Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-126

757 A nemzetgyűlés 126. ülése 1947. évi április hó 22-én, kedden, 758 szőr?! Miért kellett Lengyelországot emle­getni'?) azokat a tőkéket, amelyek szükségesek volnának a bányák üzemképessé tételéhez (Kossa István (kp): A bányakapitalistákat védi! A nagytőkét védi!) és akkor a dorogi banyaüzemnek — nem tudom — tiz nagy tár­nája már rég nem lenne víz alatt, minit ahogy ezidőszerint víz alatt állanak. (Zgyerka János (kp): Hanem hol volna! Meg tudná mondani, hogy hol volna? En ott voltam, én tudom. El­szöktek a kapitalisták! Mi nyitottuk meg a bányákat! — Kossa István (kp) a szónok felé: Nem ért maga ehhez! Minek beszél olyasmihez, amihez nem ért. Maga jogász, nem bányász, mit ért maga ehhez! — Harák Ferenc (kp): Jöjjön le a bányába! Majd odaveszem csillés­nek! — Zaj. — Az elnök csenget.) Még nem vettük meg a bányákat, még nem fizet-ük ki azoknak ellíeíaértékét. (Kossa István (kp): Nem is fogjuk, ha jól megy!), de a bányák már egy részvénytársasági cég alatt tevékenyked­nek és dolgoznak. Az, hogy az állami bányák­ból részvénytársaság lett, ennek indoka vagy az lehet, hogy az állam a bányákat másoknak, tehát részvényeseknek átruházta. (Kossa Ist­ván (kp) : Jó lenne, úgy-e. ügyésznek lenni egy bányavállalatnál?! Jó zsíros állás!) vagy pe­dig alkotott az állam egy bányarészvénytár­saságot, ahol végeredményben tulajdonképpen minden részvény az ő tulajdonában van. Ameninyiben ez az eset forog fenn, ez fogal­milag jogi lehetetlenség. (Zöld Sándor (kp): FogalmiiLag!) Az állam nem alkothat részvény­társaságot a saját tulajdonát képező javak­ból. (Kossa István (kp): Miért nem?) Azért nem, (Kossa István (kp): Nos. miért?) mert a törvény értelmében a részvénytársaságnál részvényesekre van szükség. (Kossa István (kp): Melyik törvény ez? Mondja meg!) A kereskedelmi törvény. (Kossa István (kp): De pontosan mondja meg!) Az 1874: XXXVI. te. (Kossa István (kp): Majd utánanézünk! Rosz­szul idézte!) Bocsánat az 1875 : XXXVIL itc. Egy részvénytársaságban legalább két részvényesnek kell lennie, mégpedig mind­egyiknek különálló személynek vagy jogi sze­mélynek. Ha mostt a bányák az állam kizáró­lagos tulajdonát alkotják és mégis részvény­társaságok, akkor — mondom — ez a törvény rendelkezései szerint jogi lehetetlenség. (Vajda Imre (szd) államtitkár: De valóság! -— Derültség a szociáldemokratapárton.) Rá kell azonban mutatnom arra, hogy szoros érte­lemben vett alkotmányjogi szempontból ennek a helyzetnek nagyon súlyos következményei vannak. (Felkiáltások a szociáldemokrabapár­ton: A részvényesekre! — Oláh Mihály (kp): Ettőill függetlenül a karaván halad!) Méltóz­tassanak meghallgatni, hiszen ^égesz okfejté­sem nagyon rövid lesz. (Mozgás a kommu­nista- és a szociáldemokratavárton.) . A részvénytársasági vagyonnal a ^részvé­nyesek rendelkeznek. A részvénytársaság ügyeibe senki másnak beleszólása nincs, csak a részvényeseknek és az igazgatóságnak. (Vajda Imre (szd) államtitkár: A kis részvé­nyeseknek nincs beleszólásuk!) Ha már most «at az óriási értékű államvagyont a . részvé­nyesek fogják kezelni, az teljesen kiesik a mi­niszteri felelősség alól. Azért, hogy a részvény­társaság hogyan határoz, hogy az igazgatóság •mit dönt, hogy a részvénytársaság keretében mi történik, a minisztert semilyen vonatkozás­ban nem lehet