Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-125

725 A nemuetuyülés 125. ülése 1947. évi április hó 18-án, pénteken. 726 szere közvetítik ki azt a kevés munkaerőt, »mi rendelkezésükre 411. Volt & rendelkezésben egynéhány olyan megállapítás, . amely egészségesén rendezte volna ezt a viszonyt. Például, hogy a munkaközvetítő által három nap alatt nem teljesített közvetítés esetében a munkavállalók szabadon legyenek felvehetők és csak utólagosan jelentsék ezt be a szakszervezetnek. Kértük a névszerinti közvetítés lehetőségét, különös tekintettel a speciális építőipari munkákra, ahol az építőiparos személyes felelőssége is megkívánja, hogy a nála nevelkedett, a nála dolgozott, ismert szakmunkás végezze el azt a munkát. (Helyeslés a szabadságpárt soraiban.) Külön probléma a vidéki munkavállalók fővárosba hozatala. Erre a közvetítésre melyik szakszervezet illetékes: a vidéki-e vagy a fővárosi? Egészen természetes, hogy itt igen sok . súrlódási felület és komplikáció van. A vidéki munkáknál a munkahelyhez legközelebb eső területről tartoznak a. munkaközvetítők a munkavállalókat közvetíteni, mert a különféle sok pótlék megdrágítja a munkát, ami természetesen ennek folytán az egész termelés megdrágítására vezet. T. Nemzetgyűlés! Mi azt kérjük, hogy ezekben a kérdésekben minél hamarabb rendelkezés szülessák meg, amely eze'ket egységesen rendezi. A kézműiparosság másik nagy problémája, amelyről igen sokan és sokszor beszéltünk, iparos képviselőtársaim is, a hitel kérdése. Mint érdekességet említem meg, hogy az utóbbi napokban egy értekezleten vet

: tem részt, ahol Bán miniszter elnökölt és kö

: zölte velünk, hogy igenis megszavaztak már két, sőt három millió forintnyi hitelt a magyar kézművesiparoisság számára, de ,egy óriási baj van, nincs hitelszerv, amely ezt elossza, és ezért képtelenek folyósítani. Ha ez az oka, hogy a magyar kézművesiparosság nem juthat hitelhez, hogy a műhelyekben nem indulhat meg a munka, mondhatom, ez igen nagy szervezési hiba és szeretnék az illetékeseknek segítségére sietni azzal, hogy elmondom, hogy ha már az IOKSz-ot szükséges volt feloszlatni, legalább a másik - hitelszervezetet bízzák meg ennek a hitelnek elosztásával, a Budapesti Kisipari Hitelintézetet, amelynek igazgatóságában pártállásra való tekintet nélkül ott vannak az iparosok. (Gróh József (pk) : Egyszer sok a pénzintézet, máskor meg nincs! — Stühmerné Oberschall Ilma (msz): Pártállás szerint!) . ; Igen t. Nemzetgyűlés! A munkaterületek, amint mondottam, igen nagy mértékben összeizisugorodtak és ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb segítséget jelentő rendelkezés még mindig hiányzik, nem kapunk a kormányzattól az ígéretek ellenére sem olyan rendelkezést, amely a kontárkérdést megfelelően megoldaná. Pedig a kézművesiparosság azt várta a kormánytól, hogy ha nem tud kölcsönökkel segíteni, ha nem tud hitellel rendelkezésre állni, legalább a munkaterületet védje meg. De hiába várta, mert ez a rendelet nem «kar megszületni, sőt nagy visszásságok vannak. Az egyik ilyen visszásságra már annakidején interpellációmban rámutattam. Ez abban áll, hogy a pénzügyi hatóságok adót vetnek ki a kontárra és az az álláspontjuk, hogy ha a kontár eleget tesz ennek az adófizetési kötelezettségének, ha mie'gfizeti azt. ami rá ki van róva, akkor nemi törődnek azzal, hogy van-e joga az illető ipar gyakorlására. Még Budapesten is előfordul, hogy egyes rendőrbírói ítéletek különös tekintettel vannak arra, hogy a kontár nem tudott máskÓP megélni, neki is csak élnie kell és elnézik, hogy nemcsak adócsalást követ el, hanem jónéhány tisztességes iparos megélhetését i» akadályozza. (Egy hang a kisgazdapárton: Nem elnézik, példát mutatnak rá!) T. Nemzetgyűlés! Annyiszor hallottunk • különféle társadalmi osztályok szociális kérdéseiről és valóban — helyesen — sok szociális problémát igyekeznek megoldani napjainkban, csak / éppen a kézművesiparosság szociális problémáit nem látjuk a napirenden. A népjóléti minisztérium foglalkozik ezzel a kérdéssel és úgy képzeli megoldani a kézművesiparosság betegsegélyző és nyugdíjintézetének problémáját, hogy az OTI egyik ágazatába akarja ezt beilleszteni. T. Ház! Mi, magyar kézművesiparosok ebből a megoldásból nem kérünk, mert mi feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy ez az intézmény önálló legyen. Me'gvan rá a lehetőség, megvan a kézművesiparosságban az áldozatvállalás készsége. Mi nem kívánunk semmikép az OTI-hoz tartozni, annál kevésbbé, mert az OTI mind jobban és jobban eltévelyedik lattól a kettős szervezeti konstrukciótól, amellyel elindult. Az OTI-ba annakidején felerészben a munkások, felerészben a munkáltatók fizették be a járulékokat, (Csorna Sándor (ke:): Építettünk is szép palotát!) Ebben az időben ugvancsak ilyen paritásos alapon vett részt az OTI önlkormányzatában, igazgatóságában a munkás és a munkaadó. (Egy hang a kommunista párt oldalán: Ebben nem volt nagy köszönet!) Az OTI autonómia iának szerencsétlen formájából folyik, hogy például Szombathelyen az iparosság visszarendelte a maga tagjait az intézet helyi választmányából, mert egyáltalán nem látta célravezetőnek azt, hogy egyharmados arányban legyen ott képviselve, szemben a munkásság kétharmados arányával. Nemi volt uiçyanis módjuk és lehetőségük arra, hogy a maguk álláspontjának érvényt szerezzenek. Ezzel szemben még az OTI önkormányzata sincs meg. Köztudomású tény, hogy az OTI vezetőségét nem választás, hanem kinevezés útján rendelték a helyére és ezért az Ipartestületek Országos Központja, amelynek élén egyébként szociáldemokrata vezető áll, feliratban kért a népjóléti minisztertől megfelelő rendelkezést. Erre egy leiratban válaszolt a népjóléti minisziber és közölte, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetnél a s'zabály szerű önkormányzati választások min/dezideig nem voltak megtarthatók; az önkormányzatot a törvényes rendelkezésekben foglalt felhatalmazás alapján megbízoitt tagokkal kellett megszervezni. Természetes — mondja a népjóléti miniszter — hogy t az intézmény önkormányzatában való részvételre elsősorban azok kaptak meghívást akik a demokratikus eszmék megvalósításáért folytatott mozgalomban érdemeket szereztek. Köalii a továbbiakban, szó sem lehet arról, hogy ezen az álláspontján a jövőbeni változtasson. Amikor a mi szociális intézményünk felépítéséről van szó és amikor végre sok év harcai után szeretnénk megalkotni a magunk betegsegélyző ési nyugdíjintézetét, akkor mi nem kérünk ebből aa OTI-ból. T. Nemzetgyűlés! Beszélnem kell a sajtószabadságról is. (Halljuk! Halljuk! a szabad, sápárt oldalán.) Ne méltóztassanak megijedni, nem »A Holnap«-ról kívánok beszólni. »A Holte*