Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-127
793 A nemzet gyűlés 127. ülése 1947. A magam és pártom részéről a kormány Progranimját tudomásul veszem. (Élénk helyes lés és taps a kisgazdapárton.) Elnük: T. Nemzetgyűlés! A napirendünk tárgyalására megállapított idő leteli, ezért a vitát félbeszakítom és javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap» szerdán délelőtt 10 órakor tartsuk és napirendjére tűzzük ki a kormány programmja feletti vita folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni! (Igen! Nem! — Zsedényi Béla (pk): Szót kérek!) Zsedényi Béla képviselő úr kért szót. Zsedényi Béla (pk): T. Nemzetgyűlés! Amikor a nemzetgyűlés színe előtt a kormány elnökének, Dinnyés Lajos miniszterelnök úrnak bemutatkozó beszéde elhangzott s a miniszterelnök úr a nemzetgyűlés bizalmát kérte a maga és kormánya részére, a nemzetgyűlés elnöksége helyesen és az alkotmányos gyakorlatnak megfelelően járt el, amidőn javasolta, hogy a bemutatkozó beszéd feletti vitát, illetőleg annak folytatását tűzze ki a nemzetgyűlés a következő ülés napirendjére. Normális körülmények között neon is lehetne a nemzetgyűlésnek más és sürgősebb feladata, minthogy minél előbb döntse el: vájjon hizalommal vágy bizalmatlansággal ' viseltetik-e a kormány iránt és részére a kért vagy kérendő felhatalmazást megadja-e. Azok a tragikus események azonban, amelyek a magyar politikai életet már hosszú hónapok óta válságból válságba vezették és a legutóbbi napokban egy olyan válság elé állították, amellyel az egész világ érdeklődésének homlokterébe, világnézeti és hatalmi érdekeknek ütközőpontjába kerültünk, olyan helyzetet teremtettek, amelynek sima és gyors megoldása még a kordánnyal szemben megnyilvánuló bizalom vagy bizalmatlanság és a részére kérendő felhatalmazás megadásánál is sürgősebb feladatot ír elénk. (Ugy van! a szabadságpártról.) Ez a probléma, ez a kérdés annak a váeuuimnak a megoldása, amely a magyar nemzetgyűlés elnöki székében állott elő, s amely ekként az egész magyar szuverenitást képviselő törvényhozó hatalom, a magyar nemzetgyűlés integritását érinti. Figyelemmel továbbá arra is, hogy nem a törvényhozó hatalom függ a végrehajtó hatalomtól, hanem éppen fordítva, a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalomtól, (Ugy van! Ugij van!) — hiszen ennek eklatáns példáját láttuk magunk előtt éppen ma, amikor a miniszterelnök a kormány élén idejön es kéri a nemzetgyűlés bizalmát és már holnapra be fogják nyújtani a felhatalmazási javaslatot, amelyben felhatalmazást kér az ügyek vitelére, viszont az ügyeket addig is mtezi es a legszükségesebb tennivalókat az állami elet zavartalan vezetése szempontjából addig is megteheti — elengedhetetlenül szükséges, hogy a nemzetgyűlés integritása minél előbb és mindenekelőtt helyreálljon. (Ugy van! « **r hadságpárton. — Egy hang a szocialdemokratapártról: Majd helyreáll!) Ebből az alkotmányjogi szükségességből folyik az elnöki indítványt kiegészítő napirendi javaslatom aziránt, hogy tűzze ki a neair zetgyülés legközelebbi illésének napirendjére a kormányprogrammá fölötti vitat megelózőle~, illetve azt megszakítva, annak a megállapítását hogy a nemzetgyűlés e noki széke megüresedett és e megállapítástól fuggőleg évi június hé 10-én, kedden. 794 tűzzék ki azonnal az új elnök megválasztását. (Helyeslés a szabadságpárton. — Gyurkovits Károly (szd): Az elnök nem mondott le!) Erre mindjárt rátérek. Hogy indítványomat röviden, pár mondattal -megindokoljam, mert hiszen egészen rövid idő áll csak rendelkezésemre, fel kell vetnem a kérdést, lehet-e valakinek is kétsége a bekövetkezett események után aziránt, hogy a nemzetgyűlés lelnöki széke, de facto, válóban megüresedett. Idézhetném a köztudomást, a bel- és külföldi sajtó híreit, a rádió kommünikéket, a nemzetgyűlés elnöke saját pártjának 1 megnyilatkozásait, e párt politikai bizottságának megnyilatkozásait, a párt részéről kijelölt szónok mai beszédét» mindenekfölött a mó'miszterelnök úrnak elhangzott beszédét, aki — azt hiszem, jól jegyeztem meg — szórói-szóra azt mondta Nagy Ferencről és Varga Béláról, hogy elárulták nemcsak a saját fajtájukat, hanem elárulták 1 a magyar demokráciát is. Ha mindezeket a bejelentéseket, amelyek itt a nemzetgyűlésen is egy szó ellenvetés nélkül hangzottak és hangozhattak el, figyelembe veszem, akkor mindezekből minden kétséget kizárólag kitűnik 1 , hogy Varga Béla, a magyar nemzetgyűlés elnöke, anélkül, hogy a nemzetgyűlésnek ezt bejelentette volna, útlevél nélkül, a visszatérés szándéka nélkül külföldre távozott. (Felkiáltások a kommunistapártról: Elszökött!), hogy saját pártjának szavaival éljek, külföldre szökött, A kapitány elhagyta a hajót és viharban hagyta cl a hajót. (Egy hang a kommunistapárton: Patkány módra! — Egy hang a szociáldemokrat aparton: ö s/.entné, ha vihar lenne! — Zaj). Vihar volt, méltóztassék elhinni. De lehet-e és szabad-e ebben az esetben a konzekvenciák levonásával taktikáznunk, haboznunk? Hallottam olyan jogi érvelést, t. Nemzetgyűlés, amely pz 1848. évi törvényre hivatkozva aat moaidjai hoery a Ház elnöke az ország-, illetve nemzetgyűlés egész időtartamára nyervén megbízást — csupán ennyi van a törvényben — az elnök e magas közjogi állását csakis halál vagy Lemondás esetében vesztheti el. Egy másik teória szerint az elnökválságnak az volna a megoldása, hogy bizalmatlanságot kellene az elnökkel szemben szavazni; egy harmadik teória ped'g — és úgy hallottam, hogy ez volna a hivatalos álláspont, nem tudom biztosan — előbb állampolgárságától, s ezen az alapon képviselői mandai urnától akarná az elnököt megfosztani és ennek folyományakép szűnnék meg három hónap múlva — vagy nem tudom, mikor — elnöki méltósága és megbízatása. Én ezeket a teóriákat, t. Nemzetgyűlés, mind feleslegeseknek tartom és teljesen irrelevánsnak annak a mérlegelését is, hogv Varga Béla elnöki állásáról lemondott-e, vagy pedig nem. Ez fontos és talán perdöntő lehetne akkor, ha egy másik testület életében bekövetkezett zavarról vagy vacuumról lenne szó, de ne felejtsük el, hogy mi, a magyar nemzetgyűlés az 1946:1. te. értelmében — most a törvényt idézem — az államhatalom kizárólagos forrásának és b'rtokosának, a magyar népnek és ilyképpen a magyar köztársaságnak is törvényhozó hatalmát teljesen kizárólagos joggal képviseljük. Jogunk és kötelességünk is tehát, hogy ha a törvényben és a házszabályokban előre nem látott esetek veszélyeztetik a nemzetgyűlés integritását, ennek helyreállítása érdekében haladéktalanul minden szükséges intézkedést megtegyünk.
