Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-126

755 A nemzetgyűlés 126. ülése 1947, ter úr ama kérésének: halasszák el a kártalanítás időpontját. Ez az intézkedés előnyös az állam pénzügyi egyensúlyának fen/ntartása szempontjából, ezért feltétlenül meg kell hozni. Mindezeknek a szempontoknak gondos méltatása vezette az egyesített bizottságot, amikor a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat tekintetében jelentését megtette s ennek bemutatásával a magam részéről is tisztelettel javaslom a t Nemzetgyűlésnek» hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is fogadja el. (Hehieslés a szociáldemokratapárton.) Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Pásztor Imre jegyző: Gróh József! (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton.) Gróh József (pk): T. Ház! Az előadó úr is kiemelte, hogy a svájci tőkések érdeklődtek a megváltás kérdésének mielőbbi elrendezése iránt és ez a' mondat alkalmat nyújt nekem arra, hogy én is egy svájci relációval kezdjem felszólalásomat, mégpedig azzal, (Halljuk! Halljuk! a szabadságpárton.) hogy pár évvel ezelőtt a svájci, fribourgi egyetem könyvtárában, ahol több alkalommal dolgom volt, az olvasóasztal közepén állandóan egy tízfrankos hevert. Néhány nap múlva megkérdeztem, hogy mit keres ott az a tízfrankos? (Nagy Vince (msz): Senki se vitte el! — Derültség.) Azt mondták: »Kérem, ez már itt van hat hónap óta, de eddig még a gazdája nem jelentkezett.« Ez a tény azt hiszem, hűségesen indokolja azt, hogy »a magántulajdont egy olyan országban, mint Svájc, hogyan tisztelik. Ehhez azt a következtetést fűzöm, })<><>• akkor, amikor Svájc tőkéseinek igen sok pénze van elhelyezve magyar bányavállalatokban, azok vájjon milyen ítéletet alkotnak maguknak (Mónus Illésné (szd): Bízzuk- rájuk!) arról, hogy Magyarországon a magántulaidont hogyan tisztelik? Hiszen látják, hogy 16 hónappal ezelőtt törvényes rendelkezés nélkül elvettük az ő tulajdonukban volt bányákat, de még a mai napig sem jutottunk el odáig, hogy a megváltás kérdéséről velük lárgyaljunk és még kevésbbé jutottunk el odáig, hogy a bánvák ellenértékét ki is fizessük. (Mónus Illésné (szd): Melyik fontosabb: a bányamunkásság vagy akiülföldi tőke?) Abban a kérdésben, hogy helyes-e az államosítás vagy nem, hogy közgazdaságilag indokolt-e vagy nem, különbözők lehetnek a vélemények, de ha egyszer törvénybeiktattuk a magántulajdon szentségét és tiszteletbentartását, akkor annak természetes következménye az volmai. hogy senkitől sem vehetjük el a vagyonát az ő hozzájárulása nélkül. Ha pedig az államot illető felségjog alapján ezt mégis megtesszük, akkor ennek szükségképpeni következménye volna, hogy az .ellenérték kérdését rendezzük. Ezt nemcsak a kereskedelmi szolidság követelte volna meg, hanem megkövetelte volna a jog és az erkölcs és különösen nemzetközi vonatkozásban azoknak az államoknak a megbecsülése, amelyek valamikor nagy összegeket adtak Magyarország gazdasági életének felemelésére és ma abban a helyzetben vannak, hogy 16 hónapja elvették vagyonukat, amelyből nincs jövedelmük, sőt abba beleszólási és rendelkezési joguk sincs s még csak azt sem tudják, hogy mikor és mit fognak éïte kapni. Ebben a törvényjavaslatban sincs benne az, hogy milyen módo,n fogjuk a bányák ellen évi április hó 22-én, kedden. 756 éirtékét megtéríteni, hanem csak az van benne, hogy javaslatot fognak terjeszteni a törvényhozás élé arról, hogy valamikor milyen módon fogják az ellenérték kifizetését elrendezni. T. Nemzetgyűlés! Az előadó úr hangsúlyozta, hogy a bányák rosszkarban vannak el vol'.ak hanyagolva és nincs tőke restaurálásukra, ezért nem dolgoznak tehát megfelelő eredménnyel, úgyhogy nagy deficitek következtek be. Ezeket a deficiteket már sikerült részben gyengíteni — mondotta. íme nem tudjuk, hogy mit vetünk, nem tudjuk, hogy milyen összegbe kerül ezeknek a bányáknak üzemképessé tétele, nem tudjuk, hogy mit kell értük fizetnünk. A vétel akkor jön létre, ha tudom, ha meg van határozva a vé'el tárgya és a vételár. De e két tényező előttünk nem ismert. A költségvetési vita során láttuk, hogy a legelemibb szükségletekre sincs fedezetünk. Nincs pénz kuli urára, nincs pénz közegészségügyi berendezésekre. Amikor Magyarországon százéves tevékenység eredménye az a tőkevagyon, amely a bányákba van befektetve, akkor mi mai koldusszegénységünkben megveszünk bányákat, amelyeknek ellenértéke olyan na^y, hogy ahhoz képest a mi költségvetésünk egész volumenje valósággall eltörpül. En nem tudom megérteni az állami gazdálkodásnak azt a menetét, hogy amikor annyira szűkében vagyunk a pénznek — amint az előadó úr is mondotta — és amikor a stabilizáció érdeke is azt .követeli, hogy a legnagyobb szolidsággal járjunk el a kiadások terén, akkor egy oilyan immens vagyont kívánunk megvásárolni, mint amilyent a bányák jelentenek. De ez még nem elég, a vételáron felül még óriási tőkére van szükség, hogy ezeket a bányákat felszereljük, az elöntött bányákat víztelenítsük, stb., stb. Kitől fogjuk mi kérni ezt a pénzt? Nem kérhetjük mást. ól, csak a külföldtől. El lehet-e képzelni, hogy a külföld, amelynek vagyonát elvettük, most köllcsönt fog adni abból a célból, hogy a tőlük elvett vagyont restauráljuk és ilyen módon nemzeti jövedelemre tegyünk szert? T. Ház! Amerika közölte Lengyelországgal), hogy nem kivan neki kölcsönt adni abban az esetben, ha a bányákat államosítja. Csehországnak és Szerbiának jegyzékkel adta tudtára, hogy nem a mérleg szerinti értéket kell a bányákért megtéríteni, hanem a berendezésnek, s az összes műveknek valóságos értékét. Bátor vagyok kérdezni, hogy amikor nemzetközi relációban ilyen módon keli az ellenértéket kifizetni, amikor adósai vagyunk a külföldnek még a háború előtti időből sok-sok milliárd dollárral, adósai a belföldnek pengőértékben hasonlókép sokmilliárddal. (Mónus Illésné (szd): Hagyjuk talán a. ,bányabárók kezén?!) amikor adósok vagyunk a földekért és az erdőkért, (Juhász István (szd): A bányászoknak is adósok vagyunk!) hogyan tudunk mi magunkra venni még több terhet, hogy most a bányákat milliárdokért megvásároljuk? (Zöld Sándor (kp): Mi tud ajánlani a képviselő úr? Mégis, mondja meg, hogy mit ajánl? — Zaj.) A képviselő úr azt kérdezi, hogy mit ajánlok? Erre csak visszamenőleg tudok választ adni, azt, hogy ha meghagyták volna a régi tulajdonosoknál a bányákat, (Ellentmondások a kommunistapárton.) akkor azok a régi tulaidonosok már rég megszerezték volna (Felkiáltások a kommunistavárt oldalán: Nem szégyelli magát? — Zöld Sándor (kp): Nem kell annyit fecsegni! Miért nem ezt mondta elő-