Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-127

765 A nemzetgyűlés 127. ülése 1947. évi június hó 10-én, kedden. r66 tebb fiainak adhat és azért megdöbbentő halál­lá nsággal fizettek. Felelősségük sokszorosan ,! agyobh, mint bárkié, akit talán személyes sérelmek vagy talán háttérbeszorítottsága vitt a köztársaság ellenségeinek táborába.« »A Független Kisgazdapárt nem mondhat ítéletet Nagy Ferenc és Varga Bella büntetőjogi felelősségéről, ímert annak elbírálása a függet­len bírák feladata. Azonbam a pártnak is meg kell állapítania» a miniszterelnök és a nemzeti­gyűlés elnöke szökésének ténye bűntudatuk mel­lett tesz tanúságot és ebből mindenki levon­ha'tja a természetes következtetéseket. A poli­tikai felelősség kérdésében a szökés véglegesen és teljesen eldöntött minden, vitát. Amikor Nagy Ferenc nem ítért haza külföldről, Varsa Béla. pedig utánaszökött, azonosították magu­kat a. ronnrjaiból véres verítékkel építkező Ma­gyarország ellenségeivel és rágalmazóival és ezért csak megvetés kísérheti őket. útjukon.« »Fájdalma« kötelesség, hogy egy párt ilyen súlyios ítéletett mondjon emberek felett» akik •veken keresztül a párt élén jártak és a párt nevében beszéltek, cselekedtek. De ai párt emelte fel , a mélyből ezt a két embert és ezért most a Pártnak ítéletet is kell mondania felettük. Sze­gény parasztok és küszködő városi polgárok százezrei álltak mögöttük» amikor még ez az ország az úri bitangok szabad vadászterülete v olt és ez a két ember néhányadmaigával kép­viselte a szabadság után vágyakozó nép re­ménységeit. Az úri bitangok elherdálták az or­szág javait, romlásba,, pusztulásba döntötték a nemzetet és azután könnyű szívvel, tele tarisz­nyával ímeintek el tőlünk, mint idegenek- Az ország összeomlott és egykori bűnös urai, akik szétszóródtak a világban és a tőlünk ellopott v agyonból vidáman élnek, talán már nem is gondolnak ránk. Megdöbbenten kell kérdez­nünk, mennyivel jobb ez a két ember, akit a nép maga emelt fei a maga soraiból, maga fölél Előbb olyan politikát csináltak, amelyből a régi elnyomó világ a maga gonosz rendjének vissza­térését remélhette, azután pedig a . veszély első saelére itthagyiták a pártot, a népeit és az orszá­got és talán már hazug rágalmakkal nehezítik odakint népünk amúgy is nehéz életét.« »A szökevények elmentek, de a nép ittnnia­Padit; egy keserves csalódással gazdagabban. Itt *naradt nehéz feladataival és sok még be nem teljesedett reményével. Itt miaradt a Függet­len Kisgazdapárt is. elhatározotitiam, hogy le­rázza magáról a keserűséget és teljesítse min­den kötelességét, amelyet a népért elvállalt; nyílt és félreérthetetlen magatartással szol­gálja Magyarország egyetlen lehetséges és 'készséges külpolitikáját, amelynek a szomszé­dokkal való egyetértésre és legélsősorban a Szovjetunióval való bizalomteljes baráti együttműködésre kell felépülnie, amelyben semmiféle kétértelműségnek nemi lehet helye, ^z szolgálja egyiben a világ szabadságszerető '"itállmai között az összhangot is.« »Sorainkat rendeztük es új vezetőket vá­lasztottunk a Független Kisgazda Párt élére, amelynek életét, cselekedetét és céljait ezután 'H'iii egyes emberek vágyai határozzák meg, hanem a programúiból fakadó kötelesség.