felelőssé tenni. Sőt a részvénytár­saság működéséve] kapcsolatosan magának az állami számszéknek sincs semmi néven neve­zendő beleszólási vagy ellenőrzési joga. (Zgyerka János (kp): Rosszul tudja!) Odajutottunk tehát, hogy a megveendő, te­hát még nem is tulajdonunkban lévő vagyont egy olyan szervezet, olyan igazgatóság kezeli, amely senki másnak nem felelős ezért a tény­kedéseiért, csak pusztán és kizárólag a köz­gyűlésnek, de nem az államnak. A közgyűlés pedig azokból a személyekből áll, akik ott ala­kilag mint részvényesek tevékenykednek. Az államjog elemi követelménye, hogy az állam minden vagyonát közjogi felelősséggel tartozó személyek kötelesek kezelni. Akik a részvénytársasági vagyont, ebben az esetben tehát a bányavagyont mint az igazgatóság és a közgyűlés tagjai kezelik, semminemű köz­jogi felelősséggel nem tartoznak. Nem tesznek esküt, nem tesznek fogadalmat, őket mint köz­tisztviselőket fegyelmi felelősség nem terheli és tényeikért a büntetőjogi szabályok szerint mint közhivatalnokok, felelősségre nem vonha­tók, tehát az egész bányavagyon kezelése a mai részvénytársasági alakban azzal jár, hogy azért a minisztert felelősségre vonni nem lehet és abba a vagyonkezelésbe a törvényhozásnak semmi néven nevezendő beleszólása nincs. (Zgyerka János (kp): Es 1942-ben az 54 erzsé­betaknai bányászért ki vállalta a felelősséget, mikor bezavarták és kikötötték á munkáso­kat? ín ott voltam! Egy éra múlva 54 halott volt! Itt van még az a mérnök! Felelősségre­vonták? Az emberi élet nemzeti kincs!) Én csak vagyonjogról, vagyonjogi kérdésekről beszélek. Egy évvel ezelőtt soha, semilyen vonatko­zásban nem került a törvényhozás elé a pénz értékének romlása. A végén az egész pénz­érték semmivé lett s ezért senki nem volt fele­lős. A helyzetet olyképpen tüntették fel, hogy az infláció egy katasztrofális veszély, amelyet emberi erővel nem lehetett elhárítani, holott annak bekövetkeztét aTegelemibb közgazdasági eszközökkel el lehetett volna hárítani. (Kossa István (kp): Hát miért nem adott ak­kor nekik ilyen tanácsot? Miért, nem mondta meg? Miért tartotta magában ezt a titkot!) Végeredményben előállt az a helyzet, hogy a pénzromlásért, amely sehol Európában nem következett be. csak nálunk (Kossa István (kp): Ej! Ej! Nem ismeri Görögországot, Ro­mániát, Ausztriát, meg Franciaországot?) senki nem felelős. Nem kívánok rosszat jósolni, de attól félek, hogy a bányaüzemekkel kapcsola­tosan óriási veszteségek fognak előállni és az általam megjelölt jogi okfejtés alapján ezért senki nem lesz felelős. (Zgyerka János (kp): A háború haszonnal járt?) Elnök: Kíván még valaki a törvényiavas­lathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván« a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. Vas Miklós (szd) előadó: T. Nemzetgyűlés! Gróh képviselő úrnak arra az aggodalmára, amely elfogta hazánk irányában és^ a svájci részvénytulajdonosokat illetőleg, Bán minisz­ter úr a költségvetés tárgyalása folyamán megfelelt, beszámolván svájci útjáról, amikor a svájci tőkésekkel tárgyalt Magyarország köl­csön érői. Ami a magántulajdont illeti, ezt a kérdést a nemzetgyűlés már többször megvitatta, kár erre, kitérnünk. Osak arra hívom fel az igen t. Nemzetgyűlésnek és minden egyes képviselő­társamnak. Gróh József képviselőtársamnak is is* • *

Next

/
Oldalképek
Tartalom