki-a háború " ellen határozottan fel mert szólalni, (Pfeiffer Zoltán (pk): Bajcsy-Zsilinszky Endre és Peyer Károly!) aki előre megmondta, hogy ez a háború csak katasztrófával végződhetik a magyar nemzetre? Nem kellett ehhez latnoki személy vagy jellem, nem kellett ehhez semmi különösebb tehetség, csak elfogulatlan, őszinte, a magyar nép irányában komoly felelősségérzettől áthatott embernek és logiku" san, tisztán gondolkodónak kellett ahhoz lenni, hogy mindenki tisztán lássa és megérthesse, hogy ez a háború Magyarországot c»ak a szakadékba viheti és beláthatatlan időkre veszedelembe és kétségbeesésbe fogja sodorni. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Tovább mehetnénk^ és. megkérdhetnők, hogy a háború legvérgőzösobb idejében ebben a parlamentben hányan mertek az újvidéki gazságok ellen tiltakozni!? Es azoknak, akik tiltakoztak, mi lett az osztályrészük? Vagy legyilkolták, vagy elhurcolták őket. Ezek az emberek becsületesen helytálltak és igyekeztek az akkori parlament lelkületét megmozdítani, felrázni és felfigyelésre késztetni, de ezek az emberek nem találtak meghallgatásra. (Parragi György (pk): Ma reakciósoknak bélyegzik őket!) Az akkori parlament a füle mellett engedte el ezeket a figyelmeztetéseket és ha ennek most aktualitása van, akkor ez abban áll, hogy ma, két és fél esztendővel annyi szörnyűség, annyi tiprá«.. annyi megalázás után. amenynyit a háború é^ az előtte lezajlott idő a magyar .nemzetre jelentett, ismét látunk jelenségeket, amelyek arra mutatnak, hogv még mindig vannak lelkiismeretlen emberek, akik nem képesek igazi és őszinte magyar szempontból és néni érdekből nézni az ország politikai kérdéseit és szem pont iáit. akik ma is hajlamosak arra, hogv ideálljanak. javaslatokat tegyenek, a nemzet r nevében, a nemiét egyik legnagyobb dolgozó rétegét kitevő társadalmi réteg nevében szóljanak, akikről azonban néhány hét vagy hónán múlva ilyen szomorú ielenségok jutnak napfényre, mint amilyenek kiderültek itt az összeesküvéssel kapcsolatban. Mélyen t. Nemzetgyűlés! A szociáldemokraták, a kommunisták, sőt a polgári baloldaliak közül is voltak emigránsok, de ezeket az embereket nem az ország elárulásából folyóan vitte ki útjuk az emigrációba. A háború alatt miért ítélt el a katonai bíróság munkásokat, miért Ítéltek el politikai vezetőket? Azért, mert állást foglaltak a háború eí len, állást foglaltak a nép kinzsorázása ellen és azt mondották: a háború a magvar nép elleni cselekedet. (Parragi Gvörgy (pk): TJgy is volt!) Akik ma emigrálnak, azok ilyen szempontokra nem hivatkozhatnak, azokat más szempontok vezették, olyan szempontok és olyan érdekek, amelyek távol állnak az orszá<r érdekeitől és amelyekéi nekünk így is kell megítélnünk. Amidőn ezeket^ a jelenségeket feltárom itt a nemzetgyűlés előtt, akkor legven szabad azt mondanom, hogy az a kormányelnök, aki olyan magatartást tannsított, mint Nagy Ferenc, vagy az a házelnök, akinek magatartását Varga Béla szemelvében ismertük meg, vagy azok a törvényhozók, akikről a magyar hatóságok megállapították ezeket a törvénybeütköző súlyos cselekményeket, sohasem képviselhet lék őszintén a magyar érdekeket. Lohetségoa, hogy a kezdet-kezdetén talán nem indultak egyesek népellenes gondolattal, de bizonyos, hogy a legnehezebb időbon, a magyar demokrácia »lét vagy nemlét« kérdésének ideiében^ hagyták cserben a magyar demokráciát és árulták el a macrvar népet. Ha politikai szempontból, nártszemponthól nézzük ezt a kérdést, én Nagy Ferenc magái;)r-