« »Felemelt, fejjel állmuk most is a nemzet *zíne előtt, mert csak vezetőket vesztettünk, ai tünk és életcélunk megmaradt. ÊI bennünk '* kötelességtudat, hogy amit Nagy Ferenc és * firga Béla nem végzett el. vagy roszul vég­ett a nép szolgálatában, azt mi vállaljuk es teljesítjük. Szavaink talán nem annyira csi­szoltak, de gondolataink mindig a népünk gondolatai lesznek. Amint 1930-ban a békési gyűlésen az ország különböző pontjairól oda­vitt népi követeléseket egyesítette közös pro­grammá a népakarat, úgy fogunk mi most minden erőnkkel és képességünkkel arra töre­kedni, hogy felfogjuk, megértsük és képvi­selni tudjuk szegény magyar népünk vágyait és reménységeit.« »Programműnk a néptől való; azzal a for­radalmi szellemmel együtt, amelyet — a barát és ellenfél látni fogja — hűségesen megőriz­tünk, mint pártunk küzdelmes éveinek leg­szejbb hagyományát. Száz meg száz nehéz vá­lasztás, üldöztetések emlékéve] állunk itt elszánt­tan. hogy emberségesebb, jobb életet biztosít­sunk parasztságunknak és támasza legyünk an­nak a radikális polgári rétegnek, mely a Füg­getlen Kisgazda Pártra bízta érdekeinek kép­viseletét. Telve vagyunk reménységgel, hogy oly sok nehéz válság után feladatainkat a munkásság két nagy pártjával és a Nemzeti Parasztpárttal most már testvéri egyetértés­ben teljesíthetjük. Erőinket a legtisztább szán­dékkal ajánljuk fel az együttműködésre. Bi­zalmat kérünk mindenkitől és bizalmat kíná­lunk cserébe. Ha volnának pártok vagy cso­portok a magyar politikai életben, amelyek a lezajlott súlyos események után szabad pré­dának tekintenék a Független Kisgazda Pár­tot és annak közéleti birtokállományát, keser­vesen csa'édnának számításaikban» Nem fo­gunk megalkudni a reakció semmiféle válfajá­val és ha valaki létünkre tör, kemény paraszt­ökleink erejével találja maorát szemben.« (Taps a kisgazdapárt, a, kommunistapárt, a szociáldemokr at apárt és a parasztpárt sorai­ban.) ilíi Jj Elnök: Napirend előtti felszólalás felett vitának és határozathozatalnak helye nincs. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek a minisz­terelnök úr átiratát. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt és mellékleteit felolvasni. Futó József jegyző (olvassa): »Elnök Ur! A köztársaság elnöke a minisztérium lemon­dását elfogadta és az 1947. évi inájus 31-én kelt elnöki elhatározásával Nagy Ferenc mi­niszterelnököt állásától saját kérelmére fel­mentette és a hiteles másolatban idemellékelt kéz irata va li engem magyar miniszterelnökké kinevezett. A legfelsőbb megbízatás következtében előterjesztettem az egyes miniszteri tárcák betöltésére vonatkozó javaslatomat és a köz­társasági elnök úr 1947. évi május hó 31-én kelt és hiteles másolatban szintén idemellékelt elnöki elhatározásával azt elfogadta. Amidőn ezeket Elnök Ür szíves tudomá­séra hozom, egyidejűleg kérem, hogy kinevez^ tetésem tárgyában a nemzetgyűléshez intézett e'nöki üzenet kihirdetése végett a nemzetgyű­lést folyó h& 10-ére összehívni szíveskedjék. Budapest, 1947. évi június hó ti. Dinnyés Lajos s. k.« »A Magyar Köztársaság Elnökétől, Diny­nyés Lajos honvédelmi miniszternek, Buda­pest. A magyar nemzetgyűlés politikai bizott­ságának egyhangú jelölése alapján önt mi­niszterelnökké kinevezem és a felelős magyar minisztérium megalakításával; megbízom. Kelt, Budapesten, 1947. évi május hó 31. napján. Tildy Zoltán s. k. Dinnyés Lajos s. k.